buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Távlatból újraolvasni


2008.03.27

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mi marad meg bõ másfél évtized, jövõre már két évtized rendszerváltás utáni magyar irodalmából? Az idõ, a bontás, a cezúra persze megtévesztõ lehet, de a szövegek magukon, magukban hordják a korszakot, amiben születtek. Különösen, ha van olyan érzékeny, figyelõ nézõpont, amely, fikcionalitás ide, realizmus oda, öntevékeny részévé teszi a körüllevõt, az idõt, a vétlent, s a véletlent, s így újrateremti, megörökíti s egyben félelmetes dimenzióiban mutatja meg az elmúltat, netán a jövendõt. Parti Nagy Lajos egykori tárcasora és kötete, mely immáron egy harmadik idõbeli olvasatot kínál, ilyen nézõponttal rendelkezik. Szövegei aktualitás és örökérvény között szánkáznak, s igazán nem a nyelv, a stílus, vagyis a materiális állandó az, ami az érvény irányába törekszik, bárcsak így volna. Sokkal inkább az idõ, ami a kétheti tárcasorokban megnyílik, az elvileg eltelt idõ, mely most már legfeljebb keserû emléknyomként kellene, hogy bennünk fészkeljen, mutatja maradandóságát.

Parti Nagy nem sokat veszõdik aktuális eseményekkel. Hagyja a nyelvre a döntést, s ha mégis bevon bizonyos elintézendõnek vélhetõ dolgokat: népszavazás, ügynöklista, háború (Jugoszlávia), pártok közötti dialógusképtelenség, komoly aggodalmak, félelmek artikulálódnak, melyek a közösre vagy a közös meg nem létére, az elveszett esélyre vonatkoznak.

Félelmes érzés is e szövegeket így, egyben és tizenöt év távlatából újra elolvasni, mert az idõ, a külsõ és a belsõ egyaránt, mintha megállt, s ha volnának, lettek volt fontos dolgaink, akkor azok ott voltak, jelezve, megírva, körültekintõen és nyelvfikcióilag is egyenes adásban. Ahogyan egy magát komolyan vevõ citoyen közmoralitást illetõ kérdésekben is megnyilatkozik. Persze, korántsem ez a Parti Nagy-tárcának a lényege, éppen hogy részleges lényege, mert a tárca nála ennél jóval többet tud és akar: részt venni a nyelv kalandjából, és a moralizálást is annak tenni ki, hogyan is lehetne másképpen? És, mint látjuk, mint megéljük, szó szerint: tizenöt év távlatából se dobok, se trombiták.

Nem tudom, tényleg nem tudom, hogy idézzem-e az idézett elsõ mondatot is a könyvbõl. Azt azonban biztonsággal állíthatom, miért érdemes, sõt kötelezõ elolvasni a Se dobok, se trombitákat: hogy az idõ könyörtelen és irracionális voltát megtapasztaljuk, hogy elmaradottságainkat, hülyeségeinket és nyomorainkat valahogy túllépve (a magunk) s Parti Nagy köztes nyelvidejére koncentrálhassunk. E távlatból is megmaradt, s marad is ez a fergeteges nyelvi humorú és gazdagságú, ez az olykor erõsen melankolikus és nem egyszer gyomor-szájonverõ, tényigazt és szociális érzékenységet egyaránt szimuláló könyv. A Se dobok, se trombiták stúdiumok, fragmentumok, monológok, dialógok, ajánlások, recenziók, idézetek, emlékek, tárgyak, bekezdések, mondatok, napok, hónapok gyûjteménye. Mintha egy izgága, de annál kreatívabb, mintha egy kísérletezõ, de annál tudatosabb festõ vázlatkönyvét lapozgatnánk. A legapróbb mintában, motívumban, szóban is ott a körkép fölsejlésének ígérete, mely persze nem látszik, de mutatja magát. Aztán ez a pontos idõkövetés, sokszor, igen, anyag nélkül, a datálás ritmikussága a szorgos figyelmet – és az elengedhetetlen stílusgyakorlatot – minden lazaság és szerteszórt pillantás ellenére keretté fogja. Az anyagot amúgy is a nyelv teremti, csinálja, és hagyományozza.

Végeredményben mi is az, hogy idõ, meg hogy történés? 1990. szeptember 4. és 1993. augusztus 23. között többek közt, a közvetlen rendszerváltó évek közt történt, hogy Parti Nagy Lajos kétheti tárcaírásra vállalkozott. S volna ez példakövetés, hiszen talán éppen akkortájban hagyja abba egy másik, ugyancsak akkor is és most is és ugyanolyan nyelv és mégis más központú (és központozású) szerzõ hasonló indíttatású sorozatát. Parti Nagy Lajos föl is teszi a kérdést 1991. június 17-én Esterházy Péter akkortájt könyvvé összeálló elefánt-csonttoronyjainak távlatát illetõen. És az idõ most is telik, de nem múlik. Mi idõt elbír különben a napi hívságoknak megfelelni kész tárca? Talán még egy kört, a Szív Ernõét. Ez is jogfolytonosság, fölbukkan az 1993. augusztus 9-i, utolsó elõtti Parti Nagy-tárcában. Azután majd Szív is fölzárkózik a Délmagyarországban és az Élet és Irodalomban, 1992 és 1993 között publikált, tárcanovellasorával, a késõbbi A vonal alatt-tal a 20. század végi mûfajmegújhodás pantheonistáihoz. Elementárisan, izomból, egyszerre aktuálisan és kitartóan õk hárman jelzik tárcaköteteikkel egy korszak, egy elmúlni nem akaró váltókorszak publicisztikai (aktuális) és irodalmi (így most akkor örökebb érvényû) megragadhatóságát.

És hogy ezek az egyébként mellékesek mit jelentenek az egyes szerzõi életmûveket illetõen, jó ideje tudjuk. Utólag sem mellékesek, éppen hogy integrált részek, elõkészületek. Parti Nagynak nincsen olyan tárcája, amely ne volna kénytelen számolni egy korábbi versfordulattal, egy késõbbi monológrészlettel, novellabetéttel. A Se dobok, se trombiták nem csupán tényleges vázlatkönyv, amibõl a foltok, ötletek, töredékek a szerzõi szakszó szerint átíródnak más szövegekbe, könyvekbe, de kísérleti terep is, a prózáé. Kihívás és egyben a nyelvi kaland tökéletes abszolválása. A Se dobok, se trombiták akkor is és most is erõsen reflektált, súlyos, megfelelõ tempójú, egyszerûen kész szövegek breviáriumává tornázta föl magát. Vannak is, maradtak is kiforratlanságok, odavetések, részben a mûfaji szabadságból, légkönynyûségbõl és napi megfelelésbõl eredõen, de hogy lélegezni tudjunk, szükség is van rájuk. Nem szabad feledni az óvatos szerzõi ítéletet, minden sorában ott rejlik a bizonytalanság, az idõ fenyegetettsége. Ez az állandó hezitálás, visszavonás tulajdonképpen megrajzolja a tárcaírás hároméves magántörténetét, az elsõ, a 25. vagy az utolsó tárca emblematikus értékûek, nem csupán biztos keretek, kiszögellési pontok, orientáló jelek, ennél mélyebb és zsigeribb félelmek és meggondolások lenyomatai is.

A tárcasor nyit – filológiai bázisként és szerzõi anyagraktárként egyaránt (még a legutóbbi Parti Nagy-könyveket, A fagyott kutya lába bálnás szövegét és A vak murmutér elbeszélõi helyzetét is élteti). És zár is egyben: az 1993-as elsõ kiadás és a 2008-as második kiadás keretezi azt a másfél évtizedet, amely Parti Nagy Lajos nyelvmûvészetének váltás, változás utáni korszakát jelenti, mellyel annak a bizonyos virtuális irodalmi életnek jelentõs köz- és magánszereplõje lett, megõrizve és egyre-másra formára szabva nyelvének öröklétét – távlatból is.

Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták
Magyar Napló, ’90–’93.
2. kiadás. Magvetõ Kiadó, 2008
360 oldal, 2890 Ft

 
 
 

Bombitz Attila

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu