buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A szárnyas idõ igézetében


2005.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az idõ múlásának modern szemléletérõl a felvilágosodás kora óta beszélhetünk. Berzsenyi Dániel a maga felismerését így fogalmazta meg „Oh, a szárnyas idõ hirtelen elrepül. / S minden míve tünõ szárnya körül lebeg!” Ágh István, aki kései földije, s nagy tisztelõje „Dani uraságnak”, miként egy prózakötetének címében nevezte õt, a maga költészetében mostanában egyre következetesebben tûnõdik az idõ szárnyának suhanásáról, s arról, hogy mi minden kavarodik fel az idõ dimenzióit érzékelve. A hatvanas életévek sûrûjében járva alighanem az volna a meglepõ, ha az ember állandóan a jelenidõben szemlélné önmagát és a világot, ha nem tolulnának fel a múlt idõ emlékrétegei, s ha nem kapna helyet a végesség tudata.

Ágh István legújabb verseskönyve A megtalált idõbõl szól hozzánk, s ez a cím nyilvánvaló rájátszás Proust regényére. Az eltûnt idõ nyomában kutakodik e költemények sora is, s aki szívósan keres, az meg is találhat számos pillanatot, történéssort, hiszen bár az idõ visszahozhatatlan, ami történt, az felidézhetõ, s így valamiképpen újra átélhetõ. A francia mester mellett egy magyart is meg kell említeni, Szabó Lõrincet. A Tücsökzene ugyanis a lírai emlékidézés mestermûve, s a közvetlenebb példa Ágh István számára ez a ciklus volt. Kötete – egyelõre? – hatvan verset tartalmaz, három ciklusba rendezve. Mindegyikben húsz mû található, s laza idõrendbe sorolódnak. S akárcsak a példa-mûben, itt is találhatók 2-3-4 kapcsolódó versbõl álló kisciklusok. A hatvan mû verstani szempontból egyetlen típust alkot: 18 sorosak (akárcsak a Tücsökzene) darabjai), de azokhoz képest igen lazán jambikusak csak, s a rímelés is rejtettebb. S egyelõre nem tudható az sem, hogy Ágh versciklusa befejezett-e vagy még folytatni fogja.

E kötetnyi vers azonban elsõsorban nem Szabó Lõrincre játszik rá, hanem Ágh István eddigi költészetére – vagy másképpen fogalmazva: eddigi élettörténetére, eddigi élményvilágára a születés elképzelt – mert az emlékezetben fel nem idézhetõ – percétõl kezdve a jelenig és az ugyancsak felsejlõ jövõig. Mivel ebben a költészetben nem a pontos tárgyiasság, a leíró jelleg a meghatározó, hanem egyfajta látomásos tárgyiasság, bármily élesek, pontosak, szinte lerajzolhatóak olykor a felidézett emlékképek, mindig van bennük, körülöttük sejtelmesség. Ágh István költõi világát kezdettõl fogva az elégikusság jellemzi, s egy ezen alapuló magatartás eleve érték- és idõszembesítõ, vagyis az értékek és a melléjük rendelt idõpillanatok rendre eltûnnek, s olykor újra felsejlenek, azaz megtalálhatóak. Az elégikus szemléletû alkotó szükségszerûen jutott el oda, hogy nagyciklusba sûrítve nézzen szembe az idõvel és emlékeivel. Az elégikusság is sokféle lehet. Meghatározóvá válhat benne a lázadás is, a beletörõdés is. E kettõ között létezik az átmenetek sokasága. Közülük talán a legrokonszenvesebb és Ágh Istvánra is a leginkább jellemzõ egy olyanfajta rezignáció, amely a lét és az emberi társadalom korlátozottságát felismerve is meg van gyõzõdve arról, hogy a behatárolt és megismételhetetlen emberi élet nem értelmetlen, hogy benne rejlenek és ki is bonthatók a szépség, az igazság, a boldogság elemei.

Az elsõ ciklus, a Csupa áttetszõ középpontjában a gyerekkor életszakaszai állnak. A versekben megmutatkozó gyerekkort nem a derû, a harmónia, a védettség hatja át. Inkább a zaklató, a legalábbis ellentmondásos emlékek idézõdnek fel: a himlõoltás, a rossz álom, a félelem, az ötvenes évek elsõ felének gondokkal teli falusi világa. A második ciklus a Ketten a hídon. Itt az emlékek fõként már a fõvárosi élethez kötõdnek, azaz 1956-tól a jelenig ívelnek. Központi motívum a társkeresés, a tévesztett út, a rátalálás. Korunk egyik legszebb szerelmes verse, az ódon, de elavulhatatlan házastársi szeretet kifejezõje A magány közhelyeibõl. A záró ciklus címe: Az éj kutyája. „Mitõl félek, ha semmitõl se félek?” kezdõdik az egyik vers, s a bizonytalanságérzet a halál-képzet miatt marad feloldhatatlan. Az emlékeket idézve rendre meghalt családtagok, barátok villannak fel, s az idõn kívüliség és az idõhöz kötöttség ellentmondásos kapcsolata volt és leendõ idõsíkok és történések különös egymásra rétegzettségét teremti meg, például így: „de ha kiskorom öreg körtefája / nem hajolna fölém a régi kútra, / úgy érezném, én is egy ismeretlen / idõn túli világba keveredtem.”

Ágh István: A megtalált idõbõl
Nap Kiadó
73 oldal, 1950 Ft

 
 
 

Vasy Géza

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu