buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Aranyorsók


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nagyjából egy idõben helyezte asztalomra a baráti posta a két verseskötetet. Rég nem látott, de interneten, levélben, telefonon magukról rendre õszinte helyzetjelentéseket adó nemzedéktársak tiszteltek meg új könyvükkel. Jócskán idõsebb bátyám lehetne egyikük, három évvel mögöttem járó öcsém másikuk. Itt az alkalom, hogy magam se csupán égi hálón, éteren át üzenve mondjam el gondolataimat.
 

Vitó Zoltán (1940) könyvének borítóján erõs gyökerû, kivágott vagy kikorhadt fa törzse látható; a súlyos csonkból friss hajtásként sudár lombos fácska zsendül (Hentschel Antal grafikája). Cseh Károly (1952) könyvborítékára, a Gesztenyék ideje cím fölé kipattanó gesztenyetermés-univerzumot, gesztenye-világfát rajzolt a költõvel nem az elsõ könyvben testvériesülõ illusztrátor, Koscsó László. Fényes barna színbe, arany palástba simul az utóbbi gyûjtemény – a fehéres drapp átmeneteit sötétíti a másik: alant futhatna aranyba akár, de hozzáképzelhetõ a föld barnásfeketéje is. Cseh Károly sugalmazása a még-épp-delelés, Vitó Zoltáné az utódba, utókorba példát, életáramokat tápláló hagyatékolás.

Mindketten elõszótól remélik a captatio benevolentiaet. Önbizalmukat fokozandó, megértésre szomjazva, az eddig talán fukarabb kritikánál alaposabb értékeléseket várva bocsátják elõre a bevezetõt. Vitó a néhai Hegedüs Géza egykor szélesebb körben ismertté vált tanulmányszerû portréjának részleteit, Cseh a debreceni irodalomtörténész, Bertha Zoltán mérlegelõ véleményét. Nem vagyok híve ennek a megoldásnak, az összeállítás (évtizedek óta pályán levõknél) beszéljen önmagáért. De a két költõ helyesen választott. Hiszen ki foglalná szavakba Hegedüsnél pontosabban: „Inaszakadt – ez az értelmezõ szótár szerint »petyhüdt«-et vagy erõtlenné vált izomzatút jelent; ám ez a biblikus aromájú jelzõ költõnk esetében a fizikai mozgás koordinációjának erõsen csökkent voltát határozza meg laikus egyszerûséggel. […] Azok érthetik meg, milyen nyomorúságos mélységekbõl tudott felemelkedni az értelem és akarat kormányozta szellem a szépségek fénylõ világosságáig, akik ismerik a költõ testi végzetét. […] »A legkisebb királyfi mondja« a költészet egyik õsi, hagyományos menekülésmódjának, a lét mesébe, illetve mesemotívumokba öltöztetésének újszerû, bárha klasszikusan örök kísérletezése”. Cseh Károlyról többek közt ekként ír találóan Bertha: „Évszakok járását követve épül ez a könyv, de még a ciklusokon belül is; ezért is tûnik fel úgy, mintha az elõzõekkel – a Bibliás földdel [2003] és a Toronyiránttal [2005] együtt valóságos táj- és szülõhazai triptichont alkotna. Olyan poétai hármasoltárt, amelyben emlék és emlékezés, számadás és számvetés, mélység és magasság, idõiség és idõtlenség szorosan egymásba fonódik”.

Mestereikre nem nehéz ráismerni, ám érett költõként nem elõdöket követnek, inkább a (különféle) formahagyományokhoz kapcsolható új tartalmak izgatják fantáziájukat. Vitó Zoltán szinte elmeedzésként rója magára az idõmértékes periódusokat, a szonettet, a furfangos versjátékokat. Például az Odüsszeusz búcsúja Nauszikaától tárgy és sorképlet szerencsésen modernizáló találkozása (elõfordul azonban másutt, hogy a metrum szinte csak önmagáért lejt, a forma sarjad verssé). Az Anyám szonettje az anya-hõs egyszerû emberségét a fiú költõi öntudatával, sikereivel színezve hozza közel. A Bohóc ének strófái szó-akrosztichonos magánszámukhoz végül egy szótagos nemrím-rímek labdarepdesését is hozzázsonglõrködik. Az Elsõ ecloga, a Második ecloga, a Meditáció a fájdalomról Radnóti formakincsének és sejtelmeinek hatását árulja el, a Nappali varázslat – a címmel is rokonulva – a nagy Kosztolányi-vers, a Hajnali részegség beszédmódját ölti fel. A Nyugat, elsõsorban a harmadik nemzedék fõleg kismesterek által testál, üzen. Köztük természetesen a patrónus Hegedüs Gézáé az élhely. Vitó Zoltán részben már eddig is említett nagyobb kompozíciói – az alakmás: az Inaszakadt könyve, fohásza, levele, lelki-családi újjászületése – erõs önjellemzõ vonulatot képeznek a lírai én körött, akinek támasza a számos témaismétlõ költemény egy-egy sikerült darabja (bár egy Valentin-napi bájoló alighanem több lenne, mint ennyi). Az alkalmi versekkel amúgy is érdemes csínján bánnia Vitónak, mert a familiáris és baráti rögtönzésekben nagy szíve, epés attakverseiben feltámadó iróniája és indulata, sokszor erõsen epikus természetû lírájának túlzott mesélõ kedve, profetikus szövegeiben pedig a retorikus dagály ragadja el. Tiszteletet parancsol, hogy e versvilág a kimondott panaszokon, a lét- és sorsfájdalmon az alkotóképesség, a forma rendje által képes felülkerekedni.

Cseh Károlyt jelen pályaszakaszában Áprily Lajoshoz – az epigrammatikus természetversek, négysorosok bölcseletéhez – érzem közel. Nála mégsem személyi inspirációk dominálnak. Inkább nemzedékének literátorai: szellemi földijei között helyezi el magát, s gazdag mûfordítói életmûvének fõszereplõitõl, nyelvterületeitõl: külföldi céhtársaktól és távolból érkezett, magyarított textusoktól fogad el meghívást életünnepre, versborongásra. Régtõl kedveli a ciklusos miniatûröket (Karácsonyi fûzér stb.), a medáliákat, az ötvösmunka amulettverset (Márciusi hó, Aranyorsó, Bükkaljai arabeszk, Kisvárosi körút stb.). Szöszöcske megfigyelésekbõl pattan az érzületvers, mely leheletnyi indítást követõen észrevétlenül feszíti filozofikusabbra-elégikusabbra centrális költõi képét. A lírai ego érti a cinkos rontás, mocorgó hiátus poétikáját is. Beszûrõdhet e technikába némi monotónia és nem kevés modorosság (a sajátszerû -ll képzõs szavakat meg lehetne tizedelni. Tintáll, kékell, morzsáll, szalmáll, holdall, dárdáll garmadája: üres ornamentika). Az Ötvenöt vers – az ötvenötödikre az életkori számmisztikát (melyet a kötet 1952 forintos ár-évszáma is kifejez) Az ötszázötvenedikre címû (déli harangszó-) emlékzúgással meg is tízszerezi. Játszik a számokkal, a szavakkal, a rímekkel, a szóbökésekkel (még az [Eufórián túl – EUfólián innen] kontinentális mottó-fricskától sem tud megválni). Haikuból indul vagy haikuhoz ér, közben alakvariációkkal egyénítve a tizenhét szótagost. Sóhajai visszanyeltek, párállók (szívmûtétjének, gyógyulásának emlékképeit nem ebbe a kötetébe foglalja bele).

Hiányérzetet, azaz várakozást kelt, hogy az újabb termésben mindkét poétánál hiába keresünk vitorlaverset, amely röptetné a hajót. A többi közül kimagasló, társait is megemelõ nagy verset. Duzzadó remeket. Vitó újabban ritkásan derül vagy füstölög napi késztetésû verset, Cseh puszta kézzel is bõven kapja ki a vers-aranyhalakat. Közbülsõ pillanat ez. Kérdés: mit hoz – mert érzõdik: támad – a szél?

Vitó Zoltán: Összegyûjtött (régi és új) versek
Szerzõi kiadás, 2007
255 oldal, 2300 Ft

Cseh Károly: Gesztenyék ideje
Bíbor Kiadó, 2007
83 oldal, 1952 Ft

 
 
 

Tarján Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu