buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Közös szerelmeink


2003.03.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aki szeret gondolkodni az élet lényeges dolgairól, szerelemrôl, halálról, emberi dolgaink értelmes és értelmetlen jelenségeirôl, aki szeret verseken, képeken és a magunkén kívül mások gondolatain és érzelmein is töprengeni, azoknak a mai irodalomból a legelsôk közt ajánlom Tornai József esszéit. Kevés írót, költôt ismerek, aki olyan bôséges és jól megválasztott olvasmányokon nyugvó mûveltséget mondhat magáénak, mint ô. S ami ennél is vonzóbb, sosem a hideg tudás jégpáncéljának hízlalására használja ezt a klasszikus, egyszersmind up to date tájékozottságot, hanem arra, hogy egyetlen rendelkezésre álló ellenôrzô mûszere, az ész próbái alá vethesse törekvését, azt, hogy megismerje önmagában az embert, aki mérhetetlenül több, mint ész, aki test is, ösztön is, a világ vagy Isten része is – lélek. Tornairól azt gondolom, hogy istenáldotta mód naiv ember, azaz romlatlan és nyitott („nyíltszívû”, mondanám Voltaire-rel, ha nem keverte volna gyanúba ezt a fogalmat), de azok naivitásával megáldva, akik a lehetô legnagyobb fokú tudatossággal, vallásos és erkölcsi érzékenységgel mérlegelik megérzéseiket. Esszéihez egy filozófiai nagydoktorátushoz elegendô lábjegyzettömeget csatolhatna, ha jelezni akarná mindazon forrásmûveket és szerzõket, amelyekre és akikre kimondva-kimondatlanul hivatkozik. Esszéiben mindig a lírikus gondolkozik, a hivatkozott és egymással szembesített elméletek életre kelnek, és mindnyájunk elevenébe vágnak.

Ha valamit szeretek Nietzschében, az, hogy agya ôrlését „a gyomor vidámsága” kíséri. Ez Tornainál is megvan, azzal az aligha elhanyagolható eltéréssel, hogy ô nem „erkölcs fölötti” (ez, láttuk, óhatatlanul erkölcs alattisággal kísért), hanem mindenestül etikus gondolkodó. Mindig figyelembe veszi a filozófiát, de glóbusza nem a filozófusé: nagyjából beéri az irodalom rádióhullámain elérhetô szférákkal, vagyis emberi léptékû marad – modern embert értve rajta természetesen.

Évekig el tudnék vele vitatkozni az irodalomról, mert észrevételei rendkívül frappírozóak, és szentül hiszem, hogy velem együtt minden irodalomszeretôt izgalomba hoznak lényeglátóan nagyvonalú, sokszor meglepôen sommás, de így is átgondolt megállapításai. Vörösmartyn vagy Szabó Lôrincen gondolkodni teljes énünk latba vetését követeli, egy-egy József Attila- vagy Babits-vers akár évekre való munkát ad agyunknak-szívünknek, ha az élet erre fölkészített minket. Jelen vannak szerelmeinkben, gyászainkban csakúgy, mint vágyainkban, csalódásainkban. Tornai a nagy versek iránti vallásos vonzalmában modern istenes költôként átengedi magát a kételkedés szellemének. Rákérdez például Szabó Lôrinc Semmiért egészen vagy Vörösmarty A merengôhöz címû versére.

Magam is megtettem ezt, rákérdeztem sokszor Petôfi Szeptember végén címû versének második és fôleg harmadik versszakára is. Mélyen egyetértek Tornai kifogásaival, a Laura-versrôl adott „poloniusi” jelzôt telitalálatnak tartom. Mulasztásnak csak azt vélem, hogy nem vizsgálta meg Tornai ezeket a bölcseletileg vitatható verseket a nôk szempontjából is. Nem az ô dolga? – Dehogynem! Épp annak az egyetemességnek a jegyében, amelyben egész gondolkodásmódja áll. Szabó Lôrinc férfizsarnoksága éppúgy eleve nem állja meg a helyét az emberiség nôi fele szemében, mint Vörösmarty szelíd és bölcs zsarolása, mely megvesztegetô demagógiával akarja meggyôzni a túlontúl fiatal asszonyt az ábrándozás átkairól. Ez pedig nem pusztán ismeretelméleti kérdés, (bár az is!), mint ahogy Tornai állítja. A Szeptember végén számára azt a mentséget találtam régebben, hogy Petôfi talán ironikusan ijesztgeti majdani özvegyét azzal, hogy majd fölkísért a sírból, ha hûtlen lesz hozzá; Petôfi humorérzékében kerestem mentséget a kiadós ízlésficamra. (Illyésrôl olvastam nemrég adalékot az effajta fekete humorhoz: „Az özvegyem majd kikísér” – ilyesmit mondott halálos ágyán, feleségére mutatva egy látogatójának.) Ma sem tudom eldönteni, igazam volt-e föltételezésemben, de a Petôfi-vers gyönyörû záradéka elôtti résszel nem tudok kibékülni. A vers persze nemcsak a magyar, hanem a világlíra csúcsa, akkor is, ha felmászott rá a kisördög.

Tornai az élet mélységeibe lát a verseket faggatva, és magas költészettel közelít az élet dolgaihoz. Jó érzés tudni, hogy ma is vannak íróink, akik a legfontosabb dolgokról tûnôdnek – mint Montaigne, Pascal korában –, s nem a ragadós irodalmi, politikai divatok sarát dagasztják.

Tornai József: Az emberiség görbe fája. Esszékötet
C. E. T. Kiadó
300 oldal, 1490 Ft

 
 
 

Alföldy Jenő

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu