buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A Magyar Rádió regénye 1925–1945


2005.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Magyar Rádió Közalapítvány kiadásában megjelent könyvének tanúsága szerint Tóbiás Áron úgyszólván „együtt nőtt fel a rádióval”. Hiszen két évvel az első mondat – „Nyíljék meg a levegő Végtelen Birodalma előttünk!” – elhangzása után született, 1927-ben, és világra eszmélésének korszakában került a rádió „varázsdobozának”, az „éter csodájának” a bűvöletébe. Korántsem véletlen tehát, hogy 1946 nyarán, közvetlenül az érettségi után az első útja egyenesen a Sándor utcai épületbe vezetett.

Ahol Kolozsvári Grandpierre Emil, az irodalmi osztály vezetője fogadta, nyomban kipróbálta, és rögtön megbízta Az elbeszélés magyar mesterei című vasárnap délutáni műsor összeállításával. Csak később tudatosodott benne, hogy voltaképpen a Magyar Rádió aranykorát megteremtő Németh László, Cs. Szabó László, Németh Antal két világháború közötti szellemi őrhelyén vette kezébe a tollnál jóval „érzékenyebb” mikrofont. Alighanem akkor döbbent rá erre, amikor 1956 szeptemberének végén – immár „rádiócsináló” periódusainak első kényszerszünetében – felkereste Németh Lászlót, hogy a Magvető Kiadó szerkesztőjeként az Égető Eszter megjelentetésének útját egyengesse. Akkor rögzítette első ízben Németh László hangját, akkor ismerte meg A magyar rádió feladatait 1934-ben – máig szóló érvénnyel – megfogalmazó író programját, amit aztán Cs. Szabó próbált megvalósítani és tovább építeni kilenc éven át. Tóbiás Áron „megmentett hangszalagja” szerint a magyar szellemi élet organizátora egy olyan sajátos műhely megteremtésének a lehetőségét fedezte fel a rádióban, amely – miként A huszadik század vezéreszméiben írta –: „a szellemet a tömegek és a tömeget a szellem szolgálatába állítja”.

Ezek a szavak 1956. szeptember 30-án hangzottak el a Petőfi műsorában. Az 1943-as szárszói magaslatokig ívelő Emelkedő nemzet gondolatait már a Szabad Kossuth Rádió sugározta november elsején. Ugyancsak Tóbiás Áron közreműködésével, akit a forradalom kitörésekor beválasztottak az öttagú szerkesztőbizottságba. (Bizonyára összefügg ez azzal, hogy Nagy Imre eltávolítása után, 1955 áprilisában Tóbiás maga igyekezett megválni a „hazugság-gépezetté” változtatott intézménytől. Hogy 1956 októberében ne kelljen majd magára öltenie Örkény István „történelmi egypercesének” kényszerpalástját, miszerint Rákosi parancsuralma alatt a rádió „hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon...”)

A forradalom vérbefojtását követően több mint három évtizedes szilencium következik Tóbiás rádiós pályáján. (A Történeti Hivatal dokumentumai szerint egészen a rendszerváltásig állandó megfigyelés alatt állt.) A mikrofont azonban nem tudta kivenni a kezéből a „legelfinomultabb módszerekkel” dolgozó kádári diktatúra sem. Amint azt A magyarok vére (Tudósítások tollal, mikrofonnal) című 1997-es impozáns kötete is bizonyítja. Az 1975-ben Londonban meglátogatott Cs. Szabó Lászlót is mindenekelőtt azért akarta szóra bírni, hogy a „Németh László örökében” végzett kilenc évi (1935 és 1944 közötti) szellemsugárzásról kifaggathassa.

Akárcsak Németh Lászlót, a száz éve született Cs. Szabót is Kozma Miklós „média-mágus”, a Magyar Rádió elnöke hívta meg az irodalmi osztályának élére, aki 1925. december 1-jén elhangzott „avató beszédé”-ben fogadalmat tett arra, hogy minden üzleti érdeket háttérbe szorítva „tisztán csak a magyar kultúra szempontjait” tartja szem előtt. (A Ludovika Akadémiát végzett huszártiszt Horthy Miklós, Bethlen István, Teleki Pál „belső köréhez” tartozott; a távirati iroda, a rádió, a hirdető iroda, a filmgyár megalapozójaként a korszak művelődéspolitikájának és művelődéstörténetének kulcs-személyiségévé vált. Pályájáról a történész Ormos Mária írt kitűnő monográfiát: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós – Pokoljárás a médiában és a politikában, 1919–1941. PolgART, Bp., 2000).

Az a háromnegyed esztendő, amit 1934 második felében és 1935 első hónapjaiban a Magyar Rádió irodalmi osztályának élén töltött, nem volt múló epizód Németh László intenzív életvitelében. Erejét megsokszorozta, munkakedvét valósággal felajzotta az a felismerés, hogy új közegben próbálhatja ki irodalomszervezői képességeit, szerezhet érvényt a már 1926-ban maga elé állított – egész életpályáját meghatározó – alapkövetelménynek: „Az író – vállalkozás.” Mielőtt munkához látott volna, kétheti „szemlélődés” után megírja A Magyar Rádió feladatai című programjavaslatát. Tizenöt sarkalatos tételben megfogalmazott, feladatkijelölő tanulmányát nem csak azokhoz juttatja el, akiktől vállalkozásához közvetlen támogatást vár – a Tanuban is közreadja, hogy elgondolásaival a szélesebb nyilvánosságot megnyerje. „Javaslatomat azért adom ki – írta a tanulmányt kísérő lapalji jegyzetben –, hogy ehhez a támogatáshoz a jobbakban kedvet ébreszszek. Azt szeretném, hogy a sok elszórt rádió-előadásból egy közös vállalkozás bontakozna ki, s a rádió, a legnagyobb magyar folyóirat munkatársait az tartaná össze, ami az eredményes folyóiratok munkatársait össze szokta tartani: a megosztott feladat.”

A Magyar Rádiónak akkoriban háromszázezer előfizetője volt. Melyik folyóirat szólíthatott meg – azóta is! – ekkora „befogadói közeget”? Ez volt az első „média-szociológiai” felismerése Németh Lászlónak, aki ugyanakkor világosan látta azt is, hogy „a rádió az egyetlen ér, amely a határok szorítókötése alatt is kilökheti a kisebbségek felé a vért”. (Ma már kevesen tudják, hogy Erdélyből előbb Tamásit, majd – az ő közvetítésével – Jancsó Bélát kéri fel munkatársául.)

A belső és a külső tájékozódást, a társadalmi és politikai határok lazítását tekintette a rádió legfontosabb feladatának: a Kárpát-medencében szétszóratott magyarság és – ami ettől elválaszthatatlan – a Duna menti népek közös szellemi tűzhelymelegének a táplálását. A nyugat-európai fejlődéstől eltérő – a történelmi fázis-eltolódásokból adódó – „rendellenességek” megszüntetését. „A magyarságnak nincs nagyobb érdeke ma – olvashatjuk okfejtésében –, minthogy azokat a határokat, amelyek népünk egyharmadát lefűzik rólunk, meglazítsa. Hogy ezt elérhesse, gyengítenie kell a környező népek nacionalizmusát. A Duna-vidék népei évszázadokon át egy nagy birodalomban helyezkedtek el. A rádió nem szállhat síkra politikai célokért, de emlékeztethet e közös múltra és közös sorsra azzal, hogy e nagy terület népei közt az ősi kulturális nedvkeringést nyelvészeti, néprajzi, művészeti téren kimutatja. [...] Az embernek két hazája van: az egyik az ország, amelyben született, a másik a kor, amely a körülötte folyó életet színezi. Egy népnek tájékozódnia kell abban a nagyvilágban, amelyet Vörösmarty a népek hazájának nevezett, s tájékozódnia a másik időbeli hazában is, amelynek területe egy kor életfelfogása, ege: az értékek időszerű rendje, s határa egy korszak előítélete. [...] Mi, magyarok, sajnos, ebben az időbeli hazában éppoly tájékozatlanok vagyunk, mint a földiben. Egy-két nemzedékkel járunk Európa nyomában... [...] A rádiónak sok alkalma van rá, hogy ezt az időbeli hazát megismertesse velünk.”

Németh László úgy látott „goethei” munkához a Magyar Rádiónál, hogy közben nem adta fel iskolaorvosi állását és a soron következő Tanu-füzetek tanulmányainak megírását, nyomdai előkészítését. Tóbiás Áron ma is időszerűnek tartja – „természetesen korunkra hangolva”: mutatis mutandis – azokat az alapvetéseket, amelyeket „egy komplex figyelmű agy” elsőként dolgozott ki a magyar rádiózás számára. Ezek közt első helyen az elszakadt magyarságra figyelés szerepel. A továbbiakban pedig a nyelvápolás, a hagyomány és öntudat, a nemzeti önismeret, az életeszmény, a népművelés, a kulturális hírszolgálat, a szépirodalmi értékek megismertetésének kérdése... Ezek az 1934-ben részletesen kifejtett alapelvek ma is szerves részét alkot(hat)ják egy korszerű médiastratégiának.

Határokon innen és határokon túl. Egy korszerű életeszmény kialakítására törekedve.

Ez is Németh László, Cs. Szabó László és az „örök rádiós” Tóbiás Áron –– akit 2000-ben a Hemingway Alapítvány Pető Sándor díjával jutalmaztak, 2002. október 23-án pedig a Magyar Rádió örökös tiszteletbeli tagjává választottak – 21. századi üzenete az újabb rádiós nemzedékeknek épp úgy, mint azoknak, akik egymásra figyelnek és egymásra találnak a Kárpát-medence határok nélküli útjain, „a levegő Végtelen Birodalmában”.

Tóbiás Áron: Fellegvár. A Magyar Rádió regénye
Emberek – történetek – dokumentumok. 1925–1945
Magyar Rádió Közalapítvány
432 oldal

 
 
 

Cseke Péter

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu