buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Rapszódia a vérfertőzésről
Állatok és egyéb családfajták


2002.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Norbert Bischof – eredetileg 1985-ben megjelent – német sikerkönyvéről azt kell előre jeleznem, nem egészen úgy érdekes, ahogy az állati viselkedésről szóló, lazított Konrad Lorenz, vagy kivált Gerald Durrell-fémjelezte népszerű ismeretterjesztő munkák vonzóak. A sajátos tartalom támadhatatlan feltárását is igénylő kifejtés tudniillik – ami azt jelenti, hogy kihívja az árgus szemmel figyelő (rokon)szakmabeliek megbecsülését – nem lehet sima ismeretközlés, ahol a mélyebb magyarázat csak a beavatottakra tartozik. Ilyen szempontból a teljes megértés szándékával közeledő olvasók is némi csalódással fogják kézbevenni és kezelni az interdiszciplinaritás valamennyi kellékével fölruházott monográfiát; nehezebb részein rágódva.

Közben azért szerencsére fölismerhetik, hogy a szakmai szőrhasogatások közepette úgy 10-20 oldalanként pehelykönnyen felfogható, sosemlátott és sosehallott természeti meg társadalmi vonatkozású mesés részletekre bukkanhatnak. E fejezetek kísérletekkel igazolt hitelességük és didaktikus bravúrnak számító, szemléletes megfogalmazásuk révén rendkívül emlékezetesek, kedvtelve fölidézhetők s akár társaságban továbbadhatóak.

Lehetetlen volna felsorolni, hányféle oldalról világítja meg mondanivalóját a (pályáját Lorenz asszisztenseként kezdett) kutató. Első megfigyelt állatcsoportja a nagy lilikeké volt. Ez a legszebb valamennyi lúdféle között. A következőkben remek, dinamikus tablót fest bizonyos hegyi zebrák családi életéről. A házi kecskének viszont csak pár bekezdést szentel. Mégis olyasmit árul el róla, amiről a tenyésztők se mindenütt tudnak. Egy japán primatológus segítségével felvázolja az indiai langur-majmok együttélését. Jellemzője, hogy náluk háremrendszer van divatban. Csodás kisvilág titkaiba avat be, amikor a tunéziai ászkák szokásait taglalja. Ők, meg az afrikai törpe antilopok avval tűnnek ki, hogy ragaszkodnak választott társukhoz, monogám kapcsolatokat ápolnak tehát. A kínai törpefürjek se tesznek másként. A jónéhány megidézett majomfajta közül a gibbonok egymás iránti barátságtalanságára mutat rá. Következményként a fiatal példányok korai elvándorlásának indítékaival foglalkozik behatóan. Nem hagyja ki azoknak a fürge cselléknek az anekdotikus esetét sem, amikért Eric Holst magatartás-filozófus a náci uralom alatt kishíján koncentrációs táborba jutott. Az amúgy félénk halfajta egyebek mellett arról nevezetes, hogy ha kioperálják az előagyát, nem érzi a veszélyt.

Bátorsága vezérszerepre teszi alkalmassá. Holsttól erre valaki megkérdezte, talán Hitler is ilyen beavatkozásnak köszönheti, hogy a német nép Führere lett? A biológus nem tagadta, hogy az agydefektus hozzájárulhat a führer-tudat kialakulásához. Nem csoda, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vizsgálói előtt találta magát…

Az állati viselkedés – s főleg a szexuális magatartás – célirányos részletezésén kívül Bischof nem egyszer folyamodik irodalmi, néprajzi, szociológiai párhuzamokhoz, hogy következetesen előrehaladó gondolatmenetét az onnanvett példákkal alátámassza, megerősítse, de legalábbis ütköztesse az ellentmondó nézetekkel, véleményekkel.

Az úgynevezett arisztogámia megmagyarázásához a bukott angyal, Lucifer történetét illeszti a szövegösszefüggésbe. Utána – a patkányok közbevetésével – oda lyukad ki, hogy a magasabb rangúak, az önmagukat istenítők már szaporodási funkciójuk gyakorlásában is akadályozzák a nekik alávetetteket. Ugyanígy járnak a mókuscickányok (a tupaják) szerencsétlenebb egyedei is.

Kivetettségük érzetétől stresszbe csavarodnak s gyakran elpusztulnak. Nem úgy a találékony csimpánzok. Ha fővezérük orrolni kezd rájuk, egyáltalán nem szívják mellre a dolgot. A biztonság kedvéért azonban távol tartják tőle magukat, nehogy áldozatául essenek hirtelen haragjának.
Hogy pedig az emberi társadalomban is előfordul ehhez a természeti beállítódáshoz közelinek nevezhető jelenség, arra bizonyíték a régi kínai házasságok nem elhanyagolható hányada. Bennük a gyermekkorától a jövendő családjában nevelkedett feleséggel bánik úgy a férj, mintha alacsonyrendű kolonc lenne, s kellemetlenül gátolná az ő szexuális szabadságának kiteljesítését.

Az érdekesebbnél érdekesebb, ráadásul olvasmányos mutatványokról rengeteget lehetne írni. Ám annak érzékeltetésére, hogy közben milyen felfogási nehézségekkel találkozhatunk érdemes szóról szóra idézni Bischof néhány tipikus megfogalmazását és definícióját, amelyek tudományos tömörségük következtében akkor is nyomasztóak, ha – oda-vissza lapozgatva – végül tisztázni lehet, miért és mire vonatkoztak a magvas fejtegetések. „A késztetések szinkronizációja akkor a legigényesebb, amikor a partnerek cselekvési motívumai komplementer módon összefonódnak.” Vagy: „A viselkedés olyan aktivitás, amely kölcsönhatásban áll a makroszkopikus környezettel, kiterjed a test egészére és leírható durva tagolásának terminológiájával.” Netán: „Szigorúan véve a két rendszernek csak az anatómiai meghatározása ellentmondásmentes, de ha nem terheljük túl, a terminológiai differenciálás azért funkcionális tekintetben is jó szolgálatot tesz.”

A fentieken (s a tucatjával található egyéb görcsösségeken) fönnakadva az ember azt kell, hogy megkockáztassa: ezek a szószaporításban szenvedő zsargon-fogalmazások egyfelől a német precízkedés „vívmányai”, másfelől az egyébként kitűnő fordítók elszunyókálásának végtermékei. A túlmagyarázástól általában sem tartóztatja meg magát a pontatlanságot úgytetszik fóbiásan kerülő szerző. Ennek az irtózásnak tudható be, hogy ahol úgy érzi, rajzos kiegészítéshez kell folyamodnia, azonnal ábraértelmezésekbe merül. Tőlük számos kivétellel akkor is toporzékolni kezdünk, ha nemegyszer belenyugszunk, hogy a szöveg értését a rajz valóban szemléletesebbé teszi.

Közeledve a földolgozott téma, az Ödipusz-rejtély mibenlétének rövid összefoglalásához, érdemes egy-egy részletre amolyan háttérpillantást vetni. Itt-ott úgy tűnik fel, mintha Bischof tartana bizonyos tudóskörök rosszallásától. Ők esetleg úgy vélik, gondolja, hogy a tisztán biológiai érvekkel eszközölt bizonyítások a rosszcsengésű fejelméleti mellékzöngék miatt kompromittálták magukat.

Érvényességüket hát csípőből kell megkérdőjelezni. Körülbelül hozzájuk szólhat a közbevetett javaslat: „El kell szakadni attól a gondolattól hogy a természetben minden állandó és csak az emberi elme képes arra, hogy, egy szelíd dombvidéken árkokat és falakat húzzon.” És feltehetően nem véletlen, hanem az elsőrangú szerkesztői készség pozitív számlájára írandó, hogy röviddel ezután következik a könyv egyik csúcsfejezete. A Beszélgetés az elméletekről azért hallatlanul izgalmas, mert az eszmecsere természetesen képzelt. Nem is vehetnének rajta részt egyszerre – olykor sajnálatos elhalálozásuk okán – mondjuk Claude Lévi-Strauss, Talcott Parsons, Arisztotelész, Friedrich Engels, Karl Marx, Margaret Mead, Edward Westermarck, Lewis Henry Morgan, Sir J. G. Frazer, Herbert Spencer, Émile Durkheim, Brenda Seligman és sokan mások.

A pompázatos nézetkifejtő pengeváltások, a vakfoltos szűklátókörűségéről tanúskodó – mégis zseniális – szócsaták, a tekintélyelvekkel próbálkozó riposztozások meg a nagylelkű kompromisszumkötések élénken pergő leírása valódi írónak is büszkeségére válna. Nem túlzás azt mondani róla, hogy komponáltsága csaknem a zenei rapszódiára hajaz. Több mint félszáz oldalon tartja fenn Bischof azt a feszültséget, amit a brizáns téma megérdemel. (Egyszersmind tanúbizonyságot tesz arról, milyen problémafeltáró verzátusságra, körültekintésre tör egy komoly tudós, amíg rászánja magát, hogy valamely tudományterületen igazán kutatni kezdjen.) Meglehetős szépírói adottságairól mégegyszer meggyőződhetünk az Utópisztikus történet című, ironikus-színes bio-sci-fi elbeszélésében. A tudofántos betét-művecske arról regél, hogy miként s főleg mi célból váltanak át a benne nyüzsgő lények a bimbózással végrehajtott utódbiztosításról a párosodással eszközölt szaporodásra.

A fülszövegben helyesen szereplő ajánlás szerint az impozáns könyv a laikusok „szórakoztató természettudományos enciklopédiája”. De hogy bárhol felüthető volna, etekintetben tamáskodnék. Elmélyedni benne – néha türelmetlenül is – inkább megéri a fáradtságot, tanbuzgalmat. A mű ugyanis eklatáns példája annak, hogyan kell egyetlen komplex és szerteágazó témára, a vérfertőzés (incestus) természeti, majd társadalmi tilalmára korlátozódni s közben akkora volumenű tárgyköröket és tág kutatási területet kreatívan bebarangolni, ahol egyaránt fontos fejtegetések kereszteződnek (interferálnak) a párválasztás normáiról az állat- és embervilágban, a családi és rokonsági viszonyokról a homálybavesző, történelem előtti múltban s az úgynevezett természeti népeknél a jelenben. Nem utolsó sorban pedig tudósítanak azokról az ösztönös, az elsajátított meg nem kívánatos magatartásformákról, amelyek között az emberiségnek mindeddig fennmaradnia s (olyan-amilyen) történelmét létrehoznia adatott.

Históriánk minősítésére tudós írónk nemigen vállalkozik. Legfeljebb azt jegyzi meg, hogy természetünk korántsem változik annyira gyorsan, mint környezetünk. Az utóbbiról szentül hisszük, hogy a magunk hasonlatosságára idomítottuk. Bischof azonban sokezer (kellemesen emészthető vagy ormótlanabbra duzzasztott) mondata közt ilyen is akad: „Valószínűleg még mindig azokhoz az életkörülményekhez igazodunk, amelyek a homo faj megjelenése óta eltelt évmilliók kilencvenkilenc százalékát jellemezték: a szabadon portyázó zsákmányszerzők életkörülményeihez.” Soha ennél udvariasabb „neszenekünket”.

Norbert Bischof: Az Ödipusz-rejtély
Európa Könyvkiadó
909 oldal, 3800 Ft

 
 
 

Iszlai Zoltán

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu