buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2003.03.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Sárkányok pedig vannak. Ahogy boszorkányok is. No most a sárkányok és a boszorkányok abban például megegyeznek, hogy vannak közöttük jók, és akadnak rosszak: a jókat szeretjük, mert mi olvasók is többnyire jók vagyunk, vagy legalább is törekszünk nem annyira rosszaknak lenni, hogy a végén elérjen minket is a méltó büntetésünk. Akár a mesében.

De hogy a rosszak miért törekednek furtonfurt gonoszkodni, ármánykodni, ártatlan feleik lába elé keresztbe szalmát tenni?! Amikor tudván tudhatják, hiszen ez talán több tízezer éves tapasztalat, hogy a jóval szemben nem gyôzhetnek? Hogy a végén kész, kampó, kampec nekik, legyenek akár okosak, akár buták? Na jó, a buta gonoszok talán nem tudhatják. Mert annyira buták, hogy még azt se tudják: a jó azért jó, mert hogy jó, és mert jó, csak ô gyôzhet, pontosan azért, mert ô a jó. Viszont a buta gonoszok annyira ritkák, nem? Mert rossznak lenni egyrészt komoly elhatározás kérdése.

Mint például az, ha az egyszeri ember csak azért is, újra és újra szembe pisil a széllel. Pedig tudja, mert nevelôleg is intették, óvták, és mert tapasztalta is: annak jó vége nem lehet. A rossznak levésben tehát feltétlen van valami erkölcsi erô, valami abból a szembe állásból, ami a világot mégiscsak viszi elôre. Rossznak lenni másrészt tehát, ha bután is, csakis ésszel lehet. Jónak lenni viszont lehet ész nélkül? Naná! Ezért nézik le a gonoszak a jókat, és tényleg joggal. Ezért próbálkoznak újra és újra a habzó agyvelejû ármányosok. Mert azt nem tudják ôk se, hogy egy meseírónak kutya kötelessége a történet végén a jót kihozni gyôztesnek, különben nem meseíró a meseíró, hanem mondjuk egy odvas fogú realista...

Mai korunkban viszont a sárkányok és a boszorkányok abban különböznek, hogy a sárkányok rejtôzködnek az ember elõl, a boszorkányok pedig... Szóval a sárkányok azt híresztelik magukról, hogy annyira, de annyira kihaltak immár, hogy talán soha nem is voltak, és ha voltak is, csak az emberek képzeletében laktak, mint valami hüllôszerû ôsemlékezet. Sárkányok pedig igazándiból voltak, vannak, lesznek. Csak hát most félnek az embertôl. Bezzeg, amikor nem féltek! Akkor volt csak igazán izgalmas itten a Földön az élet! No és azokban a korokban persze a boszorkányok rejtôzködtek, sunnyogtak, sutyorogtak setét erdôk még setétebb közepének tisztásain az öröggel cimborálván, aztán szombat múltával otthon a viskóikban, vagy a palotáikban citerázván, mikor buknak le, mint a pék kutyája a hentesbolt elôtt. Bezzeg most nem félnek! A boszorkányok.

Manapság minden némber, aki meg tudja különböztetni a varázsgömböt a makk hetestôl, egyenesen kérkedik baljós képességeivel! Hát itt tartunk, hölgyeim és uraim...

Cornélia Funke, német meseíró hölgy nincs kizárva, hogy boszorkány. Elismerem, alighanem jó boszorkány, és nem az a vasorrú fajta, de mégiscsak olyas tudománnyal bír, ami felettébb gyanús, tehát boszorkány. Szerintem el is ismerné, ha valaki rákérdezne, hiszen, mint mondottam, nem szégyen az manapság. Még ki is írhatná a háza bejárata fölé: nálunk a vajákolás munka, tehát becsület és dicsôség dolga. Mármost Cornélia Funke a Sárkánylovasok címû dolgozatában egyrészt büszkén, másrészt oktatólag vezeti be az olvasót abba a világba, abba az igazi valóságba, ami körülvesz bennünket, ám amit nem veszünk észre, mert nincs rá szemünk. Hogy észrevegyük a körülöttünk nyüzsgô koboldokat, lidérceket, szirti törpéket. Vagy a patkányokat, akik a világunkat valójában uralják. Csak persze szintén rejtôztödnek, akár a sárkányok, ám akinek van szeme hozzájuk...No persze, mi átlagos, evilági emberek nem vagyunk se jó, se rossz boszorkányok. Arról nem is szólva, hogy általában milyen hülyének, na jó, a hülye visszavonva: balgának tartjuk azokat, akik hisznek annyira ez életben, a sorsban, hogy bízván bíznak, hogy semmi nem történhet velük tanulság nélkül, és hogy a történetek legfôbb tanulsága csakis az lehet, hogy a végén minden jóra fordul. Cornélia Funke Michael Ende mélységû tehetségével tudósít bennünket egy igazibb valóságról.

Aminek az egyik alapvetô ténye az, hogy a sárkányok jószívû lények (kivéve azt, aki nem), ebbôl adódóan manapság a föld két zárt világába szorultak vissza, egy persze meg nem nevezett völgybe, talán valahol Skóciában található, és egy még zártabb fennsíkra, ami valahol a Himalája tetején, arrafelé, ahol a Gangesz ered. Hogy miért bújtak el? Naná, hogy az emberek, pontosabban egyetlen ember miatt, aki nagytudású alkimista volt (meseileg fogalmazva: varázsló), aki már majdnem mindent ellesett a teremtés titkos könyvébôl, csak két titkot nem: a semmibôl hogy teremthet életet, illetve az életbôl hogyan lehet aranyat csinálni. Nohát, ô ebbe gonoszodott bele! Mert kitudta, hogy az aranycsináláshoz nélkülözhetetlen a sárkányagyar, mégpedig nagyipari mennyiségben. Úgyhogy nem várhatott mindenféle jött-ment vitézekre, akik néha, és felettébb kisipari módszerekkel irtották a sárkányokat, ám ôk is ok nélkül, lévén a sárkányok egyetlen étke a Hold fénye, tehát semmi élôt nem esznek, és semminek, ami él, nem ártanak, mert hogy nem érdekük. Alkimistánk tehát nekilát a nagyipari sárkányirtáshoz, amihez megalkot egy aranyból készült gépsárkányt, Aranycsípet, egy tökéletes gyilkológépet, aztán mellé varázsolt egy hollóseregbôl álló felderítô, kém-, titkos ügynök csapatot, akik szegény holdfény zabálókat felkutatták, és Csaláncsípnek mintegy tálcán kínálták.

Gondolhatják, hogy szegény ártatlan sárkányoknak seperc alatt annyi lett, tényleg kishíján írmagjuk se maradt. Akik pedig megmaradtak, rejtôzködtek, amíg csak tudtak. Ám az ember már csak olyan, hogy neki terjeszkedni muszáj. Így egy baljós napon megjelenik Skócia (?) rejtett völgyében Manci, a patkány. Rossz hírt hoz: az emberek jönnek, nagy, szôrös mancsú földgépekkel, hogy a kies völgybôl tavat kreáljanak egy vízi erômû tározójához. A sárkányoknak menniük kell. De hová?! És hogyan? Amikor a lélekben, szívben végsôkig elfáradt jószágok évszázadok óta ki se merték dugni az orrukat a völgybôl! Egy, csak egy legény van a gáton: Lung, a sárkány. Ô és a barátja, Hajnalpír Bundácska, a koboldlány vállalkoznak, hogy a fél világot átrepülve megkeressék ama fensíkot, ahová állítólag a többi sárkány menekült Csaláncsíp elôl. Csaláncsíp elôl, aki azóta persze felfalta már az alkimistát is, meg mindenkit, aki csak a karma közé került mérgében és éhében. Mert persze így járt a gonosz alkimista, hiába volt neki annyi sok esze. Innentôl kezdôdik ez a könyv, a Sárkánylovasok, ami egy lenyûgözô vándorlástörténet, benne persze olyan emberekkel, akik egyrészt jók, másrészt van az igazibb valósághoz szemük. És benne persze Csaláncsíppel...

Ajánlom Cornélia Funke történetét kicsiknek és nagyoknak egyaránt, mindenkinek, akik tudni szeretnék, valójában mi történik kies kis Földünkön, és nem csak azt tartanák számon, amit kénytelenek megírni az újságok.

A Sárkánylovasokat a szerzô saját rajzaival adta ki a Ciceró Könyvstúdió 2002-ben. Remek regény, elegáns kötet.

Sohonyai Edit, a hála isten újra virágzásnak induló Pöttyös Könyvek sorozat ifjú bombázója is majdnem biztos, hogy boszorkány. Ezt azért merem róla állítani, mert (1) mint kifejtettem volt, ez náluk manapság becsület és dicsôség dolga, mert (2) az elôzô szerzôhöz hasonlóan boszorkányosan jól írja meg azt, ami a célja, és mert (3) eszméletlen jól ismeri azt a közeget, amirôl mondadója vagyon.

Ez a közeg is egy másik világ, amit mi, „betonkocka agyú” felnôttek ismerni vélünk. A kamaszoké, akiknek a valósága annyi hasonlóságot mutat a mi többnyire dögunalmas világunkhoz, mint a sárkányok világa a szombat délelôtti nagytakarításhoz. a Le a csajokkal! avagy kinek kell a szerelem..., amit mûfajilag ifjúsági regényként nevezhetünk meg, a könyv fülszövege szerint negyedik a sorban. Már az elsô három opusz is olyan sikeres volt, hogy Sohonyai Boszorkány Editbôl szûkebb hazájában, Székesfehérvárott mûveltségi versenyt rendeztek az iskolások; a Tarkabab címû könyvébôl pedig tévéfilm is készült, Csuportkép címmel. Ami megint csak külön boszorkányság szerény kis hazánkban, ahol manapság tévéfilm szinte egyáltalán nem készül...

Szóval Sohonyai Edit nagyon ismeri a kamaszok világát, és ezt olyan történetekben, úgy mutatja meg, hogy mindenki, felnôtt és kamasz egyformán szereti érte. Mert aki kamasz, az tudja, és aki már felnôtt, ez még emlékszik rá, hogy (1) a felnôtt csakis hülye lehet, különös tekintettel a szülôkre és a tanárokra, ha pedig egy felnôtt nem hülye, az a kivétel, ám elôbb-utóbb a leginkább nem hülye felnôttrôl is kiderül, hogy azért dehogynem hülye. Aztán (2) ez a világ kamasz fejjel abszolút érthetô, teljes mélységben átlátható különösebb elôtanulmányok elvégzése nélkül is, különösen akkor, ha ezeket az elôtanulmányokat a felnôttektôl, netán az iskolában kéne elsajátítani. Mivel az iskola nem a tudás megszerzésének, hanem a teljes elbutulás és a tökéletes lepusztulás intézménye, ami már csak azáltal is logikus, mert a felnôttek találták ki, mûkötetik és erôltetik a szabad emberi lélek leigázása céljából. Az iskola, kérem, az emberiség ellen elkövetett büntett! Végül (3) a világ csak akkor és abban az értelemben nem érthetô, ha nem emberi lény áll szemben emberi lénynyel (vagyis kamasz a kamasszal), hanem csaj a sráccal, vagy srác a csajjal, mert ebben az eseteben tökre bezavarnak a hormonok. Azaz egy frászt a hormonok! A felnôttek! Akik férfiként és nôként viselkednek, hol papás-mamást játszanak, hol meg elválnak, hol gyengédkednek, hol meg veszekednek teljesen értelmetlenül. Szóval kamasz legyen a talpán, aki egy ilyen baromi rosszul kitalált világban képes józan, épelméjû, érzelmeiben biztos emberi lénynek megmaradni. Mert ha nem... Nahát, ha nem, akkor pont olyan zûrzavar alakul ki, mint ami a „Le a csajokkal” kamasz hôseivel megtörténik, különös tekintettel Tamásra és Böbére, a regény két fôhôsére. A történetet még egy picit se mondom el: minden kamasznak és felnôttnek ajánlom, aki jót akar magán hol harsányan röhögni, hol pedig kissé szorongva, aztán keserédesen somolyogni. A szerzô a regényét a Móra adta ki 2002-ben.

A Korona Kiadó ismét szép kötettel jelentkezik a Csalóka Péter, tréfás népmesék a családnak címû kötetével. A meséket Nagy Zoltán népmese kutató gyüjtötte és szerkeszette össze. Ezt a könyvet most azzal a szándékkal adja közre, hátha akad például olyan felnôtt (akirôl, ne feledjük, csakis hülye lehet), aki fogja magát és a családját, aztán este vagy máskor nem a tévét nézi, nézeti gúvadt szemmel, (mert annyira talán mégse hülye), hanem egy másik, már megint egy másik, és megint egy igazibb világba merül bele. És kívételesen nem mondjuk valamelyik kereskedelmi valóság showba (ahol véletlenül senki se felnôtt, de mindenki hülye).

Nagy Zoltán persze itt se bújhat ki a tudóshoz méltó precizitásából. A meséket csokrokba szedve kínálja, amik így az Állatmesék, Legendamesék, Mátyás-mesék, Kópémesék, Bugyutamesék, Jellemmesék, Pajzán mesék és Hazudós mesék fejezetekre oszlanak. Hogy aki nem csak úgy találomra felütve merülne egy-egy órára ebbe a valóságba (ahol a vidámság mellett azért a szép is a tét), az mindjárt tákékozódhasson is, különös tekinettel arra is, hogy az anyagot ki és hol gyûjtötte. Aztán Nagy Zoltán nem feledkezik meg arról se, hogy a Szómagyarázatok mellékletben a nyelvet is mûvelje. Így aztán ez a gyûjtemény valahol kézikönyv is. Olyan kötet, aminek illenék lenni a könyvespolcon, ahonnan mindig le lehet venni, ha netán zárlatos lesz a tévénk a képernyôbôl kicsorgó igaziból felvett, vagy virtuálisan kitalált vértôl.

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu