buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Képesmûvészet 2.


2008.03.27

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Egy Bosch-pofájú kismalac és egy gülüszemû copfos kislány találkozása a könyvespolcon eseményszámba megy! Mindketten egzotikusan idegenek: nemcsak azért, mert egy belga és egy francia szerzõpáros munkájának fõhõsei, hanem azért is, mert a magyar képeskönyvpiacon idegenszerûen új és izgalmas a megjelenésük.
 

„Alex egy torkos kismalac” – így kezdõdik Carl Norac meséje, az Alex, a torkos kismalac. A történet a bevezetõ mondathoz hasonlóan egyszerû: Alexet megint torkoskodáson kapja a mamája, és maszatos fiacskáját a patakhoz küldi mosakodni. Útközben csipegetne még ezt-azt, de egy szörny karmai közt végzi. És majdnem annak hasában is, szerencsére helyén van az esze, és a szörny mamája is megjelenik – aki torkos, maszatos fiacskáját ugyancsak mosakodni küldi. Alex elterelõ hadmûveleteinek, hogy a bõrét mentse, a kis szörny lassú bugyutaságának és a mese végi csattanónak köszönhetõen a történet alapvetõen vidám, az engedetlenséggel, kis rosszalkodással cinkosan összekacsintó. Ugyanakkor titokzatos, a (mesebeli hármas) fokozásnak köszönhetõen izgalmas – és a szörny kabátzsebében kuksolva meg kimondottam félelmetes.

Mégsem alapvetõen a szövege lenyûgözõ a könyvnek. Carll Cneut képei elsõ pillantásra Hieronymus Boscht idézik: figurái erõteljesek, harsányak és torzak. A fõszereplõ Alex bumfordian groteszk: piros csíkos trikóban, turcsi orral, cakkos füllel, ormótlan testtel és sonkákkal – és pici fûzõs cipõs balerina lábakkal. Személyén (no és a disznó család többi tagján) túl minden álomszerûen élesen és színesen szürreális: a dobozházuk, az erdõ, a növények, és fõleg a megjelenõ állatok és lények tarka serege. Kusza, színes és ijesztõ felvonulást láthatunk (két oldalon a szó szoros értelmében): zoológiai transzformációk, humanizálódó, a kispolgári lét emblematizált kellékeivel felszerelt állatok op-artos és retro texturákba bugyolálva, görbe csõrök, lábbá avanzsált uszonyok, kabátkák, lehetetlen szituációkban is madzagon húzott kisautók, narancsszínû kerekes, vitorlás kocsiban bárgyún mosolygó, kockásba öltözött orrszarvú víziló, mellette narancsszínû halat szorító, idétlenül hosszú nyakú rózsaszín flamingó fekete-piros pöttyösbe öltözve. A rémült-szomorú, vagy csak meredten semmibe nézõ pofák és arcok végig kísérik Alex útját, méretük a bálnányi nagyságtól egészen a hernyóméretig terjed. Meghökkentõ perspektivikus látásmódban, melléfókuszálva vagy éppen ráközelítve, a filmnyelv eszközeivel mutatja a mûvész a szereplõket: dinnye nagyságú málnaszemek, felhõt markoló szörnyalak, depressziós nyulak egy gödör mellett. Mindez ekrü papírra nyomott szövegoldalakkal és hasonlóra átkent, mázolt, ám eredendõen harsány piros alapozással: a semmilyen talajon, talapzat nélküli térben mozgatott alakok még nyomasztóbbá, horrorba hajló rémálommá fordítják át a képvilágot. Egyetlen oldalpár a kivétel: míg Alex a szörny zsebében szorong, fekete oldalon fehér betûkkel fut a szöveg, és a „kép” is csak néhány fehér GRRRRRRR meg RRRR feketébe karcolva.

És a legfantasztikusabb az egészben, hogy az illusztráció szinte teljesen függetlenül él: külön dimenzióba szippantva az olvasót. Szövegolvasás nélkül lapozva a könyvet alapvetõen nyomasztó az élmény, együttesen humorossá fordul át: az elsõ mondattal besoroló „kismalacos mese” elõtudása eredendõen furfangos történetet mutat. Akárcsak álom és valóság elemei, itt szöveg és kép ugyanazon történésnek különbözõ mélységû, különbözõ szintû transzformációi. És a zárókép különösen bravúros: a képek során egyedüli térbeli fogódzó a szörny fekete árnyéka, majd a legvégén, mikor „a szörny már se lát, se hall. Alig várja, hogy bekaphassa a kismalacot…”, és a kismalac is már feladta, akkor a megjelenõ szörnymama árnyéka vérpiros, a festék szinte kiömlik az ekrü maszatolás alól.

De nem lett volna sokkal egyszerûbb meghagyni az eredetiben és az eddig összes megjelent fordításban szereplõ „Szörny, ne egyél meg!” címet? Az eufemizáló, infantilizáló magyar cím félreértelmezi az egész mesét, mert azt olvastatja, „lám, lám, így jár, aki torkos és nem hallgat a mamájára”. Érteni vélhetném, hogy esetleg nem akarjuk elõre lelõni a poént – bár a borító képén nagyon is jelen van a szörny –, ugyanakkor a könyvet választók érdeklõdése ellenében is dolgozik a magyar cím: ez kis gügyögõs, dedós kismalacos és a farkasos történetet, míg az eredeti cím titkot és veszélyt, mindenképpen kalandot ígér. Megint csak egy régi, rossz gyakorlat konzerválódik ezzel, ti. a gyerekirodalmi könyvek alapvetõen pedagógiai irányból történõ megközelítése. És megint eggyel nõ a bosszantóan félrefordított könyvek, könyvcímek amúgy is magas száma…

Vincent Cuvellier és Charles Dutertre közös munkája, az Amikor életemben elõször megszülettem egy fényképalbum – fényképek nélkül. Pillanatfelvételek mégis egy kislány életébõl, megszületésétõl egészen anyává válásáig: az egész oldalt betöltõ, mindig szigorúan egyforma méretû képek, és velük szemben a magyarázó szöveg. A(z élet) történet hétköznapi, nincsen benne semmi tragikus, semmi felkavaró vagy különleges: megszületik, megfürdetik, tükörbe néz, imádkozik, meghal a nagypapája, megtanul biciklizni, jegyet lyukasztani a buszon, focizik, szerelmes lesz, majd csalódott, megismerkedik egy fiúval, kisbabát vár – és megszületik a kislánya. Mindez egyes szám elsõ személyben, a krónikások tárgyilagos, pontos, részleteket is rögzítõ megfogalmazásában olvasható. A ritmust, a poeticitást a minden egyes képaláírást felvezetõ „Amikor életemben elõször” („ó, de szeretem ezt az életemben elõszört!”) mellékmondat adja, ennek köszönhetõ, hogy az egyes mozzanatokat nem érezzük egymástól távolinak, nem szekvenciákat, hanem folyamatot látunk.

Ugyanakkor ezek a kezdetek a maguk tárgyilagosságában érdektelen eseményeket mind-mind különleges státusszal ruházzák fel: itt minden pici lépés és gesztus kitüntetetté, borzasztóan fontossá válik, hiszen ha nem is egyetlen, de elsõ. Közben nyomon követhetjük a kislány fejlõdését, nemcsak fizikai, hanem érzelmi, szellemi tekintetben is. Az újszülött elsõ észlelésein túl, annak elsõ emlékeirõl is olvashatunk („milyen jó volt, amikor még halacska voltam”), aztán jön egy hercegnõs korszak, egy focizós-verekedõs, a kamaszkor („amikor életemben elõször vettem föl melltartót”) és a nagy szerelem (ekkor, egyetlen egyszer változik az egyes szám egyes személyû elbeszélés többes számba: „amikor életünkben elõször nevet kerestünk neked”). Mindeközben megtanul trombitálni – a zenéhez fûzõdõ kapcsolatának alakulása életének fontos állomásait jelentik: „Amikor életemben elõször hallgattam zenét, ez nem elõször volt.”; „trombitába fújtam, az nem is trombita volt”; „játszottam közönség elõtt trombitán, apu fülei nem hittek a szemüknek, anyu pedig összecsapta a lábait a csodálkozástól”; „játszottam neked trombitán, te odabenn verted a ritmust a lábaddal”.

A zene felbukkanásához hasonlóan a tenger és a repülés motívuma is periodikusan ismétlõdik, alakul, változik a szövegben, a szabadság, szomorúság, születés metaforikus jelentésmezejében. A szöveg néhol lírai, néhol metafizikusan bölcs, néhol kissé szentimentális, de mindig finom és érzékeny, úgy beszél mindenrõl, hogy nem mond ki mindent, megõrzi a titkokat („Amikor életemben elõször pillantottam meg, égszínkék ing volt rajta és ragyogott a szeme”, és „Amikor életemben elõször levettem róla égszínkék ingét, a szeme még jobban ragyogott” – ennyi az egymásra találás története). Az írottak szerint mindeneképpen felnõtt olvasókat gondolnánk célközönségnek, hiszen a kimaradt, nem dokumentált mozzanatok rekonstruálása feltételez egy fajta élettapasztalatot, világismeretet – és a napló legutolsó bejegyzésébõl az is kiderül, hogy a beszélõ mindezt a már megszületett kislányának mondja, mutatja, magyarázza („Amikor életemben elõször megszülettél, én másodszor is megszülettem, kicsim”). A szöveg nagy része mégis egy gyerek gondolatait, érzéseit örökíti meg, a képek, bejegyzések háromnegyed részben a gyerek- és kamaszkor eseményeit rögzítik – és ezek esetenkénti líraiságuk és mélységük mellett is tele vannak humorral és rácsodálkozással. Sikerül neki lepisilni, meg bébiétellel teljesen bezöldíteni az apukáját, magyarázó beszélgetésbe keveredik egy áruházi füstölt csülökkel, elsõ ebédjéhez csokis kozmát készít desszertnek – és közben folyamatosan használja a koincidenciákkal, félrehallásokkal mûködtetett gyereknyelvet, szlenget, szólásokat (külön köszönet a falra borsós meg a tök sirályos szövegért a fordítónak).

A szöveggel párhuzamosan pedig naiv stílusban, sötét pasztellszínekkel rajzolva ugyanaz az élet látható. Természetesen kicsit másképpen. Akárcsak a képaláírások nyelve, letisztult és egyszerû minden: erõs kontúrokkal, foltokból jelzett világ ez, ahol az apró részleteknek van a legnagyobb jelentõségük: egy könnycseppnek, egy összegubancolódott telefonzsinórnak, egy ragtapasznak, szív alakban tekeredõ cipõfûzõnek. Az elsõ és utolsó kép között megtörténik egy fél élet, de a kép majdnem változatlan: egy kórházi ágy, anyuka a kisbabával; az utolsó képen csak a hajszín változik, és a pici szépségpötty nem a kisbaba, hanem az anya arcán látható – no meg a háttérben közben megsokasodtak a panelházak, szinte elzárva a kilátást. Szöveg és kép magyarázó viszonya végig változik a szövegben, de a leggyakoribb, hogy a kép továbbmondja, továbbgondolja az írottakat. A kép néhol plusz információt közöl (pl. innen tudjuk meg a szereplõk neveit is, vagy azt, hogy elõször repülni egy láthatóan unalmas iskolai feladat elõl lehet) vagy humorral oldja a(z érzelmileg) nehezebb szövegrészeket (ahol a szövegben apu könnyei potyognak, ott a képen egy könnyesõben maga fölé esernyõt tartó mosolygó újszülött látható – olyan korán, hogy apa még kórházi védõruhában van). Néhol „csak” szürreális képpé szó szerint lefordítódik az adott szövegrész (lásd pl. a sonkás tésztából kikukucskáló fiúfejeket, vagy az önmagával, saját klónjaival focizó fõszereplõt) vagy a képnek köszönhetõen egy lehetséges metaforikus értelmezés felé tolódnak az olvasottak.

A legszebb összhangzás a következõ (borítón is található) kép-szöveg: a kitárt karokkal víz fölött repülõ kislány árnyéka gólyát formáz a folyón, s hozzá így szól a beírás: „Amikor életemben elõször láttam a folyónál gólyát, eldöntöttem, az lesz a jelem. Repülõ gólya, világ csavargója.”

Carl Norac, Carll Cneut: Alex, a torkos kismalac
Ford.: Bérczes Tibor
General Press Kiadó, 2008
28 oldal, 2200 Ft

Vincent Cuvellier, Charles Dutertre
Amikor életemben elõször megszülettem
Ford.: Hotya Hajni
Vivandra Könyvek, 2007
96 oldal, 2940 Ft

 
 
 

Lovász Andrea

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu