buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az újraértelmezett Moholy-Nagy


2008.03.27

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Botár Olivér (1957), a Torontóban született magyar származású mûvészettörténész, aki korábban Az ELTE mûvészettörténet szakának hallgatójaként a magyar avantgárd mûvészet kimeríthetetlen kútjába is belemerült, szenzációs könyvet tett az asztalra. A Természet és technika valójában kiállítás-katalógus (azon belül a Moholy-Nagy László-életmû részmonográfiája), amely a március végén záruló pécsi kiállítás (Janus Pannonius Múzeum) útbaigazítója volt, s remélhetõen ilyen fontos szerepet fog betölteni a Magyar Nemzeti Galéria április 24-én kezdõdõ Moholy-Nagy-tárlatán is.

A tudós szerzõ, az elmélet fölkentje egyben kiállításrendezõ is, így kétszeresen módunk van (lesz) végigkövetni a modern mûvészet egyik apostolának az egész életmûre kiható – mert azt megalapozó – korszakát. A könyv zárómondata: „1923-tól kezdve a biocentrika (biocentrizmus? – Sz. L.) lencséjén keresztül szemlélve, Moholy-Nagy »új látás«-ként fogalmazta meg ezt a kiterjesztett érzékszervi kapacitást, ezzel a lépéssel forradalmasította a látást, és ezen keresztül a kortárs mûvészetet.” Botár Olivér eddig a pontig akart eljutni – vagyis ekkor vette kezdetét Moholy-Nagy Bauhaus-beli mesteri tevékenysége –, méghozzá az idáig vezetõ út minden részletét megmutatva, az életrajzot is a fejlõdés fontos, lényegi elemeként tárgyalván.

Moholy-Nagyról, még „kommunista” korszakáról is, elég sokat tudunk, hiszen a Kassák Lajos nevéhez köthetõ szellemi kör világfölforgató avantgárdja (megannyi folyóirata, több kiáltványa, akciója, levele, stb.) a magyar és az egyetemes mûvészetben olyan tett volt – Kassák egyik utolsó versének bekeretezett kézirata nem véletlenül néz rám figyelmeztetõen könyvespolcomról –, hogy csodájára járt a világ. A meg nem alkuvás példájaként hirdette az ember szabad gondolkodáshoz való kérlelhetetlen jogát. Tehát az indító viharról és az általa is megforgatott Moholy-Nagyról szólva – könyvtárnyi szakirodalom bizonyítja – nem kell a sötétben tapogatóznunk, ám Botár alapos, minden részletre (a legapróbb mozzanatra is) kiterjedõ kutatómunkája és rendszerezõ képessége elõtt fejet kell hajtanunk. Irigylésre méltó az a tájékozottságon alapuló megszállottság, ami minden sorából kisüt.

Az újraértelmezett Moholy-Nagy (1916 – 1923) – miként könyvének alcíme közli –, vagyis a pályakezdés körüli, minden irányra kiterjedõ kutatás valóban megér egy misét, hiszen eszme és erkölcs ekkor veszi alakító présébe a minden újra nyitott pácienst. Aki a kor szokásaként, asszimilációját és a magyar mûvészethez való tartozását bizonyítandó, anyai nagybátyját (fölnevelõjét) követvén, nevét Weiszrõl Nagyra magyarosította. A gyermek a liberális-hazafias szellemû nevelés mellett, írja monográfusa, a nagy könyvtárral rendelkezõ nagybácsitól intellektuális ösztönzést és pénzügyi támogatást is kapott. Innen, gondolhatjuk, egyenes volt az útja a forradalmasító erõt mutató „fénytornyaiig”, a látást új dimenzióval gazdagító mûvészetpedagógiai munkásságáig.

Csakhogy Moholy-Nagynak, a „kommunista kultúrmunkásnak” – kinek alakját a könyv „a magyar mûvészeti avantgárd és a kialakulóban lévõ magyar kommunista mozgalom kontextusába helyezi” – éppúgy meg kellett küzdenie a sikerért (szerencsére a világnézeti, kalandon messze túlmutató hovatartozást ép bõrrel úszta meg), mint lázongó kortársainak.

Amikor Botár ezer alakot mozgatva – Kassákon kívül Ady Endre, Berény Róbert, Hevesy Iván, Kemény Alfréd, Péri László, Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Tihanyi Lajos, Mattis-Teutsch János, Nemes Lampérth József, Kállai Ernõ, Barta Sándor (Akasztott Ember), El Liciszkij, Herwarth Walden (Der Sturm), és nem utolsósorban (jóllehet hosszú a sor) az eszmetárs s egyben elsõ feleség, Lucia Schulz is megjelenik – és mûvészeti irányzatok, alkotásmódok, hitek, viták, az orosz konstruktivizmustól a német Freideutsche Jugend biocentrikus köréig, Alekszander Bogdanov Tektológiá-jától (Egyetemes szervezéstudomány) Tamkó Sirató Károly Dimenzionista manifesztumáig húzódó témák, eszmeáramlatok mozgását követve elemzi a mûveket (az esztétikailag megfogható mûalkotásokat és a bogosabb emberi pályákat-sorsokat) egyúttal társadalmi körképet is rajzol.

Meg van gyõzõdve arról, hogy a 133 napig álló Tanácsköztársaság a maga társadalmi nyújtózásában és mûvészeti cselekedeteiben (ezt ma sokan vitatják) unikum volt – ezért is érdekli szinte mindennél jobban Moholy-Nagynak a forradalmi idõszakban folytatott tevékenysége –, és bizton vallja, hogy ez a Szovjet-Oroszországból származó fuvallat (a kommunista eszmének késõbb akárhányan is – milliókba mérhetõ a szám – estek áldozatul), erõsen formált a társadalom képén. (A plakátmûvészet legjobban vitathatatlanul ez idõ tájt virágzott.) Családi emlékeket elevenít föl, hogy leírhassa, Moholy-Nagy valószínûleg a Kommunista Párt tagja volt – Kassák és József Attila elsöprõ erejû, egyidejûleg agitatív és mélyen személyes gyökerû mûvészetét, ha úgy tetszik, baloldaliságát nem az teszi érvényessé, hogy volt-e tagkönyv az alkotók zsebében, hanem a magatartás fensége –, s még fordítási félrehallásig is elmegy, hogy aláhúzhassa: könyvének szeretett hõse („aki élete végéig megmaradt idealista baloldalinak” – ez viszont nyilván igaz!) „a kommunista ideológiától egy ideig még nem szakadt el”, hiszen Rodcsenkót levélben (1923) „Kamerad” azaz „elvtárs” megszólítással illette. (Ha a Kamerad elvtársat jelent, és nem bajtársat, (kenyeres)pajtást vagy cimborát, akkor a Szovjetunió ellen a német hadseregben sok százezer elvtárs – elvtárs az elvtárs ellen? – harcolt volna.)

Moholy-Nagy László (avantgárdja alighanem a világmedencében is célhoz ért) van akkora alkotó – egyébként a bogdanovi tételt („proletármûvészetet csak proletárok hozhatnak létre”) magáénak valló Egység (Komját Aladár és csapata) Kemény és Kállai kizárásával, beleértve a „burzsoá” kapcsolatokkal rendelkezõket, Périnek és Moholy-Nagynak is ajtót mutatott –, hogy ideológiai alapállását nem szükséges méricskélnünk, hiszen életmûve önmagáért beszél. Errõl regél érzékletesen, szellemesen, az életrajzi fonalat sosem elejtve, ám mindig a mûvészi teljesítmény fókuszba való állításával, a tanulmányíró. Az Ady-vonzalomtól és a korai – egy kissé mednyánszkys, ám gyöngébb kivitelû – harctéri rajzoktól és az iskolai tanulmányoktól kezdve (ezek közül a leghasznosabb a Berény-szabadisko-lában eltöltött idõ volt) egészen a Kinetikus-konstruktív rendszer „hullámvasútjáig”. „…a »Dinamikus-konstruktív erõrendszer« kiáltványa és a Kinetikus-konstruktív rendszer egyértelmûen kísérletet tesz magának az ábrázolásnak a meghaladására, és az ábrázolás helyett inkább olyan helyzetek létrehozására törekszik, amelyek lehetõséget biztosítanak az emberek számára, hogy megtapasztalhassák a gravitációt és a hozzá hasonló erõket, miközben elõsegítik az érzékelés határainak kitágítását is.”

A három nagy fejezetre osztott könyv – A budapesti avantgárd: irodalom és képzõmûvészet között; Útkeresés: Moholy-Nagy Bécsben és Berlinben, 1919-1921; A döntõ év: Moholy-Nagy 1922-ben – építkezésében az idõrendet követi. Számtalan alfejezete (Levelezõlapok a lövészárokból; Moholy-Nagy és a dada-technikák 1920-1921-ben; Jönnek a magyarok! Moholy-Nagy és az orosz konstruktivizmus; A kinetikus tapasztalatoktól az új látásmódig, stb.) címeiben is megvilágítja azt a témát, amelyet a tanulmányíró frappáns részegységekként ki akar bontani.

Csak ámulni tudok a Természet és technika gazdagságán, hiszen Botár Olivér elemzõ képessége – ez a könyv legnagyobb értéke – elsõrangú. (Annak ellenére mondom ezt, hogy némely szeplõ zavaró. Absztrakt mûbõl – Architektur 1 – aligha lehet egyértelmûen következtetni a szerzõ kommunista meggyõzõdésére-hitére.) Hatalmas dokumentumanyagot (emlékezés, följegyzés, levél, élménybeszámoló) forgat – filozofikus mélységgel –, ám nem ijed meg a derûsebb pillanatok (kevés van belõlük) papírra vetésétõl sem. Jól ismeri a szakirodalmat, és ha igaznak, helyén valónak tartja az „idegen” meglátásokat, bátran idéz belõlük. A monográfia „esztétizáló” egyhangúságát igencsak megtörik a hol irodalmi, hol az aktivista mûvészek mozgalmához köthetõ, kiáltványszerû dokumentumok (például Ady Tüzes seb vagyokja és Moholy-Nagy korai versei, illetve a Forradalmárok! címû, írók, képzõmûvészek, színészek jegyezte, 1919-es röplap).

A katalógus-könyv remek képanyaggal van telítve – Moholy-Nagy mûvei mellett egész arzenálját kapjuk a kortárs mûvészek festményeinek, grafikáinak (Uitz Béla, Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Tihanyi Lajos, Nemes Lam-pérth József, Márffy Ödön, Bohacsek Ede, Mattis-Teutsch János, Berény Róbert, Kádár Béla, Bernáth Aurél, Oskar Kokoschka, Kurt Schwitters, El Liszickij, Bertha Günther) – , s nem csupán a reprodukciók adják meg a kapcsolat-rendszerek fölfedésének, azonosságok-különbözõségek megmutatásának hangulatát, hanem a kortörténeti jelentõségû fényképek is (Ady a halottas ágyon – Landau Erzsébet; Ady-portré – Székely Aladár; Babits-portré – Máté Olga; Kassák-portré – Révai Ilka; Éljen a proletárdiktatúra! – Balogh Rudolf, stb.) A tördelés, magyarán a tipográfia szintén elsõrangú.

A remek külsõ és belsõ után alig merem ideírni kifogásaimat. Egy gondosabb szerkesztõmunka föltétlen hasznára vált volna a kötetnek. (Ha a Természet és technika újra lesz nyomva, kéretik meglátásaimat figyelembe venni!) A magyar nyelv (rossz vonzatok) némelykor akadozik, s a nyomdahibák (hibás elválasztások) mellett zavaróak az elírások is Pl. Horváth Lajos helyett Horváth János (30. old.), Garami László helyett Garami Árpád (35) a helyes. Hasznos útmutató a Kiállított mûvek jegyzéke, viszont ha a megadott mûtárgyszámhoz – nyilván a tördelés kényszere folytán – rossz oldalszám társul (a 79. számú repró nem a 36., hanem a 38. oldalon található, a 105/a. nem a 149-en, hanem a 15l-en, stb.) a visszakeresés nehézkes lesz.

Botár Olivér: Természet és technika
Janus Pannonius Múzeum – Vince Kiadó, 2007

 
 
 

Szakolczay Lajos

Vince Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu