buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A történelem női szemmel


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Osztrák kurva · Jó cím. Eladja a könyvet, illetõleg a pletyka és szexsztori-gyûjteményt. Na már annak, akit érdekelnek az osztrák kurvákkal kapcsolatos pletykák (a magyarok helyett), és a szex. De ha nem teszünk mást, mint végigfutjuk a belsõ fülszöveget, ahol a következõket olvashatja az osztrák kurvákra kíváncsi kedves olvasó, máris megcsendül valami érdeklõdésféle a fent említett témakörökön kívül más iránt is érdeklõdõben: „Nem szükséges túlságos mélységig ismerni, hogy az ember tudja, hogy az a Nagynak nevezett, 1789–93-as francia forradalom mind közül talán a legmocskosabb, legálságosabb és legkegyetlenebb volt. Finom és elegáns entelletüelek, renegát arisztokraták, »hivatásos forradalmárok« készítették elõ és hajtották végre – zsebre vágva egyúttal a nemzeti vagyon nagy részét, kiirtva egy csomó kisebbséget, rászabadítva a fél világra egy Bonaparte nevû korzikai kalandort”. A fülszöveg rafinált háttértartalma miatt nem csak az a kedves olvasó ballag a pénztárhoz, aki az osztrák kurvákra kíváncsi, hanem az is, aki végigélvezte a legújabb kori szabadrablást, ám kimaradt belõle, aki látja, mi történik kisebbségeinkkel.

A káosz csak hazaérkezte után nyomja meg az olvasót. Vagy már a villamoson, miután ráébred öt (5) nõ beszélget. Folyamatosan. Úgy beszélget öt nõ, ahogyan a valóságos világban is, bakugrásokkal, óriási váltásokkal, alig követhetõ logika mentén. Ha nem koncentrál eléggé az elsõ tizenöt oldalon, ha nem veszi fel a tempót, a káosz megmarad. Fontos tudnunk a korszakot azonnal. Legegyszerûbb, ha A királyné nyaklánca címû filmre gondolunk (ezt mindenki látta). Fél arasszal a Francia forradalom elõtt, a filmben megjelenõ királyné Marie Antoinette, Mária Terézia leánya, õt nevezi a köznép osztrák kurvának. A lüke király pedig, akinek egy macska a hordozható klozeton szétkaparja-marja értékesebb testrészeit, XVI. Lajos.

Itt jelenik meg a nõ, aki összefogja a történetet. Harmincnyolc éves. Mint halálakor Maria Antoinette. Rendezõ. És az õ színész barátnõi. Négy nõ, és a góré, aki mindig mindent helyre tesz. A barátnõk a tapasztalatból, életükbõl hozzák példázataikat, a nagyasszony a történelembõl.

Az olvasat – férfiszemmel – éppen olyan mozgalmas és érdekfeszítõ, ugyanakkor áttekinthetetlen, mint amikor a párunk vasárnap délután barátnõit fogadja, csicseregnek, fecserésznek, néha keményen odamondanak a másik nemnek, amitõl az alaphelyzet, az alapvetés (férjek, gyerekek, szemérmek) természetesen nem változik, ugyanakkor beszólnak egymásnak is. A nõk – ha jól felhúzzák egymást – verbalitásban elmennek akár a végletekig, jelen regényben éppen errõl van szó, ám történni soha nem történik semmi. De, ha szabadna egy de-vel felrántani a hangsúlyt. Ugyanúgy és ugyanaz. Úgy teszünk, mintha nem figyelnénk, mintha a szombati Népszabadság mellékletét olvasnánk, és az asszonyok, akik azért ezt-azt tudnak a világ folyásáról, a férfi és a nõ együttlétérõl, és együtt nem létérõl, megnyílnak, aztán még jobban megnyílnak, végül bevadulnak a kávék, teák és tojáslikõrök fölött, nyihognak, visítanak, röhögnek a férfiakon, az agyatlan világon, magukon. Ahogyan ezt oly szépségesen öszszekombinálja életében minden résztvevõ lett légyen nõ, lett légyen férfi. Leesve a székrõl szinte. Mint a kamaszlányok.

Nevezett beszélgetéssorozatban a francia Lajosokról, Fülöpökrõl és egyéb ágyilag szintetizáló koronás fõkrõl szól a diskurzus. És a párhuzamosokról. A fõnõ (Sybille) képviseli a történelmet, társalkodónõi a jelent, a kérdéseket, csak érintõlegesen Lajosokat, Fülöpöket, udvartartásukat, rend- és asszonytartásukat, ágy- és szeretõtartásukat párhuzamba állítva a korunkkal, életünkkel.

Példákkal támogatja meg az állításokat, hogyan hat ránk a szûkebb és tágabb környezet, hogyan tesz tönkre, alakít át, deformál a társadalom, és a benne elfoglalt pozíciónk. És hogy mindenkire ugyanaz a sors vár a végén. Kinek a vérpad jut, kit párnák közt talál, ki elégedetten, ki megbocsátva hóhérainak (mint Marie Antoinette, az osztrák kurva), ki pedig átkozódva. Lea Singer finoman poentíroz, fül kell hozzá, tempóérzék. Barátnõi-munkatársai finoman kontráznak. Finom kis zenekar.

Singer záróakkordnak is tartalékol egy mord, de ízléssel figyelmeztetõ petárdát, el ne felejtsük, hol élünk, miben élünk.

Lea Singer: Osztrák kurva
Cartaphilus Kiadó, 2007
199 oldal, 2500 Ft

Játékok erhun · Két megállapítás minden elõtt:

1. Az erhu õsi kéthúros, kínai zeneeszköz. Soha nem hallottam. De Anchee Min könyve után hallom majd gyakran. Az erhu képzelt zengése összekötötte létét seregnyi, eddig zenei háttérmodul nélkül lebegõ szövegszerkezeti tétellel.

2. A Vörös azálea Csiang Csing elvtársnõ nagy nemzeti filmeposza akart volna lenni ezer évre (lelkületében emlékeztet a Harmadik Birodalomra, minden aktív hatalmasság ezer években gondolkodik).

A pártag, a vörösgárdista nem hazudik. Soha. Mert a Párt õszinteséget követel. „Éljen soká Mao elnök kultuszpolitikája! Dicsõség a mûvészi érték tévedhetetlen õrének, Csiang Csing elvtásnõnek!” A „Vörös Azálea” az írónõ élettörténete. Nyolc éven át írta. Húsz országban vezette az eladási listákat. A The New York Times az év könyvének kiáltotta ki. Nem számít. Mindez nem sokat számít. Talán csak annyi, hogy futkos az olvasó hátán a hideg. Szörnyû a világ.

A Vörös azálea rádöbbentett valamire, amivel vártam volna. Úgy tûnik, a határon éppen (Olvasó a határon!), amikor még nem bömbölök egy-egy megrendítõ, iszonyatos emberi fájdalmakkal teleragasztgatott regény olvastán, de már elismerem, belátom, nincs, amit meg ne lehetne tenni emberrel, nincs, amit az ember meg ne tenne, ha elhivatott, ha céljai vannak, ha meg akar felelni, ha nincs egyéb választása. És mindegy a helyszín. Lehet Auschwitz, GULAG, Recsk, de Kambodzsa, vagy akár Kína is. Az ugyan nem mindegy, férfi vagy nõ az alany, a mesélõ, esetünkben nõ (kislányként kezdi). Kína, a hatvanas évek Kulturális Forradalma (nyitó pillanat: 1966-ban a Vörös Gárda vidéki csapatai tömegesen ellátogatnak a Tienanmen térre), az azt követõ évek, a forradalmi hevület és kíméletlenség, a táborok, az egymásra utaltság. A Párt. A 86. oldalon a meghatározó mondat: „Nem bírtam volna elviselni, ha a Párt elfordul tõlem” Így. Ilyen egyszerûen, tisztán.

Aztán a 120.-on egy szerelmes levél. A lánykatonák dolgoznak a rizsföldön, csatornát ásnak, tisztítanak (a falusi vaskohászat még nem létezik, amellyel Mao földbe akarja döngölni az imperialista kutyákat, késõbb majd ott is húzzák az igát). Nyolcszemélyes, aprócska barakkokban élnek a mocsárban, millió szúnyog közt.

A férfit, a kapcsolatokat a Párt tiltja. Ennek köszönhetõ, hogy jobban kihegyezve a férfira, mint akit nem tiltanak. Jellemzõ pártlevél a szerelmes fajtából: „Leopard Li Elvtárs! Hogy van? Szeretném tudni, hogy halad a mezõgazdasági az önök csapata? Mi egész jól állunk. Gyakran gondolok találkozásunkra. Nagyon hasznosnak és politikailag gyümölcsözõnek bizonyult.” A férfi nem jön össze. Abszurd feltételezés, hogy igen. Házaspárnak más is fontos, mint az Eszme. És ott a nõk. A finom, gyengéd, egymás szeretõ nõk. A helyzet. A halálos helyzet. Szépségesen, puhán, vagy hogyan mondjam. „…ahogy rám néz, mint a víz, ami kivájja a sziklát.” Mi ez, ha nem a kommunizmus csõdtényezõje, ha a nõk egymásba szeretnek, egymást ölelik?

Aki nem ismeri Mao Vörös könyvét, innen megismerheti. Csoda. Mao elvtársnak minden helyzetre van egy örökérvényûje. Nem is értem (történelmileg értem), miért nem kaptuk meg elõbb a kék nyakkendõvel piros szattyánbõrbe kötve, késõbb a vörös nyakkendõvel, hogy mi is birtokában legyünk a minden helyzetre örök érvénnyel szóló mondásoknak.

Szép, türelmes könyv a kiszolgáltatottságról. Amit eddig nem ismertünk a forradalmi hevületben mûködõ Kínáról, a Vörös azáleából megismerhetjük. Elõre figyelmeztetek mindenkit, nem a napos oldal. Semmi flikk-flakk. Valóban semmi. Csak az iszonytató tamtam, a háttérben puffogva csattog a zászló, selymén átsejlik a Mao-szobor, éppen irányt mutat feltartott kézzel. A padlófogások egymást követõen.

Viccesnek tûnik, ha nem gondolunk bele legalább öt lépés távolságból, mégis igaz: úgy vagyunk szerkesztve, mi emberek, hogy a lehetõ leggyorsabban megfeledkezzünk az állapotról, amikor a gondolatainkat is képesek voltak ellenõrizni az urak, akik elvtársnak nevezték magukat és egymást.
Olyan szerencsés voltam, hogy egymást követõ években (a hatvanas évek) dicsõségesen töltöttem két heteket a dicsõséges Csillebércen. Szentséges egek. Nem volt vad. Ennyire nem.

Soha ennyi fájdalmat, álszent félrebeszélést, tanácstalanságot. Amit a Vörös azáleában olvasunk, pedig Kínában otthon, amennyire Kínában lehet (kivéve Krasznahorkait, természetesen), eddig nem láttuk, nem olvastuk, nincs. Mert ez szerelem. Meglehet, bár nem vagyok szakértõ, a politikai õrületek idején a személyes érzelem hiányzik a tömegekbõl, meglehet, emiatt mészárolnak oly önfeledten?

Ha javallhatok valamit, senki ne olvassa el felkészületlenül a Kína lányát. Hetekre lelkibeteggé válik ettõl a szörnyû világtól, ha a nõk szerelmének plasztikus-légies, az elsõ férfi megjelenésének plasztikus-légies leiratán túl nem vár semmit. Mert ott üvölt mögötte a hatvanas-hetvenes, rikolt Mao Ce-tung, és heroikus bandája. Torokszorító a kettõ együtt.

Kétszer néztem meg, jól látom-e, az egyik fordító Hazai Attila, a másik Turai Katalin. Aligha elképzelhetõ, hogy kínaiból fordították, és az is aligha képzelhetõ el, hogy két fordító ennyire egységesen megrendítõ hangot képes megütni. Majd gondolkodom, hogyan lehet, hogyan tették.

Anchee Min: Vörös azálea
Ulpius-Ház, 2008
oldal, 2999 Ft

 
 
 

Onagy Zoltán

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu