buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Rastignac” Barcelonában


2003.07.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Manapság, amikor a világirodalom hazai kiadása szinte naprakész, elgondolkodtató, ha egy könyv közel húsz év elteltével jelenik meg magyarul; Eduardo Mendoza regényét ugyanis még 1986-ban adták ki Spanyolországban. Ám ha arra gondolok, hogy a jó bornak is érnie kell, nem is olyan sok ez a két évtized.

Rögtön előre kell bocsátanom: A csodák városa nem remekmű, nem a borok királya, de van zamata, illata; testes (nem csak terjedelmét és az elbeszélt időt, hanem a szerző tematikai és műfaji intencióját is tekintve), lassacskán fogadtatja el magát, mégsem lehet abbahagyni, a harmada után szinte itatja magát.

A regénynek két főhőse van. Egyik Onofre Bouvila, akinek életútját gyermekkorától másfél emberöltőnyivel későbbi rejtélyes eltűnéséig követhetjük. Csak tizenhárom, amikor vidékről Barcelonába megy, Braulio úr panziójában száll meg, afféle 19. század végi, katalán Rastignacként. A Vauquer-ház remek ábrázolásával Mendoza – aki egyébként sokban, például az enciklopédikus igényben rokona Balzacnak – nem tudja felvenni a versenyt, pedig jónéhány különcséggel ruházta fel a panzió lakóit: Braulio úr transzvesztita drogos, lánya, Delfina – a félelmetes Belzebub macskával – szintén karikírozott, kisszerűen ördögi figura; ráadásul mindketten fontos szerepet játszanak Onofre Bouvila életében, hisz nemcsak elindítják a bűn és meggazdagodás útján, de – hol háttér-, hol főbb szereplőként – halálukig kísérőjéül is szegődnek. Ők is, miként Onofre védangyala, árnyéka, Efrén Castells, vagy a lelkes bandita, Odón Mostaza, Onofre felesége, Margarita és utolsó társa, María Belltall is – és még megannyi néhány vonással megrajzolt mellékszereplő –, mindannyian elfakulnak a főhős figurája mellett. Onofre Bouvila kalandor, nagyravágyó ifjúból lett pénzmágnás, aki az anarchista röplapok terjesztésétől a hajnövesztő szer árulásán, majd a bérgyilkossá válás stációin át jut el arra a szédítő magaslatra, ahol oxigénhiányos a levegő s az ember ráébred végtelen magányára. A váratlan, kései szerelem – elmúlt ötven – hozza vissza a földre, belefog élete utolsó nagy vállalkozásába, egy addig ismeretlen repülő alkalmatosság, a helikopter létrehozásának finanszírozásába, s úgy repül ki történetünkből, mint a barcelonai világkiállításról, csupa bizonytalanságot és legendát hagyva maga mögött: talán lezuhantak Maríával a tengerbe, talán boldogan élnek valahol, elvonultan a világtól. (Bizony, Onofre karrierjének egyenes menete is sematikusabb, mint Balzac A kalandor című regényében Philippe Bridau-é, aki úgy jut föl a meredélyre – és zuhan alá onnan –, hogy előtte Balzac az élet minden mocsarában megmártóztatja.)

E gigantikus, meseien eltúlzott figurával (a szóbeszéd szerint a lenini államcsínyben is részes), az utcalányok és királyi felségek között forgolódó, a csúfságos Delfinából a némafilm világhírességét faragó rendezővel, bérgyilkossal, ingatlanügynökkel, fegyverkereskedővel, e mindenható, de mégis a társadalom perifériáján élő szerencsétlen alakkal csak a regény másik hőse képes felvenni a versenyt: a csodák városa, Barcelona. A szorosan vett történet szerint a két világkiállítás – az 1888-as és 1929-es – közötti időszakasz Barcelónája, a kitérők azonban a város történetét szinte a kezdetektől megrajzolják, s ha van kétségbevonhatatlan erénye e könyvnek, akkor ez. A középkorias szennyben, nyomorban is oly elevenen lüktető, a jellegzetesen délmediterrán zsúfoltságban fuldokló, a madridi kormány cinikus semmittevése ellenében kétszer is világkiállítást szervező, s ebben Párizzsal versenyre kelő, szinte a szemünk előtt fejlődő, kiépülő, szeretnivalóan esetlen és bosszantóan korrupt, csalogató és veszélyes város, Barcelona rajza írói telitalálat. (A mai turisták alig hinnék, hogy alig száz éve esztelenségnek számított Barcelona és a környék tengerében fürödni, s amikor divatba jött a fürdőzés, akkor úgy vélekedtek a város polgárai, hogy ez úszóruhában fölöttébb veszélyes, a tengeri élőlényektől csak a tisztességesen fölöltözött ember érezheti magát biztonságban.) A címmel ellentétben persze a város 19-20. századi történelme nem a csodák ideje.

Hacsak nem abban a profán értelemben, hogy Barcelona puszta létezése és későbbi virágzása – tekintve a korabeli körülményeket – maga a csoda.

Épp a város és Onofre egymásba fonódó történetének dokumentálásakor, az adatok, statisztikák, a fiktív és valós újságszövegek közlésekor tűnik föl, hogy Mendoza milyen egyöntetűen szürke, dísztelen, mondhatni újságírói nyelven mondja el meséjét. Amit főként a latin-amerikaiaktól – de részben még az Őméltóságát író spanyol Jaume Cabrétől is – megszokhattunk, a színes, képgazdag nyelvnek (és a humornak) itt alig van nyoma, így a dokumentáló szövegrészek nem is rínak ki Mendoza narrációjából. A krónikás vagy tudósító elbeszélő szerepét tekintve ez rendjén is volna; Mendoza azonban ezt a szerepet sem játssza következetesen, elbeszélője, bár egyes mozzanatokat homályban hagy, néha a szóbeszédre, városi legendára hivatkozik, gyakorlatilag omnipotens: nem csak Onofre, de olykor egyes mellékszereplők tudatába is beleköltözik minden fenntartás nélkül; Odón Mostazától például úgy veszünk búcsút, hogy a kivégzése előtti utolsó gondolatairól is értesülünk.

A máskor oly magabiztos, márkavédjegynek számító fordító, Tomcsányi Zsuzsanna munkája is szürkébb, nemegyszer bántó szóismétlésektől terhelt. (Feltűnő, hogy a különböző betegségek, kórok leírásakor mindannyiszor megelégszik járvány szavunkkal, egyszer sem helyettesíti a ragállyal. Pedig az, korfestő árnyalata miatt – hisz a 19. században járunk –, igencsak a helyén volna.)

Élvezetes kalandregény, karrier-regény, részben történelmi- és családregény, távolabbról bűnügyi regény, beavatástörténet, fejlődés- és hanyatlástörténet Mendoza könyve. Az író remekül bonyolítja a cselekményt, pillanatra sem hagyja (a hatszáz oldalas könyv talán első harminc oldalát leszámítva) az olvasót unatkozni. És mert nem csak Onofre Bouvila, de a monarchiából diktatúrába forduló város, Barcelona – a katalán Párizs – történetét írta meg, Eduardo Mendoza könyve maradandó és emlékezetes.

Eduardo Mendoza: A csodák városa
Európa Könyvkiadó, 600 oldal, 2500 Ft

Nagy Gábor

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu