buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A boldogság evilágisága a klasszikus liberalizmus talaján


2003.03.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Most pedig bemutatom a Világ rendszerét.”
 

Az antikvitás azt tanította: légy erényes; a kereszténység azt: légy hívô; a modernek viszont azt ajánlják: légy boldog. A boldogság evilági keresése modern eszme, elsô megfogalmazói között ott találjuk a korai angol felvilágosodás kiválóságait, az erkölcsfilozófus Francis Hutchesont, az unitárius polihisztor Joseph Priestly-t, de mindenekelôtt és legelsôsorban a filozófus John Lockot. „Hûségesen követem a magam elé kitûzött boldogságeszmét” – jelentette ki Locke a 17. század végén, s vele együtt az angol gondolkodók mindent megtettek azért, hogy elismertessék a boldogságot mint jogos, evilági életcélt. Ennek a gondolati fejlôdésnek a legfôbb társadalmi tanulságát késôbb az utilitárius Jeremy Bentham mondta ki abban a mára klasszikussá vált megfogalmazásban, hogy a liberális demokrácia célja nem lehet más, mint a „greatest happiness of the greatest number” – a lehetõ legnagyobb boldogság a lehet legtöbb ember számára.

A korai angol felvilágosodás gyökeresen megváltoztatta a középkori világképet. Az 1700-as évek elejére fordulat ment végbe elôször is magában a teológiában. A racionális anglikanizmus kezdte Istent egy jól berendezett univerzum jóindulatú tervezôjeként ábrázolni. A Glóbusz az emberiség természeti törvények által uralt barátságos otthonaként mutatkozott, ahol az emberek – önnön evilági boldogulásukra – begyûjtik a föld gyümölcseit, megszelidítik az állatokat és learatják a termést. Ezzel az új keresztény optimizmussal párhuzamosan haladt az angol felvilágosodás erkölcsfilozófiája és kibontakozó esztétikája: Shaftesbury harmadik grófjának – akit egyébként gyermekkorában nem kisebb elme, mint éppen Locke vezetett be a tudományok és a mûvészetek elsajátitásába – az erény gyönyöreihez írott rapszódiái már azok elôtt egyengették az utat, akik késôbb majd a gyönyör erényeinek bajnokai lesznek.

Locke-nak, többi tudóstársával egyetemben, meggyôzôdése volt, hogy az individuum képes a fejlôdésre, a gazdagabb, sokoldalúbb, termékenyebb élet kialakitására az egyéni célok kitûzése és követése során. Hitte, hogy ez a lehetôség a külsô és a belsô természet törvényeinek megismerése révén tudományosan megalapozható.

Ez a tudományos folyamat pedig Sir Isaac Newtonnal (1642–1727) kezdôdött, aki Locke fiatalabb kortársaként a modernitás egyik alapmûvében, a Principia Mathematica Philosophia Naturalis – A természetfilozófia matematikai alapjaiban lefektette a tömegvonzás univerzális alaptörvényeit, míg Optics címû munkájában megadta a fény/világosság terjedésének alapképletét. Az angol light szó egyszerre jelent fényt és világosságot, s ez a szótô szerepel a felvilágosodás kifejezés angol megfelelôjében is: Enlightenment. Newton ezzel tehát nem csupán az optika szaktudományát alapozta meg, de jelentôsen hozzájárult a kor általános világképének kiformálásához is, amelynek központjában a világosság, és a megvilágosodás emberi lehetôsége állott.

A tömegvonzás newtoni elméletének nem annyira az adta az igazi jelentôségét, hogy matematikai formulában jelent meg, hanem hogy a képlet univerzális volt: a világegyetem valamennyi anyagi részecskéje – legyen az a Földön vagy az egekben – egyforma törvény szerint vonzza egymást. Newton nem kisebb dolgot cselekedett tehát, mint helyreállította a világegyetem egységét, amely a ‘sötét’ középkorban darabokra szakadt. A természetfilozófia matematikai alapjainak harmadik kötetében ezzel a mondattal találkozunk: „Most pedig bemutatom a Világ rendszerét.” És pontosan ezt is tette – legalábbis a Naprendszeren belül. A tömegvonzás elmélete alapján meghatározta az égitestek és a bolygók tömegét és pályáját, 10%-os hibával megadta a Föld tömegét, megmutatta, hogy a Föld a sarkoknál belapult és meglehetôs pontossággal meghatározta e lapulás mértékét.

Kiszámította a Hold mozgásának a Nap vonzásából adódó rendszertelenségeit, megadta az üstökösök pályáját, s mindezzel megmutatta, hogy ezek a korábban teljesen esetlegesnek, véletlenszerûnek és ezért félelmetesnek tekintett kozmikus testek csakúgy a természeti törvényeknek vannak alárendelve – s ezért kiszámíthatóak –, mint az ágyúgolyó mozgása a földön.

Newton munkája persze igen nehéz olvasmánynak bizonyult, még a szakemberek számára is.

Megjelenése után a cambridge-i diákok, amikor Newton elhaladt mellettük, állítólag azt suttogták: ‘Itt megy az az ember, aki olyan könyvet írt, amelyet sem õ, sem senki más nem képes megérteni.’ Ami persze némi túlzás, de az igaz, hogy teljes mélységében, minden számításával egyetemben csak a kor legnagyobb tudósai fogták át a több mint 500 oldalas, latin nyelvû értekezést. Például Leibnitz, a filozófus, akivel Newton egyidôben dolgozta ki az integrál- és differenciál-számítás módszerét, vagy a csillagász Edmond Halley, aki Newton mûvének nyomdai kiadását finanszírozta és gondozta. Volt azonban az értelmiségnek egy olyan csoportja, akik bizonyos matematikai elôképzettséggel és Newton saját útmutatásai alapján akkor is képesek voltak felfogni a mû általános irányát és jelentôségét, ha nem minden levezetését tudták pontosan követni. Ôk pedig mindent megtettek azért, hogy Newton felfedezéseit minél szélesebb körben népszerûsítsék. Köztük találjuk Locke-ot is, aki a mû megjelenésének évében – 1687 – már három esztendeje Rotterdamban tartózkodott, számûzetésben.

Itt írta meg a tél folyamán barátja, Jean LeClerc, az értelmiségi körökben igen népszerû Bibliotheque Universelle folyóirat szerkesztôje kérésére 14 oldalas igen alapos ismertetését Newton alapmûvérôl, a cikk 1688 márciusában jelent meg francia nyelven. Locke ezzel egy viszonylag széles, laikus európai olvasóközönség számára – amelynek a közös nyelve akkoriban még a francia volt – tette hozzáférhetôvé és mutatta meg a maguk igazi jelentôségében honfitársa valóban korszakalkotó és világképképzô felfedezéseit. Amikor Locke 1689 februárjában visszatért Angliába, nem mulasztotta el, hogy személyesen is találkozzék Newtonnal, hogy az ô közvetlen útmutatásai és magyarázatai alapján még behatóbban megértse azt az új világképet, amely a modernitás és a liberális demokrácia kibontakozásának egész korszakát meghatározta egészen a 20. század elejéig, amikor azután Einstein felfedezései és a kvantummechanika tételei – jóllehet nem érvénytelenítették – de jórészt a Naprendszerre korlátozták a newtoni elmélet teljes univerzalitását. [Lásd errõl például Ian Stewart remek könyvét a káosz matematikájáról, amely a „Kockajátékos-e Isten?” címet viseli. (Does God Play Dice?, Penguin Books, 1990, 1997.)]

Newton válogatott írásai
Typotex Kiadó
316 oldal,1650 Ft

 
 
 

Orosz István

Typotex Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu