buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hold a falon


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aki verseskönyvet olvas, máris abban a pozícióban van, amire Orcsik Roland (1975) azt mondja: arccal a Holdnak. De nem csak a mûvelt olvasó, sokkal inkább talán a hajléktalan, a bolyongó, az elveszett ember, aki a senkiföldjén vándorol, sehonnan sehová, vagy nem emlékszik arra, honnan jött, nemigen tudja, hol van, és csak megy isten hírével.
 

Orcsik nem evez a sznobéria vizeire, és emezekkel a senkiháziakkal és semmi-ágiakkal tart inkább, mint a begyökerezett lelki vagy banki milliomosokkal – gyökér, hallani is manapság –, a „hizlalt mûvészekkel”, „próféta profitákkal”, „patrióta (ön)gyújtókkal” és hasonló holdfelejtõkkel, akiknek a Pöcegödri kantáták ciklusban elhúzza a nótáját. A szegénylegény-pozíció mai megfogalmazásban a hátizsákos, sehonnai, éppenséggel pozíció nélküli se-költõ, aki még csak nem is lázadó vagány – ami póz lenne ma –, hanem csupán marginális írogató-vagyogató. Orcsik semmibõl se, magából aztán végképp nem csinál mítoszt, attitûdje szinte soha nem nélkülözi a humort – a vicctõl a feketehumorig és a morbiditásig terjedõ skálán –, az irónia valamely, finom, metszõ élû vagy épp harsány formáját, a szarkazmust, a szójátékosságot, a poentírozást.

Az elsõ ciklus, a Poszt-humusz a szülõföld-tematikát túrja föl. Orcsik vajdasági, óbecsei származású, ma Szegeden él, a „nosztalgia fantomja” és „a hely süket szelleme” õt is kísérti, de otthon-versei nem otthonosak, elmarad a megérkezés orgazmusa, ehelyett gyakran csattanó csavarja le a szonettet. Amit lát a lírai én, az „halott porfészek”, „elefánttemetõ”, „leégett erdõ”, „penészvilág”. Épp ezért a kötetcímben meghatározott irány a „sehova”, amire a „giccses csoda” rímel, amit viszont a „lestrapált nyelv” szed szét. Orcsiknak az anyanyelve is hasított, villás – szerbhorvát és magyar, a szláv szavak a költeményekbe is szerencsésen beveszik magukat. „Feladatom a fordítás, úgy, ahogy. / Szóról szóra, szétszóródva, elvagyok / turmix szórványomban, kétéltûként.” Nincs ebben semmi rossz, ellenkezõleg, megment a „talpraállító himnuszoktól”, és az otthon mellé egy moj domot is odarak.

A második ciklus, az Utazni: színház útiverseket tartalmaz, mikor a költõvel együtt döcög „a pátosz és az irónia”, bár a Füredi apróságok finomságai igen érzékeny lelket sejtetnek a nevetõ maszk mögött. Hangulatosak, változatos metrikájúak a görögországi és dubrovniki költemények is, az utóbbiaknál a pátosz egyenesen elkerülhetetlen, s fényesre koptatja az emlékeket, akár az idõ a Stradun köveit, de Orcsik ehhez azért még hozzáfûzi, hogy Lokrum szigetén „Isten is nudista lenne”.

Új hang szólal meg a Pornó Eurydike ciklusban, intenzíven férfias szagú és a férfivágyakat jól kiröppentõ, mely remélhetõleg nem marad veszteg ebben a kötetben. Itt található egy nagy hasonlat a szétfröccsenõ reggel fényérõl: „akár a bolygók / a nagy bumm utáni / feneketlen, alvilági / szellentésben.”

A Garfield-kommentárok leviszik a szenvedélyt. Ezekben csak úgy lubickol az orcsiki humor; a rest, illúziótlan csúnya kandúr, akinek az istene a pocakjában lakozik, leszedi a szenteltvizet számos fontosnak tartott dologról is. Kedvenc fricskám a következõ:

Garfield, a vad ász

Az írásjelek közül
macskaköröm a kedvencem.
Úgy kaparintom meg
vele a lényeget,
mint orrom elõtt
a kitömött egeret.

A Pöcegödri kantáták végén váratlanul három igazi nagy dobás következik. Egy remekbe sikerült, tréfás, de komoly szerelmes vers (Nyolcasok sûrûjében), melynek a végén szikrát hány a poén: „E verstõl ne várj hát túl sokat, / fehér ló helyett / fehér lapon érkezett / s meghajol kávébarna szemed elõtt.” Egy kitûnõ, kemény háborús vers, a Hajnali partizán, mely, szerintem, az utóbbi balkáni háború iszonyat-ihletésére született legjobb magyar nyelvû... mi is... jaj, és a Lázár önfeltámasztása címû szonett, melynek végén a költemény erejével valóban megtörténik, érzésem szerint, egy csodás nyitás.

Érzésem szerint – de hát errõl van szó: a vers holdkorongjába, ha jól van odatéve a papírra, mindenfélét beleláthatunk, és az a jó vers, mely megköti az olvasó szétfolyó fantáziáját, mint a szonett – Orcsik kedves mûformája – az „össze-vissza hányt sorokat”. Hadd higygyek tehát Lázár versbéli önfeltámasztásában, a vers: lehetõség.

És hozzátenném még, hogy a könyvet Ábrahám István találó illusztrációi és (nekem) nagyon szép címlapfestménye a Hold arcával – legszívesebben kifüggeszteném ide a falra –, valósággal megszerettetik.

Orcsik Roland: Holdnak, Arccal
Tiszatáj könyvek, 2007
111 oldal, 1600 Ft

 
 
 

Radics Viktória

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu