buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az „ellentmondások írója”


2008.02.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Magyar Remekírók új folyamában látott napvilágot Szabó Dezsõ tanulmányainak és esszéinek Gróh Gáspár válogatta kötete. A pár évvel ezelõtt (2002-ben) a Nap Kiadó In memoriam sorozatában is õ szerkesztette Az elsodort író címû gyûjteményt, ekkor is, ezzel is bizonyította, hogy napjainkban aligha akad nálánál értõbb ismerõje az „ellentmondások írója” munkásságának. Ez utóbbi elnevezés, megjelölés egyébként Király Istvántól ered – az õ nagyszabású tanulmánya nyomán immár több mint húsz éve lezajlott vita volt az utolsó, amelyik az életmû vitatott kérdéseit egyáltalán tisztázni akarta volna, méghozzá annak a tudatában és abból indulva ki, hogy az író két monográfusa, Gombos Gyula és Nagy Péter az egymással élesen szemben álló könyveikben lényegében hasonló képet rajzolnak meg. A kép alig különbözik, „csak” az értékelésében térnek el, pártállásuk szerint, élesen egymástól. E megállapítást az Alföld hasábjain folyó polémia akkor – 1987-ben – talán legfiatalabb hozzászólója: Gróh Gáspár volt bátor megkockáztatni, nem egy ponton szembehelyezkedve-kiegészítve annak a „pörújító” Király Istvánnak a véleményével, akinek alaptételeire pedig – köztük a kulturális értelemben felfogott „gyarmatiság”, a „peremvidék- és alvéggondolat” meghatározó voltára – a nem éppen a tekintélytiszteletérõl híres Barta János is egyetértéssel hivatkozott. Az ifjú vitázó viszont legfeljebb mint részigazságot fogadta el, és a pályakép egészére nem tartotta érvényesnek, hogy Szabó Dezsõ az „ellenforradalom írócégére” lett volna.

Ezt a felfogást az 1949-et követõ évek normatív történelemszemléletéhez kötve – s marasztalva el – azt hangsúlyozta, hogy a nemzet sorsát és az osztályelnyomást, a szociális kérdést a magyar történelem során még egyetlen baloldali mozgalom sem tudta összekapcsolni, s ehhez legközelebb még azok jutottak, akik többé-kevésbé Szabó Dezsõ elképzelései nyomán gondolkodtak, programokban például.

Mindez azért is érdekes, mert a mostani, a Kortárs Kiadóbeli válogatás úgy is olvasható, mint a szerkesztõ szembesítése önmagával, a pályakezdõ irodalomtörténésszel: mennyire s miben változott – ha változott – a tegnapi vitázó véleménye; ma is, mint egykor, „ellentmondásos tûnõdések”-re indítja-e Szabó Dezsõ munkássága. Pontosabban ez utóbbinak csak egy szelete, a gondolkodóé, a politikáról, a kultúráról, a mûvészetekrõl, köztük az irodalomról a maga véleményét sokszor szélsõségesen, de szinte mindig színesen, szellemesen tálalóé. Pusztán a tartalomjegyzék alapján az a benyomás támadhat, hogy a válogató most mindenekelõtt az eszme-, illetve az irodalomtörténészt óhajtotta elõtérbe állítani: több benne az egy-egy íróra, költõre, alkotásra vonatkozó elmefuttatás, mint amennyi az életmû egészét tekintve talán arányos volna. A középponti alakok a két „forradalmi költõ”. Ady, aki úgy „forradalmas”, hogy romantikus és Ady, a méltatlanul (is) vitatott szerepû és jelentõségû, továbbá Petõfi, aki úgy is feltûnik, mint a – természetesen gúnyosan – dr. Horváth Jánosnak nevezett monográfus könyvének hõse. Rajtuk, továbbá Berzsenyi Dánielen és Eötvös Józsefen kívül a klasszikus magyar irodalom szereplõi többnyire úgy jelennek meg, mint Pintér Jenõ könyvének hõsei, ám hogy milyen megvilágításban, ennek érzékeltetésére talán érdemes a bírálat egyik alapkérdését idézni: „Mi az a maradandó értékû tartalom, melyre rásonkaszeletezve a mûvészi formát, megkapjuk az irodalom ízletes szendvicsét?” E piszkálódás még semmi ahhoz, ahogy aztán Babitsot csipkedi, csípi, már írásának címével is: Filozopter az irodalomban. Ez az igaztalanul kíméletlen írás, amelyiknél tán csak a Tamási Áronról szóló indulatosabb és felszínesebb, arra azonban példa lehet – és példa a futurizmusról mint az élet és mûvészet új lehetõségeirõl szóló cikk is –, hogy Szabó Dezsõ az irodalomhoz mint a cselekvés, a tett formájához, lehetõségéhez és alkalmához közelít. Így annak a dolgozatnak a tanúsága szerint is, amely A kettészakadt magyar irodalom címet viseli, és amelyik, ha kell, szinte konyhanyelvi közönségességgel kel (ahogy a tanulmányban szerepel) az Adyk, Móricz Zsigmondok, Tóth Árpádok védelmére, kiemelve, hogy „ez az új irodalom pszichéjében, problémáiban, témáiban, formáiban, alakjaiban magyarabb minden elõzõ irodalomnál”.

Nemcsak ez a – nehezen igazolható – állítás vonja magára a figyelmet, hanem az is, hogy a kettészakadás miatt hosszú-hosszú ideig, lényegében a harmincas évek közepéig a kisebbségi magyar irodalmaknak az önállósodására-önállóságára is mint veszélyre tekintettek. Esetleg ennek lehet a kifejezõje, hogy a transzszilvanizmus fogalma szintén gyanús a számára, még a második bécsi döntést követõen is – ahogy errõl az Erdély alkalmából címû cikkében beszél.

E tekintetben meglepõen következetes: a magyarság sorsát, jövõjét mindig Budapest szempontjából szemléli, vagyis egy olyan erõs állami akarat kiépülését feltételezi, amely nélkül Észak-Erdély visszakerülése sem hozhat tartós eredményt. Magyarország helyét hasonlóképpen határozza meg, szemben a német térhódítással, azt hangsúlyozva, hogy a nemzetek sorsa nem a népesség számától függ, hanem a teremtõ és szervezõ gondolatuktól, továbbá morális magatartásuktól. Ebbõl kiindulva szapulja és gúnyolja – az ellenforradalom természetrajzát írva – a turánizmust, és egyáltalán (Imre László szavaival) mindenfajta „bigott nemzetieskedést”, de a kozmopolitizmus, továbbá a nem a hazai érdekeket szolgáló „progresszió” is megkapja a magáét. A nemzetet mint értékteremtõ lehetõséget, mint értékforrást szemléli, mégpedig az alullévõk, az „alvég” perspektívájából. Ezért sem válogat a szavaiban, mindegy, kihez intézi õket, miniszterelnökhöz, politikushoz vagy írótárshoz, nem néz se istent, se embert… És ezért is maradtak élvezetesek az esszéi, tanulmányai – híján vannak az udvarló alázatoskodásnak, körmönfont ugyan, igen sokszor, a fogalmazásuk, ám nem beszélnek mellé, távolról sem képmutatóak.

A szerkesztõ mint szöveggondozó és jegyzetíró is rokonszenves: kertelés nélkül elõadja, ha valamire nem sikerült rábukkannia, vagy ha kevésbé biztos a dolgában. Név- és szómagyarázatai lehettek volna, persze, bõségesebbek, részletezõbbek is, az utószóban netán ismételhette és kibõvíthette volna hajdani önmagát – a kötet egésze, mégis, mindenestül az õ keze munkáját dicséri. Szabó Dezsõ tanulmányainak dicsérete is ez: mintha nemhogy vesztettek volna aktualitásukból, hanem még egyre idõszerûbbeknek is látszanak. A régi, megoldatlan társadalmi, történelmi problémák újbóli felvetése, úgy fest, sosem késõ.

Szabó Dezsõ: Tanulmányok, esszék
Magyar Remekírók sorozat
Szerk. Gróh Gáspár
Kortárs Kiadó, 2007
600 oldal, 4500 Ft

 
 
 

Márkus Béla

Kortárs Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu