buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Nárcisz ajándéka


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ha van költõ, aki a világ túl-írhatatlan, mégis minduntalan elénk-tolakvó, hatalmas anarchiáját egy sajáttá érlelt nyelv összefüggésében és (szó)rendjén képes magára jellemzõen, de számunkra is érthetõ módon olvashatóvá tenni: Marno ilyen, e valódi kevesek egyike. Nárcisza nem egy váratlan költõi utóvirágzás leleménye, csodája, sokkal inkább egy egységesen bontakozó és eredményeit könyvrõl-könyvre azonos színben, színvonalon mutogató mûvészet legújabb megállója, parkrészlete (mégha ezek a pazarul leírt, többnyire éji parkok, Vérmezõk Nárcisza szemszögébõl a világ legborongósabb és leginkább felzaklató helyei közé tartoznak is.). Nárcisz készül: vegyük észre, a címforma folytatólagosságot ajánló választékossága nemcsak elõre, a mit sem sejtõ (nem, Marnonál inkább mindent-tudó és lemondást követelõ) jövõbe, minden további elkövetkezés felé, de hátra, a múlt idevezetõ folyosóin is a nárcizmus, az ilyesféle, végletekig hû önismeret nehézségeibe ütközött és ütközik szüntelen.

„Új alakokká vált testek” – így emlegeti és hívja meg Ovidius enciklopédikus öszszefoglalásra törõ nagy mûve, az Átváltozások mottójában az istenek, félistenek, a halandó embertõl (magától) oly elütõ örökéletûek (köztük Nárcisz) jóindulatát a szólásának keretet ajánló jelen idejébe. Marno nem a szabályos invokáció dallamára, s nem is a bajos megfelelés ily messzi bizalmára fûzi kívánsága lényegét, hanem Koromszakadtáig tartó útja során a vele egykomolyságú állítás kevés adódó társát hívja segítségül: Tandori és Csokonai, Kosztolányi és József Attila, Artaud és Beckett, Arany János, Petõfi és a többiek. Marno a vers-rokonok állandónak is tekinthetõ, csak egy-két alkalmi kültaggal büszkélkedõ gyülekezetében szigorúan olyanokat tûr meg, akik a nyelv, a szó inkább problémaként adott, mint maga-kínáló felfogásában valamely irányban hajlandók voltak a végletekig, a véletlent kiszorító, s végül saját sorssá-formált vers legszéléig, mindig veszélyes átkelést sejtetõ éléig elhatolni. Mindmegannyi Nárcisz, a lírai megfelelés halálos mélyébe pillantó s élethossz a látványba merült, megbûvölt áldozat? Lehet, de Marno, mikor mondása forrásai közül számûzi a személyhez kötött, oda visszahelyezett eredet biztosítékait, mintha egyszerre utalna egy mítoszi hagyomány átváltoztató, az ént csak megtûrõ lehetõségére és arra a bujkáló egységre, mely a versben szólót, mint kivételezett s állandóan kivételezõ hangot atavisztikusan összeköti a megörökölt lét minden ráháruló gondjával, legyen az az õszi gesztenye burkának titkosan pattogó leválása (Nehéz), vagy egy-egy talált mondat látható felelõsséggel meggondolt üzenete.

A mítosz Nárcisza, a thessáliai aranyifjú is kalandos úton, az emberi önismeret nagy európai hagyományán keresztül érkezett Marnoig, számos tanulsággal. Ezért ha a költõ a Kútból meríti, húzza fel a régmúlt megértetlen szavait, mint teszi azt a kötet egyik legjobb ciklusában, akkor feltétlenül eszünkbe kell, hogy jusson A rózsa regényébõl Nárcisz kútja, mely az igazság életvizével szembeállítva a halál, a hamis látszat és gonosz tudás kelyhét jelenítette meg. Vagy ha az önterápiaként, belsõ felfedezésként is gyakorolt költészet állandóan a gyerekkor letûnt világát, jelenben is égõ sebeit kezdi felkaparni, mi elûzhetjük-e olvasásunkból azt a Freudot, aki éppen a keresztény üdvösség-tan személyességében leplezi le a visszahajló önámítás, megtagadott magaszeretés motívumait, hogy mindezt a modern kor krízisben fogant emberének mint átélhetõ, bûn nélküli mûködést, felmentést odaajánlja? Nyilván tud és tudni akar Marno verse ezekrõl a kísértõ tételezésekrõl, de költészetével – mely az emberihez (végül önmagához) kötõdõ tanulhatatlan hivatás – nem szolgálja semmilyen rajta kívüli hit vagy vélemény mégoly meggyõzõ igazát sem.

Hogyan is lenne másként? Marnonál, aki olyértelemben nem lát túl magán, hogy bizonyítható, meggyõzõ információkat csak a saját test és vele-egy szellem belköreibõl fogad el, akinél az elme önszava mindig a felülvizsgált testi létezés evidenciájáról árulkodik (s éppúgy fordítva: a zsigerek, a szervek panasza is képes olykor felkéredzkedni a csillagos égig), végülis nem meglepõ, hogy az emberi szellem kultúrává összeadódó mûvei, melyekbõl vershossz elõnyét, nem-rejtett kiindulását nyeri sokszor, tekintete felforgató sugarában szétszedhetetlenül újra eggyéválnak. Mintha Rousseau hasztalan gyermeki bánatra, meghurcolt dühre utaló fésûjét tarthatná a kéz, mely a hajdani történetet fellapozza (Jean-Jacques), mintha Newton leejtett almája úgy huppanna újra és újra a fejére, mint szív szerint felejtett Metafizikai alapvetés, s persze, mintha csak Nárcisz szemével látná mindenét.

Nárcisza helyettesíthetetlensége abban a legemberibb rög-valónkon túlmutató képességében nyilvánul meg, mely a tekintetet forrás- és holtpontként egyszerre felkínálja, ajándékul (?). E legszigorúbb szem azonban a legengedékenyebb is: mert bár igaz, hogy nem tud semmitõl el-tekinteni, a világ válogatatlan s rendszertelen sokasága a legnyomasztóbb, szinte levegõtlenül egybeérõ tárgyak alakjában keríti be, de az is igaz, hogy nem képes semmit megtartani, tartósan, óvón tekintetbe-venni sem, mert erre meg a hûség, a csalfa ragaszkodás vagy a rossz felett szemet hunyó ál-vakság (Marno személyre szabott, korszerû egzisztencializmusának kvázi-tilalmai) hatalmazhatnák csak fel. Marad hát az újmódi istenek elleni lázadás, a szúrós embergúnya (mely nem Könnyû, fehér ruha) örökös viselése, melyet egy reggelen, ki tudja, talán ugyanúgy ki/elhordandó sorsul kapott, mint a kafkai átváltozás bogara, vagy az antikvitás praktikus alakváltásokra képes, változatos isten-másai.

E sorsot, leadni, feladni éppúgy értelmetlen, visszaadni pedig talán nincs is kinek. Ezt váltig tudja a kötet Nárcisza is, aki önmaga lényegét mindig próbáló, lehetetlen gesztusával, mely a másikra figyelmes ajándékozásé, azért valamit mégiscsak lead és felad, talán nemcsak nekünk: a vers beíratlan rejtvényét.

Marno János: Nárcisz készül
P'Art Könyvek, 2007
152 oldal, 1470 Ft

 
 
 

Tóth Ákos

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu