buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A TLS evangéliuma


2003.09.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Times Literary Supplement alighanem a világ legjobb könyves újságja. A Londonban szerkesztett hetilap tavaly ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. 1902 óta olyan szellemek tartoztak állandó szerzői közé, mint T.S. Eliot, Virginia Woolf, Italo Calvino, Elizabeth Hardwick, Mavis Gallant, Milan Kundera, Hans Magnus Enzensberger, Miroslav Holub, Mario Vargas Llosa, Joseph Brodsky, Orhan Pamuk, Juan Goytisolo, Alberto Manguel, Gore Vidal és Seamus Heaney.

A TLS fogalom, egyedülállóan megbízható, színvonalas, elmélyült és mégis szórakoztató, hétről-hétre igazi szellemi izgalmat nyújtó értelmiségi lap, amelyet ha az ember rendszeresen és figyelemmel olvas, megnyugtatóan tájékozottnak tudhatja magát a (nyugati) világ dolgaiban. A TLS azokról a könyvekről ír, amelyek számítanak. Amelyekről jó tudni, még akkor is, ha nem tartoznak az ember szűkebb érdeklődési körébe. De ennél jóval többről is beszámol. A kultúránkat foglalkoztató központi kérdésekről, a politikai, a tudományos és a művészeti életben zajló legfontosabb fejleményekről; egyik állandó és mértékadó résztvevője a kortárs értelmiségi vitáknak. Az újság immár egy évszázada kivételes intellektuális szigorúságról és pártatlanságról tesz tanúbizonyságot – egyszerűen élvezet olvasni.

A TLS az egyetlen olyan könyves újság, amely nem csupán a legújabban megjelent fontos könyveket ismerteti a kultúra és a tudomány minden területéről, hanem rendszeresen szemlézi a színházi- és operaelőadásokat és a filmeket is. Hétről-hétre az újság mintegy két tucat alapos, sokszor több oldalra rúgó könyvelemzést közöl, néhány új verset, időnként egy-egy novellát, Hugo Williams immár legendánssá vált Freelance jegyzetét, s évente 25-30 alkalommal nagy tematikus számokkal jelentkezik, amelyek igyekeznek a lehető legsokoldalúbban megvilágítani pl. a Közel-Kelet, Afrika, India, a Távol-Kelet stb. problémáit is – egy szó, mint száz, ahogy azt egyszer a Le Mond cikkírója fogalmazta: a Times Literary Supplementnek egyszerűen nincs párja.

Magam is viszonylag hamar erre a következtetésre jutottam, amikor a hoszszú londoni emigráció évei alatt a TLS mindennapi betevő falatommá vált. Nem túlzás, hiszen körülbelül egy hétre volt szükség ahhoz, hogy figyelmesen elolvassak egy számot, s pénteken már ott volt a postaládában vagy a küszöb előtt, a lábtörlőn a friss szám. Mikor kezembe vettem, mindig az az érzés töltött el, hogy bekapcsoltak a (nyugati) világ vérkeringésébe, rajtam múlik, hogy mit merítek belőle. A napi politikáról értesültem a The Independentből, meg a BBC-ből – részben munkámból kifolyólag is, lévén évekig a BBC magyar osztályának munkatársa –, de az alaposabb, átfogóbb, kedvemre való szempontokat szinte mindig a TLS-ben találtam meg. Egy pohár whisky, egy pipa, meg a TLS – a legnemesebb időtöltéseim közé tartozott esténként – csak a kandalló hiányzott hozzá.
Nos, a következő hónapokban ezt az élményt próbálom majd megosztani az Új Könypiac olvasóival. Rendszeresen szemlézni fogom a TLS elmúlt havi számait, a bőség zavarával és a rovatomnak biztosított helyszűkével küszködve, de azért reményeim szerint mégiscsak mindannyiunk épülésére. A szemezgetésben persze saját izlésemet követem majd, de ha olvasóim esetleg jelét adják, hogy bizonyos témákról – amelyek terítékre kerülnek majd a TLS jövendő számaiban – részletesebben is szeretnének hallani, szívesen teljesítem kérésüket.

A TLS olyan, mint a legnemesebb tokaji. Finoman érdemes kortyolgatni, s az ember aztán lassan, észrevétlenül megmámorosodik tőle.

Mert ha például megnézzük az augusztus 29-i számot, ott mindjárt az elején a remek cseh író, Ivan Klíma Karel Capekről írott monográfiájáról találunk részletes elemzést, amely imígyen kezdődik: „A doktor, aki megvizsgálta Karel Capek holttestét, azt mondta: ‘Mint orvos, tudom, hogy azért halt meg, mert nem voltak megfelelő antibiotikumok a kezelésére, de nagy részben mégis azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy Capeket München ölte meg.’ Capek tüdőgyulladásban halt meg 1938 karácsony napján, három hónappal azután, hogy a müncheni egyezmény feldarabolta Csehszlovákiát, s halála is részévé vált e szenvedélyesen cseh író legendájának. Barátai szerint, mindössze 48 évesen egyszerűen elege lett az életből. Még most is igen helyénvalónak tűnik, hogy sikeres írói évei szinte pontosan egybeesnek az első Csehszlovák Köztársaság időtartamával. Ő volt a legbefolyásosabb cseh író a két világháború között, és nemzetközileg is a legismertebb. Amikor 1939 márciusában Prágát elfoglalta a Gestapo, a német keretlegények megjelentek Capek házánál, hogy letartóztassák. Nem tudták, hogy már ha-
lott. ...

Hiába, a csehek... Ha már kelet-európainak kellett lennem, mindig is csehnek szerettem volna születni. Náluk ugyanis rendesen megtörténnek a dolgok. Így aztán időről-időre részesülnek a katarzis kegyelméből. Ha bárki előtt szóba hozza az ember nyugaton a bársonyos forradalmakat, azonnal a csehekről, Hávelről és a Vencel-térről kezdenek el beszélni. Igen helyénvalóan. A prágai Vencel-tér a színhely. Ahol mindig vannak virágok például Jan Palach emlékkövénél. Jan Palach az 1968-as orosz tankokba halt bele – amikor tiltakozásul felgyújtotta magát, talán Capek halála is az eszében járt.

(Közbevetőleg megkérdezném csöndesen: hol van Magyarországon olyan emlékhely, ahol zavartalanul, minden disszonancia nélkül lehet emlékezni 56 mártírjaira?)

Nemrégiben a prágai óvárosban sétálgatván egyszercsak, ahogy föltekintettem az égre, egy fura szoborra lettem figyelmes, amelyik három emeletnyi magasságban lógott, ég és föld között, egy áthidaló gerendára kifüggesztve a járókelők feje fölé. Embernagyságú férfialak, jobb kezével mintha a gerendába kapaszkodna, bal keze viszont lezserül, buggyos nadrágjában zsebrevágva. A zakó lebegése, a nadrág esése, a kéz- és fejtartás azonnal fölismertette velem az alakot: az bizony a jó öreg Lenin, csak jobb kezében ezúttal nem a sapkáját, hanem a gerendát szorongatja. Elnyerte végre méltó helyét a történelem groteszk színpadán. A csehek oda helyezték, ahová való. Hiába, fanyar humoruk – amelynek Capek volt az egyik legzseniálisabb képviselője – ezúttal sem hagyta cserben őket. Kedvenc Capek esszém A kétbalkezesek dícsérete, a TLS is értően méltatja.
(Ismételt közbevetés: a Deák-téri metró aluljáróban nap mint nap szembesülhetünk Osztyapenkó legendás alakjával a mozgólépcső fölötti óriásplakátról, amelyik büszkén hirdeti a budapesti szoborparkot – remek hely szocialista nosztalgiázóknak.)

A Károly-híd lábánal ebédeltem, a fiatal pincérek kifogástalan angolsággal válaszolgattak kérdéseimre, amikor a tavalyi árvízról érdeklődtem – bárkit szólítottam meg angolul Prágában egyébként, mindenki tudott válaszolni -, majd orosz társaság érkezett. Az oroszok a világ legtermészetesebb módján saját anyanyelvükön szóltak a húsz évesnél nem idősebb pincérekhez, akik viszont rendíthetetlen nyugalommal angolul válaszolgattak nekik – pedig bizonyára kiaknázhatták volna a szláv nyelvek testvéri rokonságát is. De amióta a testvéri tankok végigdübörögtek Prága utcáin, a csehek nem igazán szívesen szólalnak meg oroszul.
(No és a magyarok?)

Az augusztus végi TLS-ben olvashatunk még egyebek között Nick Hornby tollából – aki az egyik legnépszerűbb kortárs angol író, a HiFidelity és az Egy fiúról szerzője – egy alapos áttekintést a popkultúra pillanatnyi siralmas állapotát elemző legújabb könyvekről; Kingsley Amis fantázianőiről (két regénye kerül terítékre, Take a Girl Like You – Válassz magadhoz hasonló lányt, és a Difficulties with Girls – Az a baj a lányokkal); az egyik legkonzervatívabb angol történész, Jonathan Clark új könyvéről, amelyben sajátosan egyedi értelmezését nyújtja a II. Jakab utáni angol történelemnek fölhasználva ehhez a posztmodern minősítések egész eszköztárát; és egy rendkívül érdekesnek ígérkező kultúr-antropológiai monográfiáról, Cecil Brown: Stagolee shot Billy – Stagoole lelőtte Billyt című könyvéről, amelyben a szerző egy huszadik század eleji amerikai ballada megszületésének illetve továbbélésének körülményeit vizsgálja.

A TLS korábbi nyári számaiban pedig például találunk részletes elemzést Thomas W. Laqueur: Solitary sex – Magányos szex című munkájáról, amely alcíme szerint a maszturbáció kultúrtörténetét tekinti át; ott van Jackson Lears monográfiája a szerencsejáték amerikai kultúrájáról; Merlin Holland új Oscar Wilde-életrajza; I. Richadról, I. Erzsébetről és a vikingekről szóló új történeti munkák; egy francia antológiai a taoizmusról Charles Le Blanc és Remi Mathieu szerkesztésében; a világhírű vallástörténész és Ágoston-szakértő, Peter Brown nagyívű áttekintése a nyugati kereszténység fölemelkedéséről, a The Rise of Western Christendom. Triumph and diversity, ad 200-1000; és irodalom minden mennyiségben. Az új Harry Potter könyv – persze -, a fiúról, aki ezúttal a Phoenixek rendjével keveredik közelebbi kapcsolatba vagy például Sheena Joughin első regénye, a Things to do indoors – Benti elfoglaltságok, ami a TLS ismertetése szerint izgalmas, modern patchwork a szerelem pillanatnyi állásáról.

És a június 13-i számban Susan Sontag nagy esszéje a műfordítás örök kérdéseiről:
„A fordítás sok mindent jelent, például: kézre adni, átvinni, elterjeszteni, megmagyarázni, hozzáférhető(bb)é tenni. Ha műfordításról beszélünk, akkor a megjelent művek ama kis százalékának lefordítására szoktunk gondolni, amelyeket valóban érdemes elolvasni: azaz érdemes újraolvasni. Az alábbiakban amellett kívánok érvelni, hogy a műfordítás helyes fölfogása az, ha azt önmagában irodalmi értékítéletnek tekintjük. /.../ A műfordításban rejlik valami ősi, leplezetlen evangéliumi ösztönzés, amelyet azonban nem olyan könnyű kinyilvánítani ezekben az öntudatosan áhítat-ellenes időkben. Ennek az általam evangéliuminak nevezett ösztönzésnek az értelmében a fordítás célja, hogy növelje a fontosnak ítéltetett könyvek olvasótáborát. Abból a föltevésből indul ki, hogy némely könyvek nyilvánvalóan jobbak, mint mások, hogy az irodalmi kiválóság piramis formájú, s elsőrendű szükség, hogy a piramis csúcsához közel elhelyezkedő könyvek a lehető legtöbb olvasó számára legyenek hozzáférhetőek, ami azt jelenti, hogy minél több nyelvre lefordítsák és az igényeknek megfelelően minél gyakrabban újrafordítsák őket. Az irodalom ilyetén fölfogása nyilvánvalóan föltételezi, hogy valamiféle hozzávetőleges egyetértés elérhető a tekintetben, hogy mely könyvek alapvető fontosságúak. De azt már nem, hogy ez a konszenzus – vagy kánon – örök időkre adott, és nem változhat.”

A TLS-t is ebben az „evangéliumi” szellemben szerkesztik, abban a hitben, hogy vannak nyilvánvalóan életbevágó könyvek, amelyekről tudnunk kell. Mindannyiunknak. Ez a rovat ezt a tudást szeretné egy kicsit hozzáférhetőbbé tenni.

Orosz István

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu