buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az orosz filozófia története


2008.03.27

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A filozófia nem való arra, hogy egy világ legyen,
azonban nagyon kell, ne csak a világ legyen.
(E sorok írója)

 

Már a görög kultúra összefoglaló könyvénél tapasztalnom kellett ismertetõi ismerkedésem jegyeit. Hogy elsõsorban az általam addig keresett írók neve után kutattam a tartalom-jegyzékben…. a névmutatóban. Tolsztoj, Dosztojevszkij természetesen azonnal elõbukkant. Remek ismertetéseket olvashatunk – ezen ürüggyel, hogy tehát filozófia itten – életükrõl és munkásságukról, ideáikról és értékeikrõl, erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos nézeteikrõl, s arról, hogyan jelenítik meg ezeket a szellemi tényezõket, többnyire nem pa-pírosízûen, a halhatatlan regényfigurák s mások. Tolsztoj hite is filozófiai ihletésû (vagy fordítva), szempontjai máig érvényesek; Kelet és Nyugat egyesítése és ütköztetése történik meg mindegyre ebben a nagyszabású, bár szélsõségektõl sem mentes eszmetanban. A részletek monográfiákból ismeretesek, más hasábokon szerencsére volt módom írnom errõl. (Pl. Troyat nagy Tolsztoj-kötetérõl.)

Dosztojevszkijt integrálta a német és a francia égtáj. Bár regényei úgy szóról szóra manapság nehezen olvashatók, a Karamazovok, a herceg, számos nõalak, de még a baltás diák, Raszkolnyikov is elevenen él a képzeletben, hasonlatok alapja. Majdnem ugyanez mondható el az Ördögök torz figuráiról is.

Természetes, hogy az elméleti filozófia orosz földön sem keverhetõ öszsze szépírói meggyõzõdések igyekezetével. S mégis, talán jobban, mint másutt Európában, ahol a szakosodás a technikával halad párban, s nem zseniális, de vagy túl messze szétszórt lobbanások együttese az összkép, avagy csakígy nem a már-már szükségállapotokat idézõ összefonódások derengése. Csehov majdnem ugyanolyan erõs töltésû filozófiai író, mint az említettek, a tartalomjegyzékben is kiemelt Alexander Blokot nem is részletezhetném itt, igen, de már Csehov a bergyajevi „perszonalista egzisztenciálfilozó-fiát” elõlegezi meg. (Egyébként várható volt, hogy Bergyajev lesz sokunk számára a kötet ékköve. Holott azt hallani, ki egzisztencialista ma. E sorok írója, bocsánat. És a perszonálegzisz-tencializmust modernizálja a létszociológia – saját találmányom lenne a szó? nem térhetek ki dolgára.)

Az orosz filozófia teljes színképe az eszmetanok példáinak, elméleti szerkezetének. Csak idõbeli közelebbisége és földrajzi távolsága-mássága okán messzebbinek érzõdik tõlünk, még a mai emberek-tõl, mint a görögség és a római örökség. Eleve nehéz helyzetben volt Oroszország mindig – a tagadhatatlan európaiságot

illetõen. De a sokféle elnyomatás ellenére módja volt e nagy földnek, hogy a „Rusz”-ban a 11–16. században „kialakult” filozófiai gondolkodást élessze, éltesse, a világ javára vagy kétkedéseire életben tartsa, vagy ahol másodlagos marad, nemes erezetûvé specifizálja.

Nyilvánvaló, hogy a tartalomjegyzék és a névmutató áttanulmányozása után az alaposabb szemlélõdés következik. Évek munkája. Mert ez a terjedelmét és igényeit tekintve is hatalmas, de legalább jókora, sugárzóan erõs munka, ez a könyv a lapoz-gatópolcra kell, hogy kerüljön. Ami a legfontosabb: ne az legyen csak bennünk, amit mintegy 40 évnyi szovjet uralom-féle belénk oltott (Lenin etc.), ne csupán régi századinak tartsunk dolgokat, és ne az emigrációk legyenek a legfõbb érdemek. Minden jó filozófiatörténet második haszna az Olvasó számára (az ismert nevek kicsit konkrétabb kirajzolódása mellett): hogy az egyébkori tudásanyagok új változatban fordulnak elõ (benne, bennük). Így nemcsak az amerikai pragmatizmus és a francia felvilágosodás filozófiája korrespondál egymással akár német jegyben, ily szempontúan kiadott (megfogalmazott) filozófiai gyûjtõmûvekben, de az orosz gondolkodástanban is jelen vannak a kölcsönhatások, tükrözõdések, kezdemények.

Vagyis: az egyik hasznos tanulmányozási mód arra irányul, hogy lássuk, íme, miként is valósult meg ez vagy amaz az eszme orosz földön. A realitásban, azaz a valódi létben minden összekapcsolódik, olvasom a könyv 671. oldalán pl., de mindennek a viszonylagosságára is fény derül, egyedinek és megismételhetetlennek bizonyuló dolgok nyomára bukkanunk. Furcsa ez? Hiszen a filozófia egy-és-oszthatatlan kellene, hogy legyen!

Már dehogy kellene.

Amit az Olvasó figyelmébe ajánlok: az egy sziporkázóan érdekes, színe-játszó könyv. A máig ágaznak el utalásai, anyagai. Semmiféle összefoglaló mondatot nem tûr. (Az orosz lélekrõl, szellemiségrõl például. Felületes rálátás lenne az.) Rengeteg ismeretlen izgalmat hoz a kötet. Új neveket, s olyan matériákat, melyekrõl nem is hittük volna: ebben a közegben fogunk találkozni velük. Nem mondhatni, hogy a világ egy és oszthatatlan. Hiszen az igen közeli arab világ... a távolabbi Kína, japán vonatkozásokkal, vagy függetlenül egymástól a kettõ… és Amerika is kialakítja lassan a maga semmihez sem hasonlítható, néki kellõ, minket sem mindenben meghökkentõ gondolatvilágát (az elméletben). A szovjet filozófia ebben a könyvben geopolitikai helyet foglal el, önmagában nehezen értelmezhetõ. (Az amerikai messze más, a világhatalmi jelleg korántsem érvényesül benne, ahogy Róma filozófiáját sem a Birodalom határozta meg, tudjuk.)

Ha valamit az orosz filozófiáról – szinte kötelezõen, sejthetõen – mégis el kell mondanunk: küzdelmessége. Igen, az emigrációt leszámítva majdnem mindenkor hatalmas árnyak nehezedtek azon a tájon a szabad gondolkodásra. De ahogy a felvilágosodás eszméit a cárizmus is hiúsági kérdésnek tartotta, a késõbbi század nemesi világa sem merült ki csupán a „turgenyevizmus” nemes és másodlagosabb nyugatiságában. Hatalmas szellemi erõk feszültek Moszkvában, Pétervárott és még pár centrumban, s ezeket tovább edzette a környezet ellenállása.

Regényt olvasunk hát sokkal inkább, mint „nyugati” filozófiatörténetben, kicsit vigasztalan, nyugtalanító történetet. A lázadások lappangásának filozófiai romhalmú históriáját is olvassuk, s a megoldások háromféle javaslatát (a tizenkilencedik századból): Tolsztojét, ismétlem, Dosztojevszkijét és „a többiekét, a szakemberekét”. A világ hálátlansága, hogy e tárgyban a szakembereket kezeli a legmostohábban. Az Osiris kiváló, jól megcsinált könyve igazságot szolgáltat az elhanyagoltabbaknak, és annak ellenére, hogy „nehéz kosztot” eszünk, élvezetet, meglepetéseket fûz fel számunkra, súlyos köveket inkább, mint ékköveket, de (úgy) kell nekünk ez.

Utánanézni, próbálni. Megint valami, hogy fenntartás nélkül, nagyon ajánlhatom.

P. P. Aprisko: Az orosz filozófia története
Fordította: Goretity József
Lektorálta Sz. Bíró Zoltán
Osiris Kiadó, 2007
890 oldal, 5500 Ft

 
 
 

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu