buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Példa s példázat – minden idõben


2005.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Letûnt korszak politikusáról vagy rosszat, vagy semmit.” Önidézet ez, hisz e nem különösebben elmés mondatot én ejtettem ki a számon, Teleki Pál sírja mellett, 1985 októberében talán. A kilencven esztendeje alapított Eötvös Collégiumra emlékezve jártuk be az egykori igazgatók és kurátorok nyughelyét, s ott, a máriabesnyõi domboldalban a tisztelgõ beszédet én mondhattam el.
 

Úgy emlékszem, többen bátornak hittek – egy már idõsödõ akadémikus némán szorongatta a kezemet, miközben mélyen a szemembe nézett –, meglehet, az elsõ „félhivatalos” koszorút (1948 után legalábbis) Horthy Miklós tragikus sorsú miniszterelnökének fejfája alá valóban mi – az Eötvös Collégium képviseletében – tettük le akkor. A néhai kollégiumi kurátor politikusi pályájának egy-egy fejezetérõl ideológiai elõfeltevésektõl továbbra sem mentes, de tárgyszerû(bb)nek mondható könyvek –
Juhász Gyuláé, Tilkovszky Loránté – is beszéltek már ugyan ez idõ tájt, de Teleki Pált a nemzet hõseinek panteonjába besorolni, avagy személyét csupán hangos szóval becsülni lehetetlen lett volna még.

Ablonczy Balázs a tizenegyedik esztendejét taposta akkoriban. Azt, hogy érdekelte-e a történelem már gyermekként is, nem tudom, de hogy a jól megalapozott szakmai fölkészültség s – talán a családi indíttatástól sem mentes – emocionális elkötelezettség nála idejekorán harmóniába került, abban biztos vagyok. Ez a testes monográfia nemcsak egy szervesen építkezõ tudósi pálya elsõ nagyobb állomása ugyanis – írt egy „népszerûsítõ” kicsi könyvet, s Teleki politikai írásainak, beszédeinek javát is sajtó alá rendezte vagy öt esztendeje –, hanem történelemszemléleti hitvallás is némileg. Tárgyára nem mint – a „szakmai elõmenetel” módozataira pislogó jártasságot bizonygató – holt anyagra, de nem is mint az eszmei-értékrendi „hovatartozását” nyíltan demonstráló ürügyre tekint a szerzõ (aki erre kíváncsi, jobb, ha publicisztikáját olvassa), ám szakmáját a nemzeti paradigmán belül lévõ hivatásként értelmezi egyértelmûen. Hõsét nem rehabilitálni, de nem is leleplezni vagy hõsi mintává emelni akarja õ, hozzáállását a „harag és kedvezés nélküli” ítélkezésre való törekvés jellemzi talán, elõadásának módja mégsem szenvtelen. Színesen eleven inkább, s most nem a magamutogatás stiláris mozzanataira – ezek amúgy sem jellemzik a szöveget –, hanem a kifejtés eleganciájának arra a „szakmai követelményen” túli magabiztosságára gondolok, amely nemcsak az évek során föltárt históriai tényanyag fölényes birtoklásáról ad hírt, hanem a történetírás személyes, nemzeti s morális tétjérõl is. Modorosnak tetszõ – vagy akár értékítéletében sarkos – fordulat e vastag könyvben is akadhat persze, de hogy a szerzõ a magyar történelemre, mint a nemzet sorsáról való tanúságtételre tekint, nem lehet vitás. A „távolságtartásnak” az a már-már rigorózus igyekezete, amely a korhoz személyes-emocionális érintettséggel is kötõdõknek – a szerzõ „kisebb” Teleki-könyvét évekkel ezelõtt bírált Török Bálintnak például – menten föltûnik, a már neves kutatók sorát adott Romsics Ignác féle iskola hozadéka is lehet, ez tudható, de én állítom, hogy a szerzõi „objektivitásnak” az itt tapasztalható formája e megkavarodott-megkavart tudatú térség reánk égett elfogultságaival vet számot elsõsorban. Ablonczy „mítoszölõ” hajlama nem az egyáltalán nem hõsi alkatnak született, de mégis hõsi életet élt (élni kényszerült) Teleki Pállal s a korral szemben való értetlenségébõl, hanem épp a historikusi felelõsségtudatából fakad. Annál inkább így van ez, mert rég olvastam mûvet, amelybõl a szakmai bravúr mögül az egyszervolt ember ily megejtõ elevenséggel sejlik föl nekünk.

Teleki Pál nemcsak nemzetéért felelõs politikus, áldozatra kész államférfi, morális példa, hanem rendkívül esendõ ember is (!) volt ugyanis. A hozzám hasonló irodalmár-féleségnek az errõl beszélõ lapok – avagy a szerzõ kiváló beleérzõ és megjelenítési képessége – adják a legtöbbet. Nem hérosz, nem kora s fölénk magasodó ércalak volt õ innen nézvést, hanem olyan, a történelmi sors mélyáramára figyelõ, s a szûkebb-tágabb közössége sorsát is ehhez mérõ, nemzetnyi célokkal s víziókkal bíró morális lény, aki, meglehet, a legtöbbet saját törékenységével s tanácstalanságával birkózott. A sors neki olyan hazát, s olyan (kor)viszonyokat adott, amelyben a próba tárgya nemcsak saját jelleme s tehetsége volt, hanem az a szellemi s nemzeti-egzisztenciális keret is, amelyet meghaladni õ sem tudhatott. Teleki Pál korának – s a „korszellem” megannyi nyûgének – embere volt mindenestõl, gondolkodásának és tetteinek utólag már nagyon világosan látható gyarlóságai (legyen szó úgynevezett osztálykorlátairól, vagy letagadhatatlan – s Ablonczy által példamutató higgadtsággal bemutatott – antiszemitizmusáról akár) evvel magyarázhatók, ami a mentegetéssel sohasem lehet azonos persze. Nem volt politikusi alkat, állítja teljes joggal a szerzõ, a nemzete iránt érzett felelõsség azonban benne élt eszmélkedése óta talán, ami a históriai határhelyzetekben – 1904-1906, 1918-1921, 1938-1941 – cselekvésre szólította õt visszavonhatatlanul. Életének s sorsának tengelye – magyarázata, ha tetszik – az 1918 és 1921 közötti években keresendõ alighanem, hitét (akár keresztény hitének elmélyülését), gondolkozásmódját, törekvéseit s cselekedeteit e néhány esztendõ, meglehet – a zsidókérdésben például – sarkos általánosításokkal is megterhelt, nemzeti tapasztalata determinálta haláláig. Ettõl kezdve kényszerpályán élt, akárcsak az ország. 1941. április 3-án éjszaka nemcsak egy élet, hanem a megalázott, vágyai és korlátai között õrlõdõ haza tisztán maradásának az esélye is odalett. Teleki Pál s a haza sorsa eggyé lett akkor, ahogy eggyé lett a tragédiája is. Azt a fegyvert a kiutat nem lelõ politikus s az élete célját, reményét és balekságát, áldozatra kész hõsiességét és emberi-gondolkodói esendõségét mindvégig vállaló-cipelõ riadt férfi egyszerre sütötte el. Ahogy lelket emelõ példává, úgy a magunkba szállás eszméltetõ alkalmává is egyszerre lett õ – akkor, s minden idõben. Járt neki ez a könyv.

Ablonczy Balázs: Teleki Pál
Osiris Kiadó
548 oldal, 3480 Ft

 
 
 

N. Pál József

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu