buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mészölyben magát keresõ Grendel


2003.03.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szokatlanul érdekes és izgalmas irodalomtörténeti, -elméleti munka: A tények mágiája. Talán nem véletlenül, szerzôje ugyanis nem „filozopter”, „elmélész”, hanem író: Grendel Lajos. Témája egy másik író, az elmúlt évtizedek magyar prózairodalma egyik legnagyobb tekintélyû alkotója, Mészöly Miklós, idôskori prózája, amivel az irodalomtörténészek, kritikusok többsége – különösen azon része, amelyik többek között az ifjabbkori Mészöly-mûvek nyomán a magyar próza paradigmaváltásának követelményeit, továbbfejlôdésének kívánatos irányait, az önreflexiós szövegirodalom teóriáit az elmúlt évtizedekben hangoztatta – nem nagyon tudott mit kezdeni. Mivel az, Mészöly idôskori prózája, a teóriákat nem nagyon akarta visszaigazolni.

Grendel szerint Mészöly Miklós írói stratégiája, a történetközpontú elbeszélés folyamatos dekonstrukciója, az 1975-ös Alakulásokkal és az 1976-os Filmmel bezárólag, ütötte a legnagyobb rést a konzervatív-realista-anekdotikus magyar epikai hagyományok falán, ezért a hetvenes években színre lépô új prózaírói és kritikusnemzedék joggal tekintette egyik írói-szellemi elôdjének. Ôt azonban már nem ez az úttörô irodalomtörténeti szerep foglalkoztatja, hanem éppen az, ahogyan Mészöly a nyolcvanas-kilencvenes években írott prózáiban új poétikai eljárások és technikák kimunkálásával a „nyelvkritikai” vagy „szövegirodalommal”szemben egyfajta ellenbeszédet teremtett. A valóságábrázoló próza konvencióival szakító paradigmaváltás egyik kezdeményezôje ekkor már némi idegenkedô távolságtartással szemlélte „a posztmodern grammatika csavarásait”, „a nyelvi játékok idiotizmusig fokozható önimádatait” – ahogy maga fogalmazott a Szigeti László által készített (Párbeszédkísérlet címû) interjúkönyvben. Grendel szerint Mészöly a Film utáni prózájában egy olyan alternatív írói stratégiát keresett, „amely az irodalmi mû nyelvi megelôzöttsége és valóságreferencialitása viszonyát újradinamizálja”, amely „úgy veszi revízió alá prózánk nemzeti paradigmáját, hogy mindvégig fenntartja, sôt megerôsíti annak világravonatkoztatottságát”.

Természetesen nem valamiféle régi-új messianisztikus ideológia nevében vagy a szociográfikusság talaján, hanem írói programjához híven, az irodalmi mûvet a létrôl szóló (egyik lehetséges) beszédnek, egy adott kor létezésélménye lenyomatának tekintve.

Az írótárs figyelme elsôsorban azokra a mûvekre irányul (Szárnyas lovak, Lesiklás, Magyar novella, Bolond utazás, Sutting ezredes tündöklése, Pannon töredék, Megbocsátás, Családáradás), amelyekben Mészöly „a legtovább merészkedett a realista beszédmód mûvészi újrastrukturálásában, a történetelvûség, az idô- és nézôponttechnika újfajta, irodalmunkban eddig kipróbálatlan összjátékának kimunkálásában.” Négy fejezetben (A történetiség visszahódítása, Freskókészítés és algebra, Kísérlet az idô-és narrációs technika megújítására, Pannon mitológia?) vizsgálja Grendel, hogy miben is nyilvánult meg ez a nagyszabású és mindmáig kellôen fel nem ismert írói törekvés. Elôször is felhívja a figyelmet a történet visszahódítására és a történetiség tapasztalatának hangsúlyos jelenlétére, s ennek részeként arra az intenzív dialógusra, amit a magyar epikai (fôleg koramodern) hagyománnyal folytat Mészöly. Különösen Jókai, de nem a romantikus, hanem a nagy életvalóságot feldolgozó Jókai, Krúdy, de nem a szecessziós, hanem a démoni, a regényidôt szubjektivizáló Krúdy és mellettük a latin-amerikai Márquez, de nem a mesemondó, hanem a mitizáló Márquez hatását érzi megtermékenyítônek Mészöly kései prózájára.

A Film utáni Mészöly-próza, Grendel olvasatában, két egymással ellentétes vonzás (mészölyi kifejezésekkel élve: freskóba sûríteni a világ teljes gazdagságát – a világ algebráját megmutatni) egyeztetésével kísérletezik, s vele párhuzamosan a korszerû nagyepikai forma megalapozásával, amihez a kisprózai mûfajok formai-technikai megújításán keresztül próbál eljutni. Grendel számára különösen azok, a fentebb már felsorolt, kisprózai mûvek tanulságosak, „amelyekben a freskókészítés szándéka és a megírás algebrája, a valóságreferenciák gazdagsága, illetve a szerkezet és a stílus szikársága és rejtett jelképisége egyensúlyban van.”

A reálisnak az idôtlenítése, az idônek, a Krúdyéhoz hasonló „lebegtetése” is a Film utáni Mészöly-próza meghatározó karakterjegye, de Mészöly narrátora, névtelen krónikása egyszerre van bévül és kívül az elbeszélt valóságanyagon, és a belsô és külsô nézôpont vibrálása az egyetlen narrátor személyén belül, a téridôsíkváltások látszólagos összevisszasága megfelel annak a kettôs célnak, hogy az író látomása egyszerre tartalmazza mûve világának enciklopédikus gazdagságát és algebráját is. Itt kapcsolja be Grendel a latin-amerikai mágikus realizmus, pontosabban a marquezi próza hatását (a maga gazdag valóságreferenciáival, sûrû atmoszférájával, erôteljes jelképiségével, archaizmusával, „népiségével”, stílusa szenzualizmusával, történeti szürrealisztikus fantasztikumával). Mészöly kései prózájának legjobb darabjaiban Grendel a tények különös, mágikus mûködésére figyel fel. A fentebb vázolt poétikai újításai eredményeképpen Mészöly egy olyan nyitott prózamodellt alakított ki, melyben a tények (s a köztük sugalmazott összefüggések) miközben megôrzik (az akár történelmi és regionális) konkrétságukat, hétköznapi röghözkötöttségüket, a köréjük vont mágikus, mitikus aura következtében általánosabb érvényûvé emelkednek. Így egyszerre válik alkalmassá ez a prózamodell „a világ enciklopédikus gazdaságának” befogadására és a kor létezésélményének mûvészi közvetítésére.

Elemzései során Grendel, amint láthattuk, gyakran hivatkozik Mészöly Miklós saját megnyilatkozásaira és a kortárs kritikairodalom (és Thomka Beáta monográfiája) felismeréseire, megállapításaira, de hasznosítja a modern irodalomelméletek, fôként a narratológia és a recepcióesztétika szempontjait is. Elôadásmódja szakszerû, mindenféle tudományos igényt kielégítô, miközben a nyelvezet és a stílus közérhetô, élvezetes marad. Az értekezés befogadása során az olvasó hasonló szellemi élményben részesülhet, mint Nemes Nagy Ágnes verselemzéseinek olvasása közben. Grendel nemcsak egyéni meglátásaival, felismeréseivel, de az idôskori Mészöly-próza tanulságai általánosabb érvényûségét kutató számos kérdésfelvetésével is elgondolkodtat. Munkája nemcsak a mészölyi életmû egészének jobb megértéséhez, értelmezéséhez járulhat hozzá azáltal, hogy fôként a második felének újraolvasásához és újraértéséhez ad megszívlelendô szempontokat, de az irodalmi színtér minden résztvevôjének (íróknak, olvasóknak, kritikusoknak) épülésére szolgálhat.

Grendel célja elsôsorban az, hogy igazolja, Mészölynek nemcsak a korai, de a kései epikája is aktív formálója a kortárs magyar prózának, immár olyan élô hagyomány, amely a látszólagos különutassága ellenére szinkronban van számos a századvégen megerôsödô prózaírói tendenciával. Grendel saját prózájának, írói elveinek és törekvéseinek ismeretében ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a fentiek megfogalmazása egyfajta önkeresô és önerôsítô vallomás is, hiszen például az irodalmat ô is a létrôl való beszédnek tekinti, miközben az irodalmi mûvek valóságreferencialitását is éppolyan fontosnak tartja, mint ahogy a mítoszt is éppúgy szeretné a tényekbôl felszabadítani. Talán nem lenne tanulságok nélküli e kötet ismeretében újraolvasni és megpróbálni újraérteni Grendel legutóbbi mûveit is.

A tények mágiája bátor szellemi, irodalmi tett, tulajdonképpen vitairat és zászlóbontás, Mészöly idôskori prózájából kiindulva, de egy jelentôs saját életmû fedezetével is a háta mögött, az önreferenciális szövegirodalom túlhajtásaival, kizárólagos (korszerû) értékként tételezésével szemben, a valóságról és a történetrôl nem megfeledkezô, (korszerû) újrealizmus, illetve a különbözô, de egyenrangú írói beszédmódok pluralizmusa érdekében. A folytatás bizonyára nem fog elmaradni Grendel írói pályáján és az irodalmi (had)színtéren belül sem…

Grendel Lajos: A tények mágiája
Mészöly Miklós idõskori prózája
Kalligram Kiadó
94 oldal, 1400 Ft

 
 
 

Elek Tibor

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu