buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Bacsó, a tanú


2007.11.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Bacsó Péter a magyar filmgyártás egyik kulcsfigurája, jolly jokere: dramaturg, ötletadó, írói konzulens, stúdióvezetõ, producer, ötven éve a Színház és Filmmûvészeti Fõiskola (ma egyetem) tanára. 28 játék-, és 2 tv-film rendezõje, s mások filmjeihez tucatnyi forgatókönyvet írt (pl: Mese a 12 találatról, Két félidõ a pokolban). Legismertebb, legemblematikusabb mûve A tanú, amelynek egyes mondatai – „A nemzetközi helyzet fokozódik”, „Az élet nem habostorta”, „Egyszer majd kérünk magától valamit Pelikán elvtárs” – szállóigévé lettek. A nyughatatlan szellemû alkotó nyolcvanadik születésnapjára most egy nagyon szép kiállítású, érdekes formátumú (A/5-ös) filmkönyv készült. Az opus nemcsak szavakból, emlékekbõl, hanem legalább annyira képekbõl építkezik: a bevezetõt is jegyzõ Kende Tamás, a legutolsó tizenöt Bacsó film állófotósa gondosan válogatott a Bacsó-filmek fotóiból, a rendezõ személyes emlékeibõl, s a kor képi dokumentumaiból.

Bacsóval Andor Tamás készített interjút, aki három évtizede alkotótársa. Tudtuk róla, hogy nemcsak operatõrnek kitûnõ, de (film)színésznek is tehetséges. Ezúttal, újabb meglepetésként, újságírói erényeit is megcsillogtatja. Hosszan, türelemmel és felkészülten faggatja kollégáját, „fõnökét”. Többnyire az életút eseményeit, a pálya kronológiáját követi, de az adott korszak politikai, társadalmi eseményeire, összefüggéseire, a hazai és nemzetközi filmélet mozgásaira, jelentõs filmjeire és alkotóira is rákérdez. Az idõben többször is elõreugrik, hogy aztán visszatérjen a kályhához, Bacsó személyéhez vagy valamelyik filmjéhez.

Hõsünk Palotai Boris írónõ fiaként izgalmas szellemi miliõben nevelkedett – gyakran vendégeskedett náluk például Szerb Antal –, s költõként, újságíróként, kritikusként indult a pályán. Egy ideig a Bölcsészkarra is járt a Fõiskola mellett, ahol eredetileg színházrendezést tanult, s csak Radványi Géza rendezõ (Valahol Európában) buzdítására, s barátja Makk Károly noszogatására állt végleg filmrendezõ-tanoncnak. (Bacsó szövegébõl leginkább egy állítást tartok árnyalatlannak, megkérdõjelezhetõnek: „A Magyar Kommunista Párt az elsõ három évben tényleg fölépítette az országot” /65. old./. Nem inkább a lakosság közös összefogásának eredménye volt ez? )

Andor lelkiismeretes munkát végzett, de rutintalansága miatt óhatatlanul elkövet hibákat. Néha feleslegesen, lexikális kérdéseket tesz fel, amelyek megválaszolásához csak a filmlexikont kellene felütnie. Nem kopogtat át minden mondatot, nem vizsgálja kellõen a válaszok logikáját, igazságát.

Például a Nyár a hegyenrõl Bacsó kijelenti, hogy „Miután filmdráma volt, csont nélkül átment a cenzúrán” (71. old.). Miért következik egyik állításból a másik?

Máskor meg Andor kihagyja a lehetõséget, elmegy a válaszból elõsejlõ izgalmas életanyag, dráma mellett. Például: „Részt vettem 56 szellemi elõkészítésében. Mindenütt ott voltam, részt vettem a gyûléseken. 56 után engem rúgtak ki elsõként.” Egy nemrég olvasott interjújából tudom, Bacsó „véletlenül” ott volt a Parlament elõtti sortûznél is, s szinte az egész forradalom alatt a Parlamentben tartózkodott – fõnöke Újhelyi Szilárd munkatársaként – Nagy Imre közelében. (Ilyenkor óhatatlanul az jut az olvasó eszébe, hogy egy profi újságíró nyilván rámenõsebb lenne az alanyával.)

Mint minden embernek, Bacsónak is megvannak a maga „lemezei”, ezeket azonban szinte minden alkalommal új, addig ismeretlen részletekkel egészíti ki. Valóságos társasági bédekker, élõ történelemkönyv: mindig ott volt, ahol történt valami, mindenkit ismert, akit ismerni érdemes, mindenkirõl van sztorija, s kifogyhatatlanul ontja történeteit, adomáit. Éppen azt hiányolom Andor beszélgetésébõl, hogy nem teljesen jön át ennek a sokat látott, tapasztalt „pesti konferansziénak”, társasági szórakoztatónak az egyénisége. Meglehet, az lett volna a jó megoldás, ha csak a szöveg marad, kérdések nélkül.

Bacsó munkásságát Szabó B. István irodalomtörténész – nem mellékesen a Kádár-rendszer legliberálisabbnak tartott filmfõigazgatója – értékeli, elemzi, helyezi el nagyobb mûvészeti és filmes összefüggésekben. A monográfiát vegyíti az életrajzzal (itt nagyobb részt felmondja az Andor-interjúból is ismerõs tényeket, adatokat), és valamelyes hátteret is rajzol hõse köré. A szerzõ a kínálkozó legegyszerûbb módszert választja: sorra veszi az egyes mûveket, beszél születésük körülményeirõl, tartalmukról, konfliktusuk lényegérõl, fõszereplõi karakterérõl, idéz egy-egy fontosabb kritikából, ismerteti a film nézettségi adatait és összehasonlítja az éved más magyar bemutatóéival. Így megismerhetjük az oeuvre egészét, sok mindent megtudhatunk az egyes filmekrõl, de az életmû stiláris, dramaturgiai, tematikai problémái, összefüggései nagyrészt megvilágítatlanok maradnak. Egyes filmekrõl (Áramütés, Ki beszél itt szerelemrõl? A svéd, akinek nyoma veszett) alig esik szó, s a pálya utolsó egy-másfél évtizedének darabjairól – köztük a Szabó B. által Bacsó legjobb rendszerváltozás utáni alkotásának tartott Hamvadó cigarettavégrõl is – szinte csak zanzásítva.

Szabó B. sok fontos állításával, értékelésével egyetértek. Vitathatatlan, hogy Bacsó „író-rendezõként és stúdióvezetõként, film közéleti szereplõként belül volt a kultúrpolitika hatalmi körein” (220. old.). A gondolatot persze érdemes lett volna részletesebben kifejteni. Az is tény: Bacsóra jellemzõ az anekdotizálás, poénkodás (s a kivételes termékenység is) – éppen ezért fontos szerepe lehetett volna a dramaturgnak, hogy „szûrje, korlátozza, ekonomizálja az író-rendezõ ötlet- áradását” (261. old.). Szabó B.-hez hasonlóan én is a Fejlövést, A tanút, és a Tegnapelõttet tartom legjobb opusának, a Te rongyos élet!-et már kevésbé. Azt a kijelentést pedig nem tudom maradéktalanul elfogadni, hogy fõleg Gruwalsky Ferenc kitartó küzdelmének tulajdonítható a filmtörvény létrejötte, amelynek eredménye a meginduló filmes kibontakozás (308. old.).

Az interjút és a tanulmányt idõnként barátok, alkotótársak – rendezõk színészek – rövid emlékezései, köszöntõi szakítják meg, Az írások az ünnepi alkalom miatt meglehetõsen protokollárisra sikeredtek, talán hasznosabb lett volna az interjú mûfajt választani. S még egy utolsó megjegyzés: sok mûvész neve becézõ formában szerepel (Zsombi, Koltai Sutyi), másokról pedig (például: Huszárik Mariska), az átlagolvasó végképpen nem tudhatja, hogy kicsoda. Ezért sem ártottak volna a lábjegyzetek, s persze egy névmutató is elkelne.

Andor Tamás- Kende Tamás- Szabó B. István: Bacsó filmkönyv
Napvilág Kiadó, 2007
320 oldal, 4900 Ft

 
 
 

Gervai András

Napvilág Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu