buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az elnök beszédírója


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hogyan lesz egy világszerte ismert, ellenzéki drámaíróból a cseh köztársasági elnök beszédírója? Vagyis, hogyan megy le kutyába a szalonna (mert, ahogy azt Hobo Földes László az elmúlt század nyolcvanas éveiben énekelte „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája”)? Nos nem úgy, mint itt, posztszocialista Közép-kelet Európában az írástudók némelyike szokta, hogy független szellembõl pillanatok alatt a politika helyiérdekû királyainak kutyájává adja el (és le) magát.

Nem, a neves, egykori rebellis drámaíró felfelé „bukott”, és, a Hobo féle szövegnél maradva, lett, ha nem is a kutyák, de a köztársaságba tömörült szabad csehek „királya”, azaz elnöke. És õ – legalábbis naplójából ez derül ki – nem szerzõdtetett maga mellé bõ javadalmazás mellett egykori írótársaiból beszédírókat, hanem õ maga írta, amit aztán a világ legkülönbözõbb pontjain, a prágai Vencel-tértõl a washingtoni Capitoliumig elmondott hosszú uralkodásának 13 esztendeje alatt. (Vajon ugyanígy tett elnöksége idején az író-fordító Göncz Árpád is?)

Megszámlálhatatlanul sok elnöki beszédet írt Václav Havel elnök, sokkal többet, mint drámát és esszét az illegalitás éveiben a gyakorta börtönbe zárt ellenzéki drámaíró Václav Havel.

Feljegyzéseibõl az derül ki, hogy egy köztársasági elnök élete – kis túlzással – beszédírástól beszédírásig tart; mondhatni egy folyamatos beszédírás. És felolvasás persze. Egyiket még be sem fejezte, el sem mondta, máris ott fenyeget a következõ álmatlanságot okozó réme. Határidõs munkákról van szó, amiket egyre halogat az ember, aki a köztársági elnök beszédírója, aki egyben, mint köztársasasági elnök, a beszéd megrendelõje és bírálója, de egyszer csak le kell ülni és megírni (hiába kiváltságos személy a köztársaság elsõ embere, a strapás meló, ami az írás, csak rá vár). Így azután Václav Havel József Attila ugyanaz a macskájára hasonlít: megpróbált egyszerre kint is, bent is fogni egeret. (Arról nem esik szó a kötetben, hogy az elnöki rezidencián valódi egerek vannak-e – a kamrában mindenestre akad egy denevér –, ellenben a 2000. október 30-diki bejegyzés arról árulkodik, hogy a higiénia hagy némi kívánnivalót maga után: „Kitisztíttatni az undorító szõnyegeket az alagút liftjénél. A herceg, amikor megpillantotta összehányta magát.” Hogy még jobban átérezzük a problémát, ez a mondat egy oldallal késõbb, újra felbukkan. Ráadásul az elnök öngyújtóját, határozott utasítása ellenére sem javítja meg és tölti újra egy bizonyos Rechtásek úr, amit onnan tudni, hogy ez a naplóbejegyzés – ki tudja miért? – még ötször feltûnik a könyvben. Mint ahogy azt is kívülrõl fújjuk már, annyiszor olvastuk, hogy „Hosszabb slaug kellene a locsoláshoz…” Kétlem, hogy Havel, mint egy elakadt lemez – holmi posztmodern megfontolásból – ismételné ugyanazokat a mondatokat. Alighanem szerkesztési slendriánságról lehet szó, arról nem is beszélve, hogy becsúsztak durva helyesírási hibák is. Nem ártott volna egy sasszemû korrektor.

Ha hozzávesszük mindehhez, hogy amennyiben az elnök beszédírója maga az elnök (tehát a verejtékkel kiszenvedett flekkekért nem jár egy árva kanyi, akarom mondani cseh korona sem), akkor egy olyan paradoxonhoz jutunk, amelyet képtelenek vagyunk feloldani. De elkeseredésre semmi ok: ez magának Václav Havelnek sem sikerül. Tudniillik õ maga sem érti, és annak titkát próbálja jegyzeteibe, naplójába, és a nem túl érdekfeszítõ vele készült interjúban is megfejteni, miképpen lett belõle az, ami. „Olykor egyenesen azt kérdezem magamtól, hogy tulajdonképpen azért kezdtem el írni és egyáltalán törekedni valamire, hogy valami módon túllépjek a jelentéktelenségbõl, kínosságból, kívülállásból, egyszóval az abszurditásból fakadó alapélményen, illetve, hogy megpróbáljak együtt élni vele… az életem, a munkám, a helyzetem, a ténykedésem- számomra legalábbis úgy tetszik – mintha gyanúsan sok paradoxonból lenne összebogozva.” (Részlet a könyv kétharmadát kitevõ Karel Hvizdalával folytatott beszélgetésbõl.) Irigylem a cseheket, hogy olyan elnökük lehetett, aki ilyeneket bírt-mert magáról papírra vetni. Próbáljuk elgondolni ezt az õszinte önvallomást valamely hazai élpolitikusunk szájából. Képtelenség, ugye? Vagy, fokozva a fokozhatatlant: képzeljük el, hogy a magyar harmadik köztársaság elnökében (a mostaniban vagy elõdeiben) egyszer csak felmerül, hogy milyen jó is lenne az indonéziai fõváros kurva-negyedében körülnézni, esetleg ki is próbálni a kínálatot… Végtére is az elnök is ember, még ha általában nem is látszik rajta. A dologból persze nem lett semmi, mert „mit szólna a király, ha megtudná”. Havel ráadásul még meg is írja, amit természetesen csak virtuálisan élt át. Mint ahogy azt is, hogy a küldöttségében lévõ pénzügyminisztere (elnöke rosszallása mellett) meg is cselekedte, amit a cseh kansovinizmus megkövetelt. Hogy az indonéz király értesült-e a pikáns esetrõl, azt nem árulja el a könyv.

Azt sem tudjuk meg szerencsére (?), hogy beszédei bírtak-e irodalmi értékekkel, esetleg hasonlóan fergetegesen abszurdak voltak-e, mint a Havel-színmûvek. A beszédíró elnököt jó ízlése és az olvasó iránti alázata ugyanis visszatartja, hogy akár csak egyetlen sort is közöljön ezekbõl az alkalmi szövegekbõl.

Ami nem tetszett: mintha a kellemes, sok hónapos ösztöndíjak, dísz- és egyéb vacsorák túlságosan is megértõvé tették volna az elnökbõrbe bújt írót a bugyuta amerikai életforma és felsõbbrendû nacionalizmus iránt. A jót persze gyorsan megszokja az ember, de talán egy Václav Havelnek mégsem kellene (illene) háláját az olykor már-már seggnyalás számba menõ rajongással kimutatni. Persze, ahol a szocializmust megcsáklyázó hõsként ajnározzák az esendõ embert, ott nehéz mértéktartónak maradni. De ironikusnak, netán abszurdnak azért lehetne.

Végül, de utolsó (három) sorban: kis hazánkról és dicsõ fiairól, egy árva szó sem esik a testes könyvben. Még csak utalásszerûen sem. Mintha csak valami Amazonas esõerdeibe élõ primitív törzs lennénk. Lehet, hogy Havel nem szeret bennünket annyira, mint a világítóan porcelánfogú amcsikat?

Václav Havel: Kérem, röviden!
Fordította: Varga György és G. Kovács László
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007
451, oldal, 3999 Ft

 
 
 

Tódor János

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu