buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy másik unió vonzásában


2007.11.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ezt a könyvet mindenkinek érdemes elolvasnia, akit érdekel a világ sorsa, s nem utolsó sorban a magáé a világban.

Az Európai Unió létrehozása és fejlesztése a világtörténelemben példa nélkül álló integrációs folyamat: szuverén országokat ilyen nagy számban fegyverek hatalma nélkül közös rendszerbe szervezni, és abban együtt tartani, ahol a részvételért cserében nem csekély hányadban fel kell adniuk a szuverenitásukat, annak még olyan meghatározó attribútumait is, mint a saját valuta, a szuverén jogalkotás, a gazdaságpolitikai önállóság. Oroszország minden értelemben hatalmas kérdõjelétõl eltekintve, ma erõsen valószínûnek tûnik, hogy Európa sorsa szorosan összefonódik az Unió sorsával, legalábbis amíg utóbbi életképes marad. Bár az is izgalmas, és a mai, rohamosan változó világban elõre nem megválaszolható kérdés, vajon mit kezdenének, hová állnának Európa egyes országai, ha az Unió mégsem bírná a versenyt a feltörekvõ új hatalmakkal, vagy nem tudna sikeresen megküzdeni a saját, belsõ problémáival. Ez utóbbiakról – versenyrõl, problémákról – is sokat megtudunk innen.

A könyvben széles látókörû, hatalmas tényanyagot felsorakoztató, sokoldalú áttekintések, helyzetképek és elemzések segítenek érteni Európa, közelebbrõl az Unióba szervezõdött európai országok jelenlegi helyzetét, s további útjuk ma felmérhetõ kilátásait, problémáit, sorsdöntõ kérdéseit.

Európa sorsa nem a távoli jövõ biztató vagy fenyegetõ alakulása, nem az utódaink ügye – és csak általuk a miénk –, Európa sorsa itt és most velünk történik, és saját létfeltételeinkben érezzük a hatását. E kötet így csupa olyan témát vizsgál, csupa olyan kérdéseket vet fel, amelyek mindannyiunkat közvetlenül érintenek. Elfogulatlan a szerzõ? Összetett, bonyolult társadalmi-gazdasági témák vizsgálatában senki sem lehet az, hiszen mérceként mindenképpen valamilyen alapértékbõl kell kiindulnia. Marján pedig nagyon tisztességes: könyve teljesen egyértelmûvé teszi az alapállását, s így azt is, hogy mindabban, amirõl itt szól, amit elemez, értékel, hol van az értékrend origója.

Olvassuk, és felhasználva mindazt, amit mond, gondolkodjunk.

Az „öreg kontinens” eddigi sorsát tekintve nagyon is jellemzõ, hogy maga az európaiság fogalmának születése is harchoz, és az önállóságért való küzdelemhez kötõdik. Szent Sevillai Isidor, akit az utolsó nyugati egyházatyának mondanak, a Poitier csata krónikájában – amelyet Martel Károly nyert az arabok ellen 732-ben –, elõször beszél olyan szövetséges csapatokról, mint európaiakról. Nem beszél frankokról, aquitánokról, vagy germánokról, hanem európaiakként említi õket, megjegyezve, hogy több országból jöttek, valamint hogy „miután kifosztották a sátrakat, hazatértek hazáikba”. Igaz, ez utóbbi viselkedési minta egyetemes emberi vonásnak tûnik.

Tudjuk, a bõrünkön érezzük, naponta százféle jelét látjuk-halljuk a híradásokban, hogy Európa küzd, vergõdik, mélyreható változásokon megy át, és valószínûleg még drasztikusabbak felé halad. A 20. század második felétõl olyan folyamatok alakítják mind erõteljesebben, forgatják fel korábbi értékrendjét, amelyek talán az erjedéshez hasonlíthatók. A nagy kérdés, hogy mivé teszik: a hasonlatnál maradva nemes borrá, azaz egészségesen mûködõ társadalmi és gazdasági rendszerre támaszkodó térséggé, amelyben jó élni, s amelyet népeinek okos igyekezete mind magasabb színvonalra emel, vagy poshadt lekvárrá. „Európa érték a világ összes polgára számára” – írja Marján, és ez bizonyos körben tökéletesen igaz is: a tudomány, a kultúra nagy hányadában, a humanizmus klasszikus értékeiben feltétlenül. Azon már érdemes elgondolkodnunk, hogy Európa, amely valaha kíméletlen buzgalommal erõltette rá a maga értékeit a világ többi részére, nem esik-e esetleg ismét ebbe a ’hibába’ („ez több mint bûn – ez hiba”, mondta Talleyrand, az európai politikai boszorkánymesterek egyik legnagyobbja), s ha netán igen, nem okoz-e ezzel önmagának is sokkal több kárt, mint hasznot. Ha nem önvédelemre akarja pazarolni erõforrásai jelentõs hányadát, amint teszi kényszerûen ma is a terrorizmus fenyegetése miatt, akkor a gazdasági versengés közepette is harmonikus együttmûködésre van szüksége a világ többi részével – de milyennek látják ez utóbbiak Európát, ha az erõnek erejével elõ akarja írni nekik, hogy mi a jó és mi a rossz, s milyen hatással lehet ez Európa sorsára?

„Európa csodálatos otthonunk, ahol ma békében, biztonságban és jólétben élhetünk” –, mondja a szerzõ, de vajon Európa népességének mekkora hányadára igaz ez ma, és mekkorára lesz igaz 2050-ig, ameddig e könyv kitekint? Országainak stabilitását a népesség elöregedésének réme fenyegeti, s ettõl minden valószínûség szerint csak a nagyarányú bevándorlás menthet meg – eddig azonban vajmi kevés jel mutatja, hogy Európa képes úgy kezelni, és fõként asszimilálni a más kultúrákból jövõ jelentõs tömegeket, hogy az mindkét félnek javára váljék. „Békében, biztonságban, jólétben” –, mi mindennek kell változnia ahhoz, hogy ez igazzá váljon és az is maradjon? Egyáltalán, Európáról szólva ezekben az összefüggésekben mirõl is beszélünk? Hiszen földrajzilag az Urálig terjednek a határai, Oroszország révén valójában a Csendes-óceánig, s az EU-felvétel kapujában toporgó Törökország sem igazán ezen a kontinensen fekszik. S a kultúrák egymás mellett élése itt is csak akkor gyümölcsözõ mindenki számára, ha azok egyikét sem elnyomó szintézis hozza létre, sem pedig ellentétek robbanékony elegye. Emellett tudjuk, tapasztalhatjuk azt is: az Unió közösnek kikiáltott, a napi élet és mûködés miriádnyi részét meghatározó szabályai nagy többségükben valóban a jólétet és a biztonságot szolgálják, csak éppen a betartásuk haladja meg nemritkán a szegényebb népek erejét. Amint tudjuk azt is, hogy a mûvelt Nyugat gazdagabb országai okosan áldoznak érdekeik érvényesítésére, de nem éppen az önzetlen segítõkészségükrõl híresek.

Európa további sorsát erõsen befolyásolhatja az is, hogyan alakítja viszonyát a Föld népességének ötödét kitevõ, így nagyon jelentõs potenciállal bíró muszlim népekkel, és mind erõteljesebb felfelé törekvésükkel a globális /had/színtéren. Szövetségesükként, segítõjükként valószínûleg igen számottevõen erõsítheti saját pozícióit a világban – kérdés, hogy mit hoz neki, ha ezt elszalasztja.
Lesz mindebbõl „Európa”? És abban a tökéletesen átrendezõdött, globalizált világban, amely már a szemünk elõtt formálódik, s amelynek alakulásáról itt Marján is nagyon tanulságosan szól, hogyan lesz képes önmaga megváltoztatásával fenntartani az új játékszabályok közepette, az új gazdasági nagyhatalmakkal szemben az élet- és versenyképességét, ugyanakkor megõrizni az európaiságát?

Végelgyengülésben letûnik-e a színrõl az öreg hölgy, vagy ismét friss és kívánatos lesz, mint midõn Zeusz érdemesnek találta bika képét ölteni érte?

Marján Attila: Európa sorsa. Az öreg hölgy és a bika
HVG Könyvek, 2007
476 oldal, 3990 Ft

 
 
 

dr. Osman Péter

HVG Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu