buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy Kontra-regény regénye


2003.03.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ülök itt csak, fejbekólintottan, de jólesôen kiürült aggyal, egy ültô helyemben végigolvastam egy könyvet, 171 oldalt, és csupán az bosszant, hogy a Kiadó kispórolt a könyvbôl egy üres lapot, így a kötet befejezô mondatát a lap túloldalán már a könyvészeti adatok követik. Persze hogy azokat néztem meg elsôként, és az ott feltüntetett adatokból tudtam meg, hogy Kontra Ferenc e könyve 500 példányban jelent meg, szemben a Gimnazisták címû regényével, ami honi mértékkel nézve az elképzelhetetlen 5 000-es példányszámot érdemelte ki, igaz, nem a Vajdaságban, hanem Magyarországon.

Ettôl több nem is igen jut eszembe, mert úgy látszik, magam is valami tragikus, paradigmaváltás jellegû fordulatra kényszerülök annak érdekében, hogy nyomon követhessem egyik legkedvesebb szerzôm jelen tevékenységét, annak felmutatását, hogy cselekmény nélkül is tud prózát írni, ráadásul nem is akármilyet, hanem ami villámcsapásként taglóz le, és kiüríti az agyat, megnyomja azt a rejtett reset-feliratú gombot, ami újraindítja a rendszert, az eddigi tapasztalatokat kisöpri a memóriából és ajtót nyit az új szemszögû befogadás elôtt. Persze, mire leírom, hogy jelen, már régen anakróniába keveredtem: a most olvasott kötet 1999 – 2000 éveiben íródott, mire én két év után kézbe vehettem a nyomtatott változatot, a félmúlt már régmúlttá öregedett. Ám ennek ellenére, valamiféle szinkronitást is szimulálva, arra kellett ráeszmélnem, hogy nem ugyanazt a Kontra Ferencet olvasom, mint eddig.

A Híd-díjjal jutalmazott, Gyilkosság a joghurt miatt címû, sorrendben tizedik kötetéig, amelyben annak a poétikai határait feszegette, hogy miként testesül meg prózaként a bûn, úgy éreztem, a pulzusát is ismerem ennek az írónak, és úgy véltem, jó füle van, jó emlékezôtehetsége, Isten adta tehetsége, maga szerezte mûveltsége, jó tolla, bô vénája, és mindebbôl kikerekedett egy veszettül jó elbeszélô. Aztán jött a gimnáziumban töltött éveirôl írt regény, ami tudatosította, hogy ez eddigi, önéletrajzi jellegû novelláinak narrátorából elôlépett az elsô szám elsô személyébe: többé nem gatyázik, nyíltan vállalja, hogy az írás, akárcsak az olvasás, elsô személyû cselekedet, olvasmányaiból mindenkinek az marad meg, amit ô tart fontosnak, az íráskor pedig az kerül rögzítésre, amit ez az elsô személyû, hol rossz vért szülô, hol beleélésre és együttérzésre csábító, de minden esetben a lehetséges történetek kifejtésében közbenjáró figura tart kellôen szánalmasnak ahhoz, hogy megörökítsék. Mert valahogy mindenki szánalmat keltô történeteket ír. Itt persze ne essék félreértés: nem arra gondolok, hogy könnyfacsaró, nosztalgikus, vagy a monstre-sorozatok naiv szentimentalitását újrázó mûvek szaporodtak el (persze, hogy azok is), hanem arra, hogy mennyire szánalomra méltó Cervantes fôhôse, vagy Rabelais Pantagruelje, P. Howard Fülig Jimmyje, vagy Stephen King és Dean R. Koonz regényeiben a véletlennek áldozatul esô kisemberek.

A Gimnazistáktól világossá vált, Kontra Ferenc túl van a regényíráshoz szükséges férfikor kezdetén, van elég tapasztalata ahhoz, hogy a regényírást ne szakmai játékként, stilisztikai erôpróbaként, vagy a határon túlra szakadtak élô emlékezeteként értelmezze, hanem az életét tegye fel rá. („Aki nem akar önmaga lenni, az ne írjon semmit. Se zenét, se szakácskönyvet.”) A maga életét játsza meg tétként ebben a bizonytalan kimenetelû játszmában, hiszen a kérlelhetetlen kritika könnyedén lesöpörhetne az asztalról egy olyan könyvet, mint A kastély kutyái. Amennyiben képtelen észrevenni benne ezt a tétet, ami lehet, hogy éppen a szerzô legjobb kötetévé avatja e szellemi utazás naplóját. („… minden az utazás része. Mert amit csinálok, az nem is könyvírás.”) Kontra Ferenc megírta gyermekkorát, gimnazista éveit, de novellahôsei és regényalakjai mindig mások voltak, valós figurákból formált fiktív alakok, vagy éppen regényben születôk. Most egyszerre eltûntek a hôsök, eltûnt a cselekmény, csupán a kötetben közölt idegen naplónak van a korábbi Kontra-mûvekhez hasonlatos története. („Úgyis rólam szól már minden történet, elegem lett mások életét élni, idegen hôsök dicsôségéhez gazsulálni. Az olvasás szempontjából ez úgysem oszt vagy szoroz, mindenki ahhoz a polchoz megy, ahol keresnivalója akad.”) Itt többé nincs függöny, áldott félhomály, belátni a szerzô munkaasztalára, de nem az önreflexív próza gyakran meddô kitárulkozása nyomán, illetve nem a posztmodern köldöknézés csömörétôl vezérelve, hanem élesben, egyenesben, vállalván véleményt és gondolatot. Tehát naplószerûen. A könyv ugyanis napló. Hogy minek a naplója, azt már nehéz lenne megmondani. Talán a Gimnazisták regényé, talán a szerzônek ösztöndíjjal Németországban töltött hónapjainak történéseié, talán a NATO-bombázásoknak Újvidéken és Topolyán megélt napjaié? Mindezeké, és több mindezeknél.

Egy olyan ember naplója, aki alapvetôen értelmiségi, hazája kérdéses, mert születése, iskoláztatása, lakhelye más helyre orientálja, az azonban biztos, hogy magyar anyanyelvû író, bár ez sem igazán lényeges, hiszen a kötet címét adó írás, A kastély kutyái magyar változatban nem is létezik. Bátorság kellet ahhoz, hogy a könyvet egy benne nem szereplô írásról nevezzen el a szerzô. Aztán itt a borító félbeszakított fotója: a ma a mûvészek házául szolgáló németországi kastély hajdani leendô örököseit ábrázolja, akik az elvesztett háború hírére öszszepakoltak, hogy Amerikába emigrálnak, és dühükben-szomorúságukban halomra lôtték a kastély kutyáit. Alóluk aztán meg az oroszok kilôtték az Újvilágba induló hajót.

Hát nem ilyen kilövésre szánt hajón ülünk mindannyian? Dehogynem. Kontra Ferenc naplójának éppen ez a hozadéka: ki meri mondani, hogy nem csak az erkélyen vad szaporodásnak indult kaktusz és a távoli szupermarketbôl származó magról sarjasztott avokadó a sors kényének kiszolgáltatott, hanem a nemzet testérôl leválasztott egyén is, aki laboratóriumi patkányként kénytelen reflexeibe illeszteni a sehol se vagy otthon érzését. El meri beszélni a készülô regényével szembeni személyes frusztrációit, beavat világlátásába, egyszerûen azt mondja, íme, tíz, tizenegy könyv után Kontra Ferenc, úgy, ahogy van, úgy, ahogy élt, akkor, amikor egyikkônknek se volt egyszerû az élet.

Persze ne kukkolásra alkalmas könyvet és ne önreflexív esszéprózát várjon az olvasó: ez a Konta-könyv tartalma ugyan szélesebb skálán mozog, villódzik az artisztikusan megterhelt nyelven fogalmazott eszszé (regény?), a publicisztika, a napló, sôt a napló a naplóban – amire külön oda kell figyelni – mûfaja között, s hiszem, az írónak ez a kemény önmagába-kapaszkodása újabb olvasókat szerezhet korábbi mûveinek.

Kontra Ferenc: A kastély kutyái
Forum Kiadó, Újvidék
171 oldal, 980 Ft

 
 
 

Fekete J. József

Forum Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu