buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Francia könyv és irodalom Budapesten
Lengyel Zoltánnal, a Budapesti Francia Intézet programszervezõjével Nádor Tamás beszélget


2003.04.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A magyar vonzalom közismert: írók, festõk, a legkülönfélébb mûvészeink és gondolkodóink utaztak rövidebb-hosszabb tartózkodásra – vendégségbe, tanulmányútra, önkéntes vagy kényszerû emigrációra –, de mindig szellemi töltekezésre is Franciaországba, s fõként Párizsba, a fény városába. Kivált a huszadik század elsõ felében, de késõbb is érkeztek honfitársaink a világ akkori intellektuális központjába, hogy a legfrissebb kulturális, tudományos törekvésekkel ismerkedjenek, azokat asszimilálják, majd – ha erre módjuk, kedvük volt – Hunniában is honosítsák. „Párizs az én Bakonyom” – írta köztudomásúlag Ady Endre, ám e metropolis nem csupán a „kibujdosás” színhelye volt számunkra, hanem az esprit és a legkülönfélébb új hullámok befogadásának helyszíne is. Tankönyvek tanítják ezt már minálunk, ám arról kevesebbet tudunk, mennyire kölcsönös e kapcsolat. Múltról, jelenrõl, s némiképp jövõrõl azért is érdemes most beszélgetni, mert a magyar kultúra nemrég néhány hónapon át vendégeskedett Franciaországban, idén pedig a magyar tavaszi könyvfesztivál díszvendége a francia literatúra és könyvkiadás. Ez utóbbi létrehozásában oroszlánrészt vállal a Budapesti Francia Intézet.
 

Ismeretes: a magyar szellemi élet, úgyszólván mióta fordításirodalmunk létrejött, mindig kötelességének érezte, hogy „vigyázó szemét Párizsra vesse”. S nem csupán a francia progresszió figyelése és alkalmasint követése révén, hanem úgy is, hogy honosított a klasszikusoktól a legmodernebbekig szinte minden jelentõs alkotót – Villontól Proustig, Voltaire-tõl Cocteau-ig, Camus-ig, s egészen a legújabb kortársainkig. Számon tartotta-tartja-e ezt a francia szakintelligencia és a szûkebb közvélemény?

– Nagy íróink, képzõmûvészeink és más kiváló magyar személyiségek már a huszadik század elején, majd a két világháború között, illetve 1956 után hírét vitték annak, hogy Kelet-Közép-Európa egyik kis országának szellemi elitje – más térségbeli, hasonlóan érdeklõdõ országoké közt – komoly figyelmet fordít a francia kultúrára, irodalomra. Ady Endre, majd jóval késõbb Illyés Gyula éppoly szellemi nagykövetünk volt Párizsban, mint manapság mondjuk Méray Tibor vagy Fejtõ Ferenc. Már 1927-ben összeállítás jelent meg irodalmunkból (Anthologie des conteurs hongrois d’aujourd’hui), novellaválogatás 1946-ban (La Hongrie nouvelle), költészetünk történetét reprezentatívan átfogó versgyûjtemény 1962-ben (Anthologie de la poésie hongroise du XII. siecle á nos jours). Kivált Gara László tett sokat a magyar literatúra francia nyelvû megismertetéséért: egyebek közt Ady, Déry, Illyés, Jókai, Karinthy, Márai, Molnár Ferenc, Móricz, Németh László, Ottlik, Sarkadi, Szabó Magda, Tamási Áron franciára átültetésében vannak elévülhetetlen érdemei. Az õ révén az érdeklõdõ francia értelmiség színe-java sokat tudhat rólunk. De ismert például a Sorbonne-on is tanult Somlyó György bensõséges kapcsolata a francia irodalommal. És nem csupán a Magyar-Francia Társaság alelnöke volt, de levelezõ tagja a Mallarmé Akadémiának is. Timár Györgynek szintúgy része volt például a legújabb magyar költészet franciaországi megismertetésében, ráadásul õ unikum, hiszen franciául is ír verseket. Csak esetleges a felsorolás, még sokakat említhetnénk. A lényeg: cselekednünk kellett, de irodalmunkat szívesen fogadták be francia földön és e nyelv vonzáskörében.

– Miután Franciaország nyilvánvalóan szellemi-irodalmi nagyhatalom is, vélhetõleg ott megszokták, természetesnek tartják, hogy legjobbjaikat világszerte ismerik, olvassák, gyakran útjelzõként tekintenek rájuk, s minimum nemzetközi divatot teremtenek. Ha eltekintünk bizonyos illúzióktól, csakugyan komolyan gondolhatjuk, hogy a magyar kultúrára, literatúrára akár csak kis mértékben is, megkülönböztetett figyelmet fordítanak?

Túl az említetteken, ennek most konkrét oka is van. 1956 világeseménynek számított, s a kemény esztendõk utáni viszonylagos konszolidációnak – illetve annak, hogy Magyarország negyven éven át így-úgy kilógott a sorból, nem olvadt be annyira a szovjet szisztémába, mint némelyek – mindig presztízse volt Franciaországban is. És mindvégig voltak, amint említettük, a hivatalos kurzustól jócskán eltérõ, kitûnõ közvetítõk. A rendszerváltozás után értelemszerûen még intenzívebb lett, fölpezsdült ez a kapcsolat. Ami a friss okot illeti: 2001-ben Magyarország kultúrája, így az irodalma egy hosszú szezonnyit vendégeskedett Franciaországban. Ennek keretében természetesen sokféleképpen – lefordított könyvekkel, magyar írók kinti közönségtalálkozójával, magyar mûvészek, írók (például Ady Endre) egykori franciaországi hotelének, kávéházának felkeresésével, stb. – szerepelt irodalmunk is. Igazán érdemben például Esterházy Péter, Nádas Péter, újabban (mint más országokban) Márai Sándor. Nem túlzás azt állítani: ami akkor történt, fényes bizonyítéka annak, hogy érdemben és egyenrangúan jelen lehetünk egyetemes szellemi színhelyeken (és piacokon, hiszen például Esterházy Péter Javított kiadás-a késõbb nagy példányszámban kelt el). Nem kell tehát nyelvi elszigeteltségünktõl annyira tartanunk. Az esemény kapcsán nemcsak a francia felsõintelligencia ismert meg bennünket a korábbiaknál sokkal jobban, hanem számos, rendezvényeinket meglátogató más érdeklõdõ is. Ez tehát sokat segített Magyarország képének teljesebb, árnyaltabb külhoni képének felrajzolásában. Ezt igazolja egyébként az is, hogy azóta a korábbiaknál jóval több francia érkezik hozzánk nem csupán turisztikai szemlélõdésre, pihenésre, gasztronómiai élvezetekre, hanem múzeumlátogatás, országunk szellemi életének általánosabb megismerése céljából is. Természetesen Franciaországban szintén különleges eseménynek számított Kertész Imre Nobel-díja. Az író Sorstalanságát immár sokan ismerik. A franciák persze elsõsorban azokat olvassák, akik révén nemcsak örökérvényû sorok, gondolatok birtokába juthatnak, hanem általuk viszonylag kevéssé ismert helyi színeket is a maguk világába illeszthetnek. Kertész – amint az a francia kritikákból is kiderül – mindezeknek ötvözetét adja. Ahogyan egy neves bíráló megfogalmazta: „Egy irracionális világ racionális leírása a jelenlét különös távlatából”. Mindamellett meg kell jegyezni: fogadtatásunkat reálisan kell kezelnünk. Elsõsorban az érintett könyvkiadók tartják számon az általuk publikált magyar szerzõket. S persze az olvasók döntik el aztán, hogy az óriási világválasztékból mire „vevõk”. A Nobel-díj mindenesetre kivételes lehetõséget kínál a figyelem-felkeltésre.

– A hatalmas és tágas francia könyvkiadás mennyiben hasonló, és milyen módon és mértékben tér el a miénktõl? A kettõ közti kapcsolatban hozott-e változást a mi rendszerváltozásunk? S egy „futurológiai” kérdés – bár, gondolom, a Budapesti Francia Intézet aligha foglalkozik jövendõmondással –, megítélése szerint integrálódásunk az Európai Unióba hozhat-e pezsdülést például a francia–magyar szellemi, s ezen belül az irodalmi kapcsolatokba is?

Hasonlóságot fõként a magyar könyvkiadói struktúra rendszerváltozás utáni átalakulása révén lehet tapasztalni. Franciaországban a modern könyvkiadás kezdete óta igen sok nagyobb-kisebb kiadó mûködik, ez nálunk – az állami monopólium megszûntével – az utóbbi tíz-tizenkét évben alakult hasonlóképpen, persze így is kisebb arányokban. A példányszámokat eleve irreális egybevetni, a kiadott mûvek címszámát se lenne reális. Tény, hogy Magyarországon igen sok az új könyv, ám a korábbiakhoz képest jócskán csökkent a példányszám. (Valamikor ma már csillagászatinak tetszõ százezreket emlegettek, most tízezer példányban fogyó kötet is sikerlistára kerülhet.) Ami a kiadott mûveket illeti – ha nem akarunk elsüllyedni az adatok, a mûfajok tengerében –, csupán egy-két jellemzõ vagy érdekes példát érdemes említeni. Jellegzetesége például a francia könyvkiadásnak, hogy évente, külön sorozatban, száznál is több elsõ regényes szerzõt publikálnak. Rendkívül népszerûek a – metrón is olvasható – úgynevezett zsebkönyvek (édition de format pochable). Sajátos színfolt a vizuális forradalom korában is a közkedvelt képregény, amelyre külön kiadók specializálódtak. Sokan olvassák fõként a hazai klasszikusokat, de természetesen a világirodalom minden jelentõs „régi” szerzõje is megvásárolható, a franciák „zsebéhez” képest a miénkénél hozzáférhetõbb áron. De a kortárs irodalom java ugyancsak kelendõ: mindig van olyan olvasóréteg, amelynek körében az újak közül is sokan kapósak lesznek. S még egy jellegzetesség: a filozófiai, szociológiai mûvek, az esszék, a legkülönfélébb elemzéseket tartalmazó kötetek is piacképesek. Ugyanúgy, mint az egyéb tudományos és ismeretterjesztõ kiadványok. Ezeket megjelentetni – részint a kiadók rentábilissága révén, részint az egyetemek finanszírozási rendszere jóvoltából – sokkal könnyebb, mint minálunk. Ami a holnapot, holnaputánt illeti: jósolni valóban aligha lehet. Ami tény: a szellemi határok bizonyos mértékig még a hidegháborús idõkben is légiesítettek voltak, számosan átjöttek rajta, igaz, különféle trükkök segítségével. De már a hetvenes-nyolcvanas évektõl még úgynevezett vitatott szerzõkrõl is viszonylag árnyalt képünk lehetett, a rendszerváltás óta pedig úgyszólván nincs semmilyen akadály. (Nálunk is inkább csak technikai problémák adódnak: fordítás, jogdíj stb.)

– A Budapesti Francia Intézet most szokott munkáján (általános, szaknyelvi, nyelvvizsga elõkészítõ stb. tanfolyamok, könyvtári szolgáltatások, elõadások, kiállítások, a klasszikus és a legfrissebb francia mûveket is kínáló Pont Könyvkereskedés és Teázó – amely jó beszélgetésekre is invitál – s egyéb rendezvények, stb.) kívül sajátos feladatot vállalt: a francia irodalom és könyvkiadás díszvendége lesz a budapesti tavaszi könyvfesztiválnak. Az intézmény ennek elõkészítését, lebonyolítását végzi. Vannak-e hasonló eseménysorok Franciaországban? S a mi fesztiválunkon miként vesz részt a francia literatúra?

Franciaországban számos könyvfesztivált rendeznek. Illetve ezeket – bensõségesebb szóval élve – inkább „salon”nak lehet nevezni, noha némelyiken számos kiadó több ezer négyzetméteren kínálja könyveit. Szellemi események is kapcsolódnak hozzájuk, s persze a média tudósít róluk. Jelentõs, népszerû intellektuális események e szalonok, azonban mindig franciás elegancia jellemzi õket. Finomság még a kimondottan vásári mozzanatokban is. Legutóbb március végén, Párizsban zajlott ilyen könyvszalon. A francia olvasót különben a szinte áttekinthetetlenül gazdag kínálatban külön könyvújság segíti abban, hogy mégiscsak eligazodjék. És szakmai lap persze szintén megjelenik: kiadók, könyvtárosok, kereskedõk, könyvkötõk stb. szolgálatára. Igen elfogadott és népszerû a katalógusos, illetve immár az internetes könyvrendelés is. Számos cég szakosodott kifejezetten erre, és nincs okuk panaszra, remekül megy az üzlet...
Ami a francia könyv és irodalom budapesti díszvendégeskedését illeti: ezt intézetünk szervezi a tavaszi könyvfesztivál keretében. Számos elõzménye van ennek, ám talán elegendõ közülük egyet említeni: meghívtuk Magyarországra a középiskolás Anne-Sophie Brasme-t, akinek Lélegezz! címû regénye – ha úgy tetszik, a tinédzser szenvedélyek könyve – odakinn a legsikeresebb elsõkötetes mû volt, és magyarul is (az Ulpius-ház jóvoltából) magas példányszámban fogyott. Villámlátogatása után az ifjú írónõ gyorsan hazautazott – érettségizni. Idén is lesz itt elsõregényes szerzõ (Valentine Goby) éppúgy, mint például a már nálunk is jól ismert, szibériai származású, Goncourt-díjas Andrei Makine, vagy éppen az immár ötvennégy esztendõs Catherine Millet, akinek Catherine M. szexuális élete címû könyve 2001-ben Franciaországban fenomenálisan botrányos siker volt. (Elemzõk a performansz és a reality show mûfaji mezsgyéjén helyezik el.) S egy egészen másfajta vendég: Tahar Ben Jelloun fõ témája a szociokulturális különbözés. Meggyõzõdése, hogy a rasszisták ellenében elsõ renden azért kell szót emelnie, hogy megértesse: a népcsoportok közötti eltérés az emberiség nagy kincse, hiszen hagyományaink végtelen változatosságából, a kultúrák sokféleségébõl fakad világunk szépsége és gazdagsága. Írói kerekasztalra is sor kerül (Marie-Catherine Vacher, Anne-Solange Noble, Jacqueline Favero és Viviane Hamy részvételével); egy másik alkalommal Andrei Makine-nal találkozhatnak az olvasók. A kortárs francia szerzõk közül az olvasók megismerkedhetnek továbbá Pierre Assouline, Yves Berger, Angelo Rinaldi, Denis Tillinac, Eric Holder, Sylvie Germain mûveivel, némelyikükkel személyesen is. Assouline a fentemlített, Lire címû folyóirat fõszerkesztõje szintén a vendégek között szerepel, és minden bizonnyal sajátos körképet rajzol a közelmúlt és a jelen francia literatúrájáról. Az esemény pontos menetrendjérõl és a szerzõk alkotásairól külön kis kiadványunk nyújt rövidesen a Budapesti Francia Intézet, illetve majd a könyvfesztivál látogatóinak elõzetes tájékoztatást.
S egy érdekesség: nem szerepel programunkban, de az Európa Könyvkiadó jóvoltából hozzáférhetõ lesz a fesztiválon Eliette Abécassis A Templom kincse címû könyve; a Kumrán címû, világhírû teológiai thriller folytatása. Ez is a Holt-tengeri tekercsekben állítólag megjelölt mesés kincsek rejtélye körül bonyolódik. A példa jelzi: tágasnál is tágasabb az a szellemi-olvasói kör, amelyet megszólít a francia irodalom. Mert az esprit-nek ezernyi színe van. Nyersebben (elnézést kérve a szóhasználatért): a gall kakas sokféleképpen kukorékol.

 
 
 

Nádor Tamás

Francia Intézet

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu