buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Irodalomtörténész a fórumon


2008.03.27

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A huszadik század végéig az irodalmi élet szereplõi az átlagosnál nagyobb társadalmi megbecsülést élvezhettek. Elsõsorban persze a költõk, de a rangsor végén ott voltak az irodalomtörténészek, a kritikusok, a szerkesztõk is. Mintegy két évtizede változott meg gyökeresen a helyzet. Mindazok a mûvészetek, amelyek nem csupán szórakoztatni kívántak, amelyeknek igazi megjelenési helye nem a képernyõ volt, fokozatosan háttérbe szorultak. Az emberek többsége már nem arra figyelt, hogy milyen új irodalmi mûvek jelennek meg, s azokról mit írnak, mit érdemes elolvasni, hanem arra, hogy – többnyire mûvészeten kívüli szempontok alapján –, kit reklámoznak, ki szerepel a csevegõ mûsorokban, ki körül lehetnek botrányok. S valami okból erre az írók kevéssé bizonyultak alkalmasnak. A televíziózás hõskorában az irodalom még fontos szerepet kapott a mûsorpolitikában, azóta csak kötelezõ feladat, s egyre inkább érvényes ez a rádióadókra, a sajtóra is.

Bármily furcsa, a kritikusok, az irodalomtörténészek jelentõs része erre nem úgy reflektált, amiként szükségszerû lett volna. A küzdelem helyett a visszavonulást választották, büszkén hirdetve, hogy ez így helyes. A szakma nyelvhasználata a nyolcvanas évekig közérthetõnek volt nevezhetõ, az érettségizett olvasók szintjén mindenképpen. A szakszerûség és a modernség jegyében ekkor olyan, az irodalomelmélet mindenhatóságát valló irányzatok kezdtek eluralkodni, amelyek úgy gondolták, hogy ami közérthetõ, az nem tudományos. Egyúttal szinte feleslegesnek tartották a kortörténetet, a filológiát, számûzték az életrajzot, s a posztmodern szemlélet jegyében próbálták megfosztani az irodalmat társadalmi, nemzeti meghatározottságaitól.

Görömbei András akadémikus, a debreceni tudományegyetem tanára azok közé tartozik, akik a posztmodern elméleteket megismerve sem váltak azok hívévé. Hasznosítva mindazt, ami számára lehetségesnek bizonyult, továbbra is úgy gondolja, hogy az irodalom nem lehet csupán néhány száz vagy ezer ember szellemi-nyelvi játéka. Közügynek kell maradnia. Hiszen: „Az irodalmi mûalkotás éppen a maga összetett esztétikai megalkotottsága révén olyan létismereti élményben részesíti befogadóját, amely semmi mással nem helyettesíthetõ. Egy-egy irodalmi mû az emberi létnek azt a problémakörét hozza fényre, amelyik az alkotót foglalkoztatja. És ez így van jól. Az irodalomnak az emberi lét minden aspektusa tárgya lehet és legyen is. Az ember Istenhez való viszonya vagy az Isten-eszmével való küzdelme éppúgy, mint öröme és bánata, szegénysége vagy kiszolgáltatottsága. De éppígy tárgya lehet az alkotó közösségének a sorsa is. Nincs tehát irodalmon kívüli terület.” E kategorikus kijelentések, bármily furcsa ez a józan gondolkodású ember számára, nem feleslegesek. Hiszen éppen attól visszhangzik az irodalmi tér, hogy a személyiség közösséghez való kötöttsége nem lehet tárgya az irodalomnak.

A posztmodern elmélet nem igazán kíván tudomást venni a létezõ emberekrõl, a személyiség sokféle megkötöttségérõl, s arról, hogy a modernkori személyiségzavarok, konfliktusok jó része éppen a közösséghez kötöttség konfliktusaiból, a társadalmak diszharmonikus átformálódásából következik. Görömbei András viszont minden tevékenységi formájában arra törekszik, hogy feltárja a konfliktusokat, s megpróbáljon segíteni a gyógyulásban. Négy évtizede neveli magyartanárok nemzedékeit, doktoran-duszok tucatjait, s adja át nekik szemléletét. Monográfiái, tanulmányai a huszadik századi magyar irodalomnak azt a meghatározó vonulatát elemzik Ady Endrétõl Illyés Gyulán át Nagy Gáspárig, amely az irodalom társadalmi-közösségi meghatározottságát vallotta és érvényesítette. Bármily fájdalmas is egyeseknek, e nélkül a vonulat nélkül nem beszélhetnénk irodalmunk történetérõl.

Vannak kiváló szakemberek, akik elbújnak a nyilvánosság elõl. Görömbei András nem ezek közé tartozik. Legújabb könyvének Sors és alkalom a címe, s már ez is utal magatartására, s a könyvben olvashatókra. A sors a nemzeté, az irodalomé s a történészé, aki mindezzel foglalkozik. Az alkalom pedig a nyilvános megszólalásra késztetõ esemény: évfordulók, születésnapok, kiállítás-megnyitók, búcsúztatások, emlékezések, vallomások és interjúk. Kölcsey Ferenctõl jutunk el a jelenkorig, a dolgozószobától az ünnepi dobogóig. Aki még nem próbálta, talán el se hiszi, hogy milyen nehéz feladat néhány oldalon, 5-10 percnyi felolvasást igénylõ terjedelemben minél több lényeges információt mondani el egy-egy életmûrõl úgy, hogy az a vegyes érdeklõdésû közönség figyelmét is felkeltse. Görömbei Andrásnak, aki a szépen szólásban is tanítványa Czine Mihálynak, rendre sikerül ez.

Ki kell emelni azt is, hogy õ ma sem veti el az ókori görögök, latinok felfogását, mely szerint etikum és esztétikum szorosan összetartoznak. Ha erkölcsi bukást ábrázol egy irodalmi mû, akkor is az erkölcs nélkülözhetetlenségére hívja fel a figyelmet. Nálunk hagyomány, hogy az irodalomtörténész munkáiban nem vagy alig engedi a maga személyiségét közvetlenül, életrajziasan felmutatni. Így tesz Görömbei András is, azonban a vallomások, az interjúk mûfaja éppen a személyességet teszi kötelezõvé. Ezekbõl az írásokból egy a Rákosi- és a Kádár-korban üldözött család sorsa és egy nevelõdési regény vázlata bontakozik ki. A szerzõ szûkszavúan mutatja be a rosszat, a gonoszságot, viszont láthatóan boldog visszaemlékezéssel, szeretettel, szinte áhítattal mindazokat, akik szenvedtek, s azokat, akik segítettek neki, hogy mégis járhasson gimnáziumba, egyetemre, hogy tanár lehessen, s meg is maradhasson annak. Bárcsak szélesebb körben hathatna ez a példaszerû magatartás.

Görömbei András: Sors és alkalom
Tiszatáj könyvek, 2008
315 oldal, 500 Ft

 
 
 

Vasy Géza

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu