buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 10, kedd
Judit napja





















Évfordulók:
1875: Toldy Ferenc halála (Budapest)
1891: Nelly Sachs születése (Berlin)
1936: Luigi Pirandello halála (Róma)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Lezárhatatlan számvetés


2005.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Csoóri Sándor legújabb verseskönyve, a Futás a ködben egy ciklus kivételével (Versek egy elveszettnek hitt füzetből) a legutóbbi évek termését tartalmazza, azaz a 2001-ben megjelent Csöndes tériszony óta írottakat.
 

Aki átlépett már élete hetvenes éveibe, s költő, arról okkal gondolhatjuk, főként akkor, ha elégikusságra hajlamos, hogy Arany János módján az őszikék-korszak verseit írja. Csoóri Sándor lírai számvetésének jellege azonban korántsem azonosítható a hatvanéves Aranyéval vagy más, fiatalabb-idősebb pályatársáéval. Bár az elkerülhetetlen időszembesítés benne is rezignációt ébreszt, a beletörődés magatartása továbbra sem jellemzi őt. Költészetét kezdettől fogva vibráló, lázas mozgalmasság hatja át, s ehhez a hatvanas években olyan poétikai eszköztárat, olyan parlando jellegű versbeszédet talált, amely a dinamikus elégikussággal együtt máig jellemzi őt.

„Gyönyörű táncosnőm, vad július, / az ablakomból naponta látlak. / Vonulsz a Nagykevély lejtője felől / és jön utánad egy egész rezesbanda.” –kezdődik például egy vers, s ez a szöveg akár harminc éve is leíródhatott volna. A rákövetkező két sor azonban a jelenidő mellé felidézi az életkort is: „Semmi kedvem sincs ilyenkor haldokolni, / pedig maholnap már ez lesz a munkám.” Nehéz elképzelni, hogy ez a munka beleíródna Csoóri Sándor költészetébe: az életlendület mindegyre átsegíti őt a holtpontokon. Bárha a test öregszik, a tudat nem adja fel, a gondolkodásban, a világképben – Nagy Lászlóval szólva – „nem a lemondás érik”. Ezt fejezi ki más versek mellett a Várok valakire: „Vállamon a világ / gerendáival érkeztem mindig, / országot járó nagy sebekkel. / Emlékszem, szívesen látott vendég voltam mégis, / elhitték rólam, / hogy még halálom után is vakmerő leszek / s az akácok illatára bízhatom magam.”

A soha meg nem elégedés jellemezte s jellemzi ezt a költői világot. Sokáig hitt a költő az adott világ lényeges megjobbításának lehetőségében, de pontatlan lenne azt állítani, hogy csak mostanában fogalmazza meg kételyeit, csalódottságát, a jobbra törő erők cselekvéseinek korlátozottságát. Csak egyetlen példát idézve: negyed százada keletkezett a Jók voltunk, jók és engedelmesek. Mostanában pedig arról olvashatunk, hogy „Megint lehajtott fejjel járnak / sokan a tereken.” Arról, hogy „Akik egy korban éltek s tipródtak velem, / vesztesek voltak valamennyien.” Azt kéri a tavasztól, hogy „Csak bársonyos forradalmat ne ígérj újra, / mert az még a szerelemnél is gyötrelmesebb.” Megállapítja, hogy Alig maradtunk egynéhányan. S a kötetet lezáró Elkártyázott köpenyben „egy zúzmarás hang” dörmögi, hogy „elkártyázott köpeny / az egész ország”. Csoóri Sándor úgy látja, s ezzel nincsen egyedül, hogy hazája, népe ismét elrontotta, kiüresítette megújulási lehetőségeit. Fél évszázada keletkezett Juhász Ferenc nagyszabású műve, A tékozló ország, amely az 1945 utáni forradalmi lendület rideg diktatúrába torkollása miatti siralom, s fohász a változásért. Helyzetünk ma nem annyira s nem ugyanolyan módon tragikus, de az bizonyos, hogy Csoóri Sándor költészetében is a tékozló ország képzete és látomása jelenik meg, súlyosbítva azzal, hogy nála nem a hatalom képviselői (az urak) és a néptömegek kerülnek szembe egymással. Ő úgy látta és látja – Illyést idézve –, hogy „mindenki szem a láncban”, akár zsarnokságról, akár konszolidált egypártrendszerről, „létező szocializmusról”, akár „létező” parlamentáris demokráciáról van szó. Az elemzésből, a kritikai szemléletből tehát nem vonja ki önmagát s bajtársait sem. Ugyanakkor tudja, hogy a „mindenki” fogalma nem jelent azonosságot: az egyik fél szorosabbra fűzné a láncot, a másik szétszakítaná.

Egy költemény voltaképpen mindig számvetés, egy kötetnyi vers még inkább az, s egy olyan életműhöz illesztve hozzá, amilyen Csoóri Sándoré, elkerülhetetlen hangsúlyossága. A költő önmagáról mindig konfliktusos személyiségképet adott, a soha meg nem elégedés a társadalomra s az életpályára egyaránt vonatkozott. Így van ez most is. Persze nem lehetne igazán hiteles, ha a hetvenéves férfi a harmincévesek tervezgetését, életreményét imitálná. Az élettapasztalatok rezignáltabbá tesznek ugyan, ám e költői világban továbbra sem képesek kiiktatni – bármennyi is a személyes és a társadalmi korlátozó erő – azt a hitet, hogy a létezésnek értelme van, s hogy ez mindenhol és minden életkorban fellelhető. Ezt a hitet fejezi ki véleményem szerint egy látszólag jelentéktelen nyelvi-poétikai fogás: a kérdőjelek gyakorisága, azaz a kérdező magatartás. Aki kérdez, az választ keres, az valamit vár még. A Görömbei Andrásnak ajánlott versben olvashatjuk, hogy „még velem is bármi megtörténhet”, s ha bármi, akkor az lehet pozitív esemény is. Akár olyasmi, ami a könyv címét is értelmezve a legvégső sorokban sejlik fel: „Még egyszer s utoljára csodaszarvast akarok látni, / ahogy rohan a ködben / és zúdul utána egy egész erdő.”

Csoóri Sándor: Futás a ködben
Nap Kiadó
120 oldal, 1950 Ft

 
 
 

Vasy Géza

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu