buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Akik a 20. századot csinálták


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hálás és megunhatatlan téma: mit adott Magyarország, a magyar szellem a 20. században a világnak. Nemcsak azért jó olvasni a tõlünk elszármazott tudósok, mûvészek életérõl, mert büszkék lehetünk a magyarságunkra, de elgondolkozhatunk annak okain, hogy miért tudott ez a kis ország ennyi tudással, alkotással hozzájárulni az egyetemes kultúrához. Kati Marton most angolból magyarra visszafordított könyve (The Great Escape) ismeretterjesztõ funkciója, hogy ne mondjam országépítõ imázsa révén számunkra különösen fontos: az amerikai, de általában is az angolszász olvasókban tudatosítja, hogy az általuk feltehetõleg ismert nagyságok magyar származásúak, megmutatja gyökereiket, otthoni indulásuk, eszmélésük körülményeit is, s azt, hogy életük végéig milyen erõs szálakkal kötõdtek szülõföldjükhöz, annak nyelvéhez, kultúrájához.

A Magyarországról 1956-ban elmenekült újságírónõ – aki neves amerikai lapok, a The New Yorker, a The Washington Post, a The Wall Street Journal, a Newsweek, az Atlantic Monthly munkatársa volt – négy tudós (Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenõ), s öt mûvész (Friedmann Endre/Robert Capa, Kertész Mihály/Michael Curtiz, Kertész Andor/André Kertész, Koestler Arthur, Korda Sándor) portréját rajzolja meg rendkívül plasztikusan, szórakoztatóan. A szerzõ szinte minden, a tárgykörben fellehetõ, a korról, a szereplõirõl vagy a szereplõi által írt könyvet, fontos tanulmányt elolvasott, s beépített a szövegébe. Igen olvasóbarát megoldás, hogy a rendkívül gazdagon és pontosan adagolt idézetek forrását nem a lap alján, hanem a kötet végén adja meg.

A legfontosabbat azonban még nem mondtuk el: Marton nagy újítása, hogy nem egymás mellé rak kilenc portrét, hanem azokat mintegy idõrendben haladva részekre bontja, szinte filmes technikával felsnitteli, egymásra vágja. Vagyis: mindig csak hõsei élet- és karriertörténetének nagyjából azonos idõszakban játszódó eseményeit beszéli el: a szereplõk egymásnak adják az elbeszélés stafétabotját. Így Marton az egész narratívát tágabb összefüggések közé helyezi, s így jobban kirajzolódnak a politikai, társadalmi, történelmi okok, összefüggések. Elõttünk áll a századfordulós, a gazdasági, szellemi építkezés lázában égõ, alkotóerõtõl fortyogó Budapest, amelynek iskoláiban, egyetemein és kávéházaiban – némi túlzással – a 20. század készül. S aztán ugyanolyan plasztikusan rajzolódik ki helyszíneivel és magyar kolóniáival a magyar emigráció útja: Bécs, Berlin, Párizs, s New York. Némelyek végcélja – Koestler, Korda – Anglia, bár egy idõre õk is belekóstolnak az Új Világba.

Az 1919 után fokozatosan jobbra tolódó, már kevéssé nyitott, és toleráns kurzusok alatt hõseinknek el kellett Magyarországról menniük, ha érvényesülni akartak. Marton szerint addigi biztonságos szellemi közegükbõl kiszakadva magyarokként, zsidókként, s vallástalan zsidókként többszörösen is talajtalanná váltak. Ezeket a zseniket – s sorstársaikat – az otthon elsajátított létezéstechnikák, bizonyítási vágyuk, s kreativitásuk ösztönözte a tudomány és a mûvészet új területeinek meghódítására. S persze meghatározó útravalót jelentett mindannyiuk számára a legendás honi iskolákban megszerzett tudásuk.

Marton sok-sok érdekes információval, a kort, a társadalmi valóságot is érzékeltetetõ szórakoztató történettel, anekdotával jellemzi, teszi karakteresebbé hõseit. Nekünk, (kelet)-európaiaknak különösen sokatmondó az a történet, amelyben a számítógép atyjának tartott, egyébként bankelnököt megszégyenítõ eleganciával öltözködõ Neumann „Jancsi” kávéházról álmodik. Hõsünk – akit tudományos intézetében, ahol pedig Robert Oppenheimer volt az igazgató és Einstein is tanított, egyszerûen csak a „Nagy ember”-nek hívtak – szenvedett attól, hogy Princetonban, az egyetemi városban a kutatók, s a diákok keveset beszéltek, locsogtak egymással. El akarta volna terjeszteni a pesti kávéházak divatját, még arra is gondolt, hogy maga nyit egyet. Kollégái ellenkeztek vele, mondván, a princetoniak azt sem tudnák, hogy mit kell csinálni egy ilyen helyen. Erre Neumann kijelentette: „Majd felbérlünk egy pár európai kollégát, hogy üldögéljenek a teraszon egész délután, csak hogy a helyiek lássák, hogyan is kell az ilyesmit csinálni. (Mint tudjuk, minden kultúra alapja a lebzselés).

Marton könyvtárnyi irodalmat használt fel – ettõl a munkája még nem lenne több intelligens kompilációnál – de, ami lényegesebb: önálló kutatást is folytatott: rengeteg magyar és amerikai tudóssal, mûvésszel (például Kertész Imrével, Henri Cartier-Bressonnal), szakemberrel konzultált, s sikerült hõsei néhány közeli ismerõsét, rokonát is megszólaltatnia (többek között Koestler egyik szerelmét, Eva Strikert, Szilárd Leó barátját, Jean Richardst, Neumman János lányát valamint Neumann pártfogoltját, a világhírû matemikust, Peter Laxot, Korda unokaöccsét, Michael Kordát.)

A szerzõt nemcsak a kíváncsiság, a vállalás, az érdekes újságírói feladat hajtotta; számára ez az opus érezhetõen, s bevallottan több ennél: tisztelgés az ötvenes években meghurcolt szülei emléke elõtt, s személyes vallomás gyökereirõl, hazájáról, magyar zsidóságáról.

Alapos munkát végzett, de néhány – fõleg a bevezetõben megfogalmazott – állításával vitatkoznék. Nem igaz, hogy a húszas, harmincas években Budapestre „bevonult a rettegés”; ezt legfeljebb az 1919 és a bethleni konszolidáció kezdete közötti viszonylag rövid idõszakról lehet elmondani. Az sem áll, hogy Marton elõtt még senki nem mesélte el a „magyar diaszpóra oly figyelemre méltó történetét” ( 13. oldal). Marx Györgynek 2000-ben az Akadémia Kiadónál jelent meg A marslakók érkezése, Magyar tudósok, akik Nyugaton alakították a XX. századot címû, 20 magyar tudóst bemutató kötete, amely nem sokkal korábban The Voice of the Martians címmel az USÁ-ban is nagy sikert aratott.

Marton szerint a magyar nyelv megtanulhatatlan (ez mítosz), s ez nagyban korlátozza a külvilág érdeklõdését az ország és kultúrája iránt. Esterházytól Máraiig több írónk nemzetközi sikere éppen ennek a vélekedésnek az ellenkezõjét bizonyítja. De, akárhogy is: Kati Marton könyve Amerikában – és ahol megjelenik angol nyelven – biztosan reklámot csinál Magyarországnak, s a magyar alkotóerõnek, tehetségnek.

Kati Marton: Kilenc magyar aki világgá ment és megváltoztatta a világot
Ford.: Bart Dániel
Corvina, 2008
312 oldal, 3500 Ft

 
 
 

Gervai András

Corvina Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu