buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az esszéíró Páskándi


2005.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Egy-egy jelentős irodalmi évforduló mindig alkalom az emlékező felidézésre és az éppen adott életmű újraértelmezésére, de az önismeret és önvizsgálat próbája is a megszólaló számára. Az 1977-es Ady-centenárium például a költő és esszéíró Páskándi Géza számára volt ilyen alkalom, amikor leírhatta egyrészt, hogy „Ady a magyar publicisztika, a hírlapi esszé titánja (…), az időszerűség-literatúra magyar mércéje, európai rangjának egyik vállbojtja”, másrészt pedig vallomást tehetett, miszerint: „Mi valamennyien, akik manapság e kerek világon magyarul írunk gondolkodó irodalmat – Ady batárjára kapaszkodtunk. A legsejtelmesebb távlatokba vivő, fényes homályú, világosság iránt rohanó batárra”.

Eme „gondolkodó irodalom” körébe sorolható Páskándi-írásokból adott ki a Kráter Műhely Egyesület (Pomáz) egy kötetre valót abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt, 1995. május 19-én, hatvanharmadik éves korában távozott az élők sorából e kiváló írástudó, Partium híres szülötte, a kortárs magyar irodalom egyik igen eredeti alkotója.

A Mesterek kortárs szemmel című kötet esszéi (válogatta, a szöveget gondozta, és az előszót írta Páskándiné Sebők Anna) huszadik századi mesterek művének, munkásságának megidézése és értelmezése mellett magának a sok műfajú írónak az alkotást illető gondolatvilágába vezetnek be, illetve olyan alap-, illetve sorskérdéseket érintenek, amellyel az általa megidézett vagy csak hivatkozott mesterek közül is majd’ valamennyien tusakodtak (Ady Endre, József Attila, Kós Károly, Tamási Áron, illetve Illyés Gyula, Németh László és mások). Szerzőnk említett sok műfajúsága okán is idézendő, amit az esszé nagy mestere, Cs. Szabó László mondott, hogy tudniillik vers, novella, regény, dráma fogantatása az ihlettől függ, de az esszét Alkalom szüli…

Páskándi mindenik hősét frappánsan jellemzi. Kóst mint az erdélyi cselekvő realizmus megalapozóját és mint lélekmentőt idézi, Tamási művében az „univerzális” és „vicinális”, az egyetemes és a helyi érdek együttlátása, egymásban látása valósul meg véleménye szerint. A lírikus Adyról értekezve veti papírra, hogy zseni az, aki sok őt megelőző valódi tehetséget félig-meddig és minden középszert végérvényesen feleslegessé tesz. Kosztolányiban a nyelv alázatos szolgáját látja, Radnótit meg szelídségben is elszánt s elszántságában is szelíd magyar Őrizőnek tekinti, József Attiláról pedig kijelenti, hogy egyszerre volt ő nagyon modern és nagyon hagyományos.

Általában távoli pontból indítja esszéit Páskándi, és nagy gondolatövezeteket jár be, igazi eszmei és stiláris-nyelvi kalandokba bocsátkozik, hogy valamely általa fontosnak tartott kérdést becserkésszen, minél teljesebben feltárja annak kapcsolatait, összefüggéseit. A járt utat a járatlan kedvéért gyakorta elhagyja, az állandó használattól már-már megkopott fogalmakat kerüli, s az ismert kategóriákat igyekszik egyéni megközelítésből bemutatni. Elemzéseiben történelmi, lélektani, stilisztikai és nyelvi tényekre-megfigyelésekre építő argumentációt egyaránt találni. Ha saját művének forrásaira talál a mesterekében, azokat megnevezi, más alkalommal meg olyan opciókra mutat rá valamely hőse esetében, amelyekben személyes döntései, választásai motívumait fedezheti fel az olvasó. Példaként ezúttal a Tamási-esszé vonatkozó passzusát idézném: „A túl sok kompromisszum otthon egy jó ideig még megtart ugyan, de aztán annál sebesebben mállasztani, porlasztani kezdi kultúrádat és a létedet. Hol tehet az ember – a Képességes ember – jobbat-többet önmagáért, és természetesen: a szűkebb-tágabb pátriáért? Mindig ez a döntő. S persze a valódi üldözöttség. Tamási kivételesen nagy tehetsége csak szabad magyarságában teljesedhet ki igazán, amely egy kicsit a szülőföldtől való distanciát is jelentheti. Ez pedig eleve öniróniát szül. Mert Tamási egyik kivételes vonása épp abban áll, hogy népe iránti nagy szeretete nem zárja ki a gyöngéd, de néha erősebb iróniát. A nemzeti öniróniát, amely végtelenül fontos: ezen mérjük a lélek civilizáltságát is gyakorta. Nézzünk körül: az önironikus népek a legszabadabbak, mert oly szabadok, hogy még önmagukon is kacagni mernek”.
E könyv párjaként szívesen fogadna recenzens egy olyan Páskándi-kötetet, amely a jeles szerzőnek kortársairól írt esszéit tartalmazná.

Páskándi Géza: Mesterek kortárs szemmel
Kráter Műhely Egyesület
205 oldal, 1400 Ft

 
 
 

Borcsa János

Kráter Műhely Egyesület

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu