buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Átnevelés mindhalálig


2005.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mostantól nem csupán Szolzsenyicin (magyarra szégyen-késõn lefordított) nagyszabású mûvei mutatják be – enciklopédikusan és szemléletesen – a hazai közönségnek a valóságos és metaforikus Gulag-világot. Fölülmúlva minden eddigi hasonló munkát, Anna Applebaum amerikai kutató alapvetõ könyve lesz az, amely (tájékozódásra és okulásul) a felelõs gondolkodású állampolgárok kötelezõ-ajánlott olvasmányai közé számítható.
 

Az eszméletlen mennyiségû és hibátlanul szelektált írásbeli és orális dokumentumot feldolgozó szerzõ nemcsak azért érdemel elismerést, mert történészként hatalmas teljesítményt nyújt. Érvekkel meggyõzõ és véleményalkotásra buzdító újságíróként vizsgázik jelesre azzal, hogy a feltárt tényeket sohasem szárazon vagy korrekt tárgyilagossággal, hanem szenvedélyesen adja elõ. Epilógusában (melynek mottója: a gyilkosok ma is élnek) határozottan leszögezi, hogy ha a „régi rendszer gazemberei nem kapnak büntetést, a jóakarat semmiképp sem fog diadalmaskodni a gonosz felett. ...Semmi sem ássa alá inkább a törvénytiszteletet, mint a viselt dolgaikat megúszó, a közvélemény arcába nevetõ csirkefogók látványa”. Tartalmas bevezetõjébõl sem hiányzik a jótékony felejtést elítélõ attitûd. Itt jelzi Mihail Gorbacsov történelmi vakságát is. Szerinte õ is késõn kezdte el végleg fölszámolni a politikai okokból fogva tartottak maradék táborhelyeit.

Az önszervezõdésre képes politikaiak szerepét az író mindvégig helyeslõleg nyugtázza. Közben nem tagadja., hogy a lágerek létesítésének kezdeti idõszakában (úgy 1937-ig) a létszámszegény értelmiség-félék hátrányba kerültek a tapasztalt köztörvényesekkel szemben. Brilliáns elemzéssel döbbent rá arra, hogy az antisztálinista elítéltek, ha fölülkerekedtek a spicliskedõ-agresszív-ügyeskedõ közrabokon, igenis viszonylagos rendet tudtak teremteni a táborokon belül. A mozgósításra tehetséges elemek utóbb több helyen robbantottak ki sztrájkokat (például a hírhedt Vorkután) vagy szítottak felkelést abban a Kengirben, amirõl Szolzsenyicin is írt. (Róla egyébként A Gulag történetében külön alfejezet szól.)

A tartalmasan terjedelmes áttekintés harmincadik oldalán szerzõnk kijelenti, hogy írása még utalásaiban sem azonos a Szovjetunió-beli elnyomás gépezetének történetével. Ez az állítás abban a tekintetben „stimmel”, hogy ténybelileg csaknem kimaradt belõle a számûzött-kitelepítettek sorsának nyomon követése. Azt az összefüggést azonban nem felejti-fedezi el, hogy a Gulag egylényegû a szovjet szellemiséggel. „Nem a tengerbõl bukkant elõ., hanem a környezõ társadalom általános normáit tükrözi vissza.” És hazudik, aki tagadja, hogy az Szovjetunió lakóinak élete bizonyos intervallumokban elviselhetetlen és embertelen volt, s a „halandóság éppen olyan magas volt a táborokon belül, mint kívül.”

Ami az érintettek számát (és általában a Szojuz-követte számolási mániát) illeti, erre a kérdésre a rendkívül gondos Függelékben igyekszik felelni. Végeredményben elfogadja azt a becslést – 1929–1953-ra vonatkozóan –, hogy tizennyolcmillióan fordultak meg a táborokban és egyéb telepeken. Az összes kényszermunkások száma mintegy huszonnyolcmillió volt. Hogy hányan haltak meg? Arra nézve többféle adatgyûjtéssel szembesít, de – helyeselhetõen – nem foglal állást az egymásnak ellentmondó számítgatásokról.

Nincs kibékülve A kommunizmus fekete könyvének adataival sem. Érzelmi magatartására megint jellemzõ az a passzus, ahol a hozzátartozók mortalitásának hozzáadást szorgalmazná a családfenntartókéhoz. Az ellen különösen tiltakozik, hogy valaki Sztálin és Hitler kivégzettjeit zsonglõrként összevesse. Igen szerencsés az az elemzése, melyben kifejti, hogy sem a nácik, sem a sztálinisták az embereket nem azért tartóztatták le, amit elkövettek, hanem azért, mert azok voltak, akik.

Ez a folyamat, jelzi éleseszûen a szerzõ, retorikai szinten kezdõdött. Hitler leírta, hogy a zsidók felelõsek Németország szegénységéért. Sztálin (és elõtte Lenin) ugyanerre a funkcióra az osztályellenséget „találta ki”; a saját országukban. Sztálin eltisztítandó mocskokról beszélt, Hitler férgeket, parazitákat emlegetett.

A szovjet táborokkal kapcsolatban végigvonul a könyvön, hogy a gulágosítás elsõdleges célja gazdasági jellegû, de egyúttal itt akarták átnevelni a helytelen világnézetûeket. Az idõk folyamán a (GPU–OGPU–NKVD–KGB elnevezésekre átkeresztelkedett) titkosrendõrség alá vetett táboroknak önfinanszírozóknak kellett volna lenniük. Ezt a követelményt már a Fehér-tenger menti Szolovki táborral szemben fölállították – sikertelenül. Évtizedek múlva a ráfizetések olyan arányokat öltöttek, hogy az állami költségvetés 16 %-ával volt muszáj támogatni a Gulágokat!

Ebbõl a szempontból nem meglepõ – és nem köztudott –, hogy a generalisszimusz halála után Berija fel akarta számolni a rabszolgamunkás rendszert. Álnokságának megfelelõen emberséges indokokat hozott fel intézkedéseire. Arról tájékoztatta a Központi Bizottságot, hogy a lágerekben még 2 546 404 fõ raboskodik, pedig csak 211 435-en vannak a veszélyes bûnözõk. (Nem csoda hát, ha Applebaum eleve gyanúperrel él az ilyesféle számszaki õrületek megbízhatóságával szemben.)

A morálpublicista erényekkel ékeskedõ író egyik nagy feladatának tekintette a gulágosok életmódjának a részletes földerítését. E téren kiváló szociológusnak bizonyult. Egyszersmind nem akart lemondani arról, hogy hatásosan tálalja mindazt, amit szorgalmasan összegereblyézett. Az elsõ fejezetben a letartóztatások menetével foglalkozik. Idézi Nagyezsda Mandelstamot: „Ideje megértened végre, hogy az embereket semmiért tartóztatták le.” Ezután közelebbrõl megismerkedhetünk a gyanúsítások átlátszó jellegével és bornírt formáival. A fogadtatás, a vizsgálat és a kihallgatás procedúrájából kiderül, hogy a nyomozások a Szovjetunióban általában tömegesek, hullámszerûek voltak. Ezért gyorsították az intézkedéseket, s erõltették kínzásokkal a – kötelezõ – vallomástételt.

A szállítás a büntetõhelyekre a legborzasztóbb részletek közé tartozik. Egy kolimai hajóút ábrázolása a regényírókat megszégyenítõ tömegjelenetekkel szánalmat keltõen nyomasztó, és tehetetlen gyûlölettel tölti el a jóérzésûeket. A lágerbeli lét taglalása azzal az intézéssel indul, hogy mindenik tábor rendje egyedi. Lényegük mégis a lomha, de veszedelmes bürokrácia, amely a rabok manipulálását volt hivatva központilag (és értelmetlenül) irányítani. A szabályzatok meg a gyakorlat természetesen elüt egymástól, és minden tekintetben anarchiába torkollik.

Az õrök és õrizettek hierarchiájának ismertetése után következik a leghidegebb horror; a haldoklókról. „A haldoklókat olykor fityilnek, azaz kanócnak nevezték. Használták rájuk a govnojed, vagyis szarevõ vagy a pomojecsnyik, moslékfaló kifejezéseket is. Leggyakrabban dehogyjagának hívták õket, melynek fordítása: a távozó.” Tragikus melléktudnivalókat foglalnak magukban azok a feljegyzések, melyek igazolják, hogy a parancsnokok miként próbálták eltitkolni a – szintén álszent – felettesek elõl, ha szolgálati részlegeikben „túl sok” haláleset adódott...

A messzi északon fekvõ létesítményekbõl a szökés majdnem lehetetlen volt. Aki eleinte sikerrel járt, hamarosan megtapasztalhatta, hogy nem a cár atyuska lágylelkû muzsikjai várják falucskáikban a menekülõt. Az épülõ-szépülõ szocializmusban megszûnt a szolidaritás. Helyette az azonnali feljelentés – néha a fejpénzvadászat – divatozott.

Néhol magyarok is feltûnnek az elkeserítõ és megindító panorámában. Faludy György vagy Rózsás János közlései beleillenek az általános képbe. Olafson Placid atya memoárja (Ézsaiás Erzsébet tollából) már elkésett a szórásból. Ám a szerzõ és nemzetközi bedolgozói alaposságát ismerve egyáltalán nem zárnám ki, hogy õ sem hiányozna a vallással vigasztalók megható sorából. Említésre méltó még, hogy Szolzsenyicinen kívül Salamov kolimai elbeszéléseibõl sem keveset merített Applebaum asszony.

Apropó neves írók: Maxim Gorkij Szolovkáról írt riportjának magyar fordításáról a mû biobliográfiája nem tud. Pedig nem volna helytelen, ha a rendszerrel alkut kötõ írónagyság arcképének ezt az árnyas oldalát minél többen megismerhetnék nálunk. A Gulag-történet alkotójától mindenesetre megkapja a kritikát: „Úgy állította be 1929-ben a szolovki táborok intézményesített erõszakát, mint az új rend természetes velejáróját. Segített abban, hogy a közvélemény beletörõdjön az állam növekvõ totalitárius hatalmába.” Sztálin bûnkeresõ paranoiája és a munkatáborok szaporítást generáló természetátalakító megalomániája, tudjuk, ugyanezen az évtizedfordulón indult vehemens növekedésnek, s virágzott mérgezõen legalább négy évtizeden keresztül.

Anne Applebaum: A Gulag története
Ford.: Tomori Gábor
Európa Kiadó
1212 oldal, 5500 Ft

 
 
 

Iszlai Zoltán

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu