buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A múzsák szerelemgyereke


2002.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A fekete, a vörös és az ezüst színeiben jeleníti meg magát – a DIÓ Stúdió tervei alapján – a
Musical! című kézikönyv, ezzel is hangsúlyozva a szenvedély, a szélsőségesség, az ellentétezés és mindenekelőtt az érték, a sugárzás fontosságát. A vaskos kötet gerincének markáns címbetűi tükörcserepekként verik vissza az érkező fényt, s reflektorozzák világgá, ami erre a majdnem hatszáz oldalra került.

Miklós Tibor személyében a Novella Kiadó alighanem a lehető legalkalmasabb személyt találta meg a történeti és műfajmonográfia, az enciklopédia, a lexikon, az anekdotagyűjtemény és a regényes önvallomás sajátosságait ötvöző mű elkészítésére. A szerző egyik azoknak, akik (a mai középnemzedékből) a legtöbbet tették a musicalműfaj szálláscsinálójaként és hazai, sikeres művelőjeként. Ez az érintettség előnye a könyvnek, hiszen szinte nincs olyan esemény, tény és összefüggés, információ, geg és műhelytitok, amely Miklós Tibor figyelmét elkerülhette volna. A saját kisportréját a művészéletrajzok sorából elegáns gesztussal kihagyta, tudva: úgyis a maga arcára formálta a kötetet.A lehető legindividuálisabb vallomás ez a munka, mely ugyanakkor – írói bravúrral – feladata tárgyilagos betöltések, ellátásának is megfelel.

A személyes fűtöttségről a Musical! cím felkiáltójele mellett az alcím sem hagy kétséget: Egy műfaj és egy szenvedély története. Szerelmetes könyv ez, a szövegezésben sok érzelmi felsőfokkal, izzóan képszerű fordulattal. Természetesen tovább erősítik az előadás és a stílus bensőségességét olyan vonatkozások, mint hogy Miklós számos alkotótársáról és művészbarátjáról ír, és szükségképp felesége, a vezető musicalszínésznő Nagy Anikó tevékenységére, szerepeire is kitér, hozzátéve a pályaképhez: „Nagy Anikó közel húsz éve a feleségem, társam az életben és munkáim legtöbbjében is. Kislányunk, akit a rajongó barátok ösztönzésére Eponin névre kereszteltünk, 1992-ben született, és zsenge kora ellenére már öt musicalban játszott együtt példaképével, az édesanyjával”. Ez a felfokozott személyesség egyáltalán nem zavaró (holott rendre a külföldi, a historizáló anyagot is átjárja). Egy-egy mondat, megfogalmazás ugyan néha mosolyogtató (Kocsák Tibor: „A kiváló zeneszerző, zongoraművész, egyetemi docens, zeneigazgató, karmester és családapa 1954. február 13-án született” – ebben a kontextusban a családapa szó idekeveredése akkor is meghökkentő, ha az elismerés persze erre a funkcióra is megállja a helyét. Kalmár András mellett Kocsák Tibor volt a könyv lektora; valószínűleg egyikük sem akart belenyúlni a textusba, s az avatott szerkesztő, Fáy Miklós is csak szakértelmét, s nem a maga sokkal vitriolosabb beszédmódját kívánta érvényesíteni).

Nem okoz gondot viszont a szerzői tollnak egy-egy rész- vagy balsiker megidézése. A Madách Színház A vörös malom című premierjéről, Kerényi Imre „ötletektől hemzsegő” rendezéséről, Kocsákkal közös saját „musicalesítő” munkájáról Miklós a kellemes emlékeknek engedve, ám a bírálatokra is „élénken emlékezve” fest képet, s egy Molnár Ferenc-anekdotával zárja le, azaz hagyja nyitva a kérdést. Molnár egy vígszínházi bemutatója végén rezzenéstelen arccal rábólintott a mellette ülő úr azon vélekedésére, miszerint „ez a darab pocsék”, majd az ünneplő publikumra mutatva hozzátette: „De mit tehetünk mi ketten ennyi ember ellen?” (Nota bene, ha már Kerényiről esett szó: meglepő, hogy a körúti színházából, a hagyományokat majdnem teljesen félresöpörve, musicalszínházat csináló direktor, több zenés színházi produkció színrevívője nem kapott önálló kisportrét. Marton László, a Víg igazgatója társaságában – s a „főhivatású” zenésszínház-csinálók között – erre ő is rászolgált volna. A portretizálásban a színészek kiválasztása sem egészen egyenletes. Öröm, hogy olvashatunk Szombathy Gyuláról – akinek azonban nem a musical a fő profilja –; nem öröm, hogy például a különben nagyra becsülően szóba hozott Szakácsi Sándorról sem.)

Miklós Tibornak lényeges műfaji, történeti, filológiai és zenei kérdéseket kellett megválaszolnia – s ehhez jártassága, erudíciója, talentuma hozzá is segítette. Kiemelten szedett, összegző musical-meghatározásához – a szöveg oldaláról – annyit tehetnénk hozzá, hogy míg a mindig párhuzamként (elődként, ellenlábasként stb.) felhozott operettműfaj (Witold Gombrowicz által mondott) „monumentális idiotizmusa” a halált, a meghalást kiiktatja a színpadi meséből (s ezzel a librettót megfosztja a világszerűség súlyától), a musical szövegkönyve nem egyszerűen „szocializálóbb”, „naprakészebb”, „problémagazdagabb”, „életközelibb”, hanem épp: halálközelibb, s így, ezzel (is) hitelesebb, vagy legalábbis lényegszerűen más.

A kitágított musicaltörténet szemelvényes, asszociatív áttekintése, adatolása és értékelése: mestermunka! A látszólag „parttalan” musicalfogalom – mely hét-tíz zenei és színházi előzményt tud magáénak és 1728 (!) óta írja históriáját – mindvégig önmagát érvényesíti, ellenőrzi, korrigálja, még akkor is (itt a kötődés az „ősmű”-höz, mely The Beggar's Opera címet visel), ha mondjuk Bertolt Brecht Koldusoperáját aligha lehet csak (vagy elsőrendűen) a musical fennhatósága alá vonni.

Miklós Tibor a szemelvényes, kaleidoszkopikus, sok érdekességet görgető előadásmóddal folyamatos aktivitásra készteti olvasóját: olyan rekonstrukcióra, amellyel nem csupán egy (még ma is modernnek, újnak számító, egyre változó és gyarapodó) műfaj kontinuumát kell létrehoznunk, hanem azt a világtörténelmi, stílustörténeti, „színházüzemi” hátteret is, amely tágabban kétszáznyolcvan, szűkebben kilencven-száz esztendeje a musical „díszlete”. A szerző kiterjedt szakirodalom – és rengeteg személyes tapasztalat, benyomás és stúdium – birtokában pontos nyomatékokkal, eleven epizodikus láncolattal tárja fel tárgyát. A Musical! papírszínházában lapról lapra premier van, diadal és bukás, kísérletezés és utánzás, adaptálás és fantáziálás, kiküzdés és elvérzés. Ennek a nagy egésznek fontos, ám szinte szemérmes tartózkodással megörökített része a Rock Színház akadályoktól, kemény harcoktól nem mentes – s valójában máig le nem zárt... – története. Ez a teátrum részben Miklós Tibor műve (és életművének szegmense, ihletője, centruma, kulcsa). A Musical! ezzel – s korábban a Petőfi Színház leképzésével – a műfajtörténeten belül magyar színháztörténet is.

Nincs terünk az ezernyi érdekesség, sziporka, humorszikra megvillantására (Tommy Steele detektívregényt is ír, festőként is kiállít, a színpadon finoman fakul..., Fekete Kamill 1944-ben a Bazilika tornyában teljesített légvédelmi jelzőszolgálatot..., Andrew Lloyd Webber a Jeevesszel bukott meg [38 előadás]..., a Lautrec „megérdemelne egy magyarországi bemutatót” stb.), a számos magyar vonatkozásra (miként kerül a színházi világpiacra az Illatszertár stb.) nem térhetünk ki. A keveset mondó sablonfordulatokkal is csak egy reménybeli második kiadás indíthatna vitára (a Kőműves Kelemen díszletét – Pesti Színház – „puritán”-nak nevezni helyénvaló, de tartalmatlan: a létrák mint díszletelemek sokkal többet felelevenítenének stb.). Végezetül elegendő annak rögzítése, hogy a Musical! a címében ígértnél többet, nagyobb távlatút és szabásút nyújt. Ha Gáspár Margit, a hajdani Fővárosi Operettszínház egykori igazgatója 1963-as könyve címében A múzsák neveletlen gyermeke titulussal illethette az operettet, a musical bízvást nevezhető a múzsák szerelemgyerekének. Ne mélyedjünk bele a képszerű megfogalmazás kísértéseibe (melyik múzsáé...?) csak nem egyszerre többé is...?! kitől vagy kiktől...?): amire feleletet szeretnénk kapni, azt Miklós Tibor enciklopédikus-lexikális műfajtörténeti – „szerelmes” – „regénye”: hiteles és sokszínű krónikája bőségesen feltárja.

Miklós Tibor: Musical!
Novella Könyvkiadó
589 oldal, kötve, 5500 Ft

 
 
 

Tarján Tamás

Novella Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu