buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Párizst látni…


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

…és meghalni. És ez így a legkevésbé igaz. Párizs már sajnos korántsem az, ami volt egykor. Vagy talán sohasem volt az, ami bennünk, a magyar irodalom olvasóiban olvasmányaink alapján létrejött. A mai Párizs nem Ady vagy József Attila hajdani városa. Monstrummá nõtte ki magát, szinte átláthatatlanná vált, mint ahogy napjainkban a legtöbb világváros. A hajdani Párizs zegzugos utcái, csöndes vagy zajos kiskocsmái, kávéházai megvannak még ugyan, csak éppen a hangulatuk más. D. Magyari Imre Párizsi szeletek címû kulturális kalauza egyszerre vezet bennünket a régi és a mai Párizsba.

Stílusosan három nagyobb részre bontja a könyvét a szerzõ: az elsõ két fejezetben a Szajna jobb és bal partját járja be, majd következik a harmadik, Parttalanul címmel, melyben áttekint és szemezget Párizs múltjából.

A kezdet, Párizs születése a szigetre tehetõ: az Île de la Cité a Szajna által körülölelt sziget, mely a város magja, hajdani bölcsõje. „Itt a valószínûtlenül kecses Sainte-Chapelle, a Szent Kápolna, itt a valószínûtlenül robusztus Conciergerie, a forradalom börtöne – és mindenekelõtt itt a valószínûtlenül valószínûtlen Notre-Dame: sokan ezt (õt?) nézik meg legeslegelõször Párizsból.” Mindhárom látványosság a szigeten, ahol hajdan, még idõszámításunk elõtt, kelták tanyáztak, aztán késõbb rómaiak állították fel sátraikat, s mivel kicsi volt számukra a hely, beépítették a folyó bal partját. Itt jött létre a latin negyed, avagy a Quartier Latin. És ne feledkezzünk meg a gallokról, akik szintén jártak arra, s akiket a franciák azóta is õseikként tartanak számon. D Magyari Imre nem marad meg a hagyományos kulturális kalauzok néha kissé száraz nyelvezeténél és a látványosságok, érdekességek száraz sorolásánál, hanem kitérõket tesz, élményeket mesél, ténylegesen szórakoztatja az olvasót. S ha már a gallok, akkor muszáj megemlítenünk azt a kicsi gall falut, mely hosszú éveken át ellenállt a rómaiak hódításának, és a falu két hõsét: Atérixet és Obélixet. A két hõs, akik a képregény lapjain vették be az egész világot, s „hõstetteikkel” örök emléket állítottak a „legyõzhetetlen” galloknak.

Párizst véleményem szerint nem lehet megnézni. A városból csak szemezgetni lehet, bepillantani a múzeumokba, megnézni az Eiffel-tornyot, utazni a metrón, vagy átvágni a Tuileriák kertjén. Mindenbõl egy pillantást, egy hangulatot. Azt hiszem, többet nem szabad. Különben felfal a város, s a tünékeny csodálatos pillanatokból hideg nagyvárosi hétköznapok lesznek. Vagy kell D. Magyari kalauza, mely minden oszlopnak, kertnek, palotának elmeséli a hol pikáns, hol tragédiába fúló történetét. S így belátunk a hétköznapok mögé: Párizs múltjába.

És ott a Montmartre. Egy hely, mely nem létezik már, így fogalmaz D. Magyari Imre. Nincs sehol, s ezt „persze kevesen veszik észre. Az emberek azt látják, amit láttatnak velük.” Bordélyházak, apácák, festõk világa. Valami, ami hajdan létezett, s ma már csak létezõnek hiszszük, annak akarjuk látni. Apró utcák futnak neki a hegynek, lépcsõk vezetnek fel a magasba, ahol fent ott terpeszkedik a Sacré-Coeur, „a katolikus egyház akarta éreztetni vele a maga hatalmát az 1870-es, a császár, III. Napóleon és a császárság bukását hozó porosz-francia háború [sedani csata] és az 1871-es kommün után, szóval a legjobbkor.” A magasba vezetõ lépcsõkön pedig turistavadász bevándorlók árulják kézzel fonott karpereceiket, melyeket akkor is meg kell vegyen a gyanútlan turista, ha egyáltalán nem akar – ez már saját, keserû tapasztalat. S végül fent, a templom melletti utcák és terek, apró butikok, festményreprodukciók, s alanyt vadászó piktorok, akik percek alatt vidám karikatúrát vagy éppen elgondolkoztató portrét varázsolnak a lapra. Ez már nem a hajdani Montmartre, ez a mai, mely közel sem az, mely volt Picasso korában, mikor a festõ megbotlott odafenn egy utcakõben, s majdnem orra esett. S miközben D. Magyari kulturális érdekességeket mesél, megjegyzéseket is tesz: ha van kedvünk, megállhatunk egy-egy utcasarkon, s beülhetünk az ott lévõ kávézóba vagy vendéglõbe. Ha bírja a pénztárcánk.

Pillanatok, szeletek, hangulatok – csak ezeket viheti magával az utazó Párizsból. Egy hajdan volt szerelmes fõváros hangulatát. Emlékeket. S ha már emlékek, kihagyhatatlan a temetõ, a Père-Lachaise. (Persze más is kihagyhatatlan.) „Névadója père de la Chaise, XIV. Lajos gyóntatóatyja. Õ alakíttatott ki ezen a részen, a jezsuiták birtokán egy parkot, amelyet késõbb Párizs prefektusa temetõvé építtetett át.” Sírok, emlékhelyek, kripták. Edit Piafé valahol fent, a domboldalon. Mindig ég ott egy gyertya. Az 56-os forradalom emlékmûve, az eltemetetlen hõsök ideiglenes sírhelye inkább középen, környékén mindig hallható magyar nyelvû suttogás. Csöndesen, tisztelettel. Magam is álltam ott, némán, meghatódva. És lent, az alsó részén ott van Jim Morrison, a legendás The Doors együttes frontemberének sírja, a mai napig kordonnal elzárva a szerelmeskedõ párok elõ. Hát ilyen a Père-Lachaise, néma, csöndes, megható, máskor meg abszurd és obszcén. Csak egy párizsi temetõ lehet ilyen. D. Magyari könyve ide is elvezet, s nem hallgat el semmit. Párizst láttatja velünk: úgy ahogy létezett egykoron, s ahogy létezik most. Zajosan, félelmetesen, máskor némán, gyönyörûn.

Olyan a város, mint egy megvénült prostituált: teste megrogyott ugyan, de szemétõl még mindig elalélnak a férfiak. Párizst látni kell, de már nem lehet belehalni.

D. Magyari Imre: Párizsi szeletek
Korona Kiadó, 2007
314 oldal, 3700 Ft

 
 
 

Vincze Ferenc

Korona Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu