buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A háború emlékezete


2008.03.27

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A pozitivista történetírás ugyan kiválóan alkalmas lehet a történeti események adatszerû feldolgozására, de szükséges ezt követõen egy olyan módszerrel végzett kutatás is, amely az adat-szerkezet hézagait az élettel pótolja. Az oral history, azaz a mindennapi életre való emlékezés megfelelõ történetírói technikával olyan történetté alakítható, amely közelebb áll magához az élethez.

Az elbeszélt történelem leírt, dokumentált változata a naplókban, visszaemlékezésekben, memoárokban, feljegyzésekben ölt testet.

A bennük foglalt szubjektív érzések, benyomások csakis a lejegyzõtõl függnek, nincs két ugyanolyan napló, mert nem létezik egy esemény tökéletesen azonos emlékezete sem.

A II. világháború Magyarország számára egyik legtragikusabb, legtöbb veszteséggel járó és kultusszal rendelkezõ helyszíne, a Don-kanyar is annyi emlékezettel bír, ahányan átélték, s ebbõl annyi emlékezet-narratívát ismerhetünk meg, amennyit hallás, vagy olvasás útján el tudunk sajátítani. A háború emlékezete és a Don-kanyaré is, azonban bizonyos szempontrendszer alkalmazásával és az emlékek ezek köré rendezésével kialakítható. Erre vállalkozott Pihurik Judit, amikor közel 80 (nem elírás!) visszaemlékezés, napló és egyéb szubjektíven megírt dokumentum alapján összeállította a magyar katonák Don-kanyarról szóló emlékeit és benyomásait. A szerzõ a hatalmas anyag megmozgatása, átnézése és feldolgozása után – amely önmagában tiszteletet érdemlõ teljesítmény – tematikus fejezetek alatt idéz ezekbõl, szelektálja, egymás után illeszti és összeköti, kommentálja õket és igyekszik egy relatíve egységes mondanivalót (a Don-kanyar emlékezetét, az ott folyó harcok és az ottani élet narratívját) elõállítani. Ebbõl is láthatjuk, hogy Pihurik Judit kísérlete a Don-kanyarról szóló történeti irodalom bizonyára legkülönösebb vállalkozása – különös, de nagyon sikeres és szórakoztató.

Másképpen szólva a kötet tulajdonképpen egy mentalitás- és társadalomtörténeti kutatást végez el, méghozzá éppen a Don-kanyarban egykor szolgálók szubjektív élményeit megörökítõ elsõdleges irodalom alapján. E kötetben nincs szerepe hadtörténeti vagy világpolitikai események feltárásának, had- és külügyi elemzéseknek – a cél nem ez. A cél az, hogy a rendkívül eltérõ szociokulturális környezetbõl érkezõ és más-más karakterû katonák és munkaszolgálatosok feljegyzései mögött a szerzõ közvetítésével az olvasó is meglássa az uniformizálásra törekvõ külsõ („korszellem”, propaganda, a tábori élet) és belsõ (az emberi lényeg) tendenciákat.

A szövegeket összeillesztõ és azokat a maga – szakirodalmon érlelt – megjegyzéseivel kísérõ szerzõ nem titkol el semmit, és amikor kell, méltányosan ítél. A dõlttel kiemelt idézetek és az azokat szerves narratívává illesztõ-szervezõ történész kommentárjai éppen úgy szólnak a megszállt lakossággal való mostoha bánásmódról, a MÚSZ-osok kínjairól, mint a katonáknak a hadsereg ellátatlanságából, a felkészületlenségbõl és a vezetés hiányából fakadó emberi szenvedéseirõl vagy a zsidókkal való itt-ott azért megmutatkozó emberséges bánásmódjáról.

Az idézettek vegyesen álltak hozzá a valósághoz. A propaganda néha meglepõen emésztetlen visszaböfögése csakúgy olvasható, mint a következõ realista számvetés: „Az emberek nem lelkesednek a Don menti harcokért úgy, mintha Erdélyért kellene bevonulniuk és harcolniuk. Nem érzik, hogy itt kell a hazát védeni.”

Egy szubjektív idézetekbõl összeállított kötet ismertetésénél talán nem megbocsáthatatlan a recenzens szubjektív véleménye sem. Ami számunkra a legtöbbet adta a könyvben, az a magyar katonák háborús tapasztalata, vagyis ennek belsõ élménynyé tétele, annak milyensége és katarzisa volt. Az I. világháború idején és azután is számos, fõleg válságírásairól ismert szerzõ foglalkozott a háború metafizikai jelenségvilágával, úgymint Max Scheler, René Guénon, Keyserling gróf, a mindennek irodalmi feldolgozásairól ismert Ernst Jünger, majd a cseh Patocka. A kötet erre vonatkozó megállapításait azonban magyar tisztek – az én nagyapán generációjának tagjai – írták, magyar nyelven, közvetlen és napló-õszinte beszámolók közé elrejtve. A háború totálisan abnormális világa ezekre az emberekre is – egy részükre legalábbis biztosan – felszabadítóan hatott, amennyiben az élet értelmére és a lét valóságára ráébresztette õket. Tisztelettel és idézettel zárjuk ismertetésünket: „A totális háborút jellemzi, hogy az egész életet úgy rendezi be, mintha a háború kiszámíthatatlan ideig tartana. (...) A mai küzdelem már nem a virtus harc(a), hanem a megsemmisülés és az élet haláltusája.”

Pihurik Judit: Naplók és memoárok a Don-kanyarból. 1942–1943
Napvilág Kiadó, 2007
222 oldal, 3480 Ft

 
 
 

Békés Márton

Napvilág Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu