buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Útravaló nehezék


2007.11.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hogy az emlékezés narrációjában mire utalhat egy letörött kõangyalszárny, egy kipreparált mókus üvegszeme, egy vasúti váróterem vastraverz íve, egy hirtelen felrémlõ idegen kifejezés, egy kirakatüvegen tükrözõdõ fa lombja vagy épp egy elcsukló emberi hang – ezt már csak azért is nehéz megválaszolni, mert túl azon, hogy e heterogenitás minden bizonnyal az épp aktuális, in situ emlékezõ identitásának megannyi összetevõjét megeleveníti-újrarendezi, egyúttal magára az emlékezés létére-lehetségességére, illetve a regény homogén formarendjében való ábrázolhatóságára is reflektál. Sebald mestere annak, hogy egyként aktivizálja az önidentitás és a reprezentáció formálódásának mélyáramaiban munkáló folyamatokat. Ily módon az európai regényfejlõdés kontextusát tekintve Sebald mûveinek narrátora egyszerre reflexív és mesélõ. De e német földön született, ám életének és karrierjének kiteljesítését Európában és Angliában alakító író szövegeinek értelmezésekor nem elég pusztán az európai regény kontextusát megjelölni, hangsúlyosan kulturális, tehát antropológiai és történelmi mértékarányt szükséges venni a megértés során.
 

Ennek a kulturális mértékaránynak a meritumát az emlékezet (Gedächtnis) és az emlékezés (Erinnerung) finom elkülönbözõdése adja. Walter Benjamin, Rainer Maria Rilke és mások nyomán az európai és angolszász kultúrantropológiai megfontolások már régóta érvényesítik ezt a különbséget. És mindez nem hagyta érintetlenül a prózát sem. Az emlékezet monolit, tömbszerû, a nyelvi reprezentációt súlyosan beárnyékoló jellegével áll szemben az emlékezés eleven, fragmentális, az épp-felrémlõ mozzanatokat szabadon, a fantázia végtelenével újra egymásba illesztõ jellegzetessége. Sebald egész életmûve ebbe a különbségbe íródik bele, helyesebben ezt a különbséget hordja ki.

Nem pusztán a megtörtént és a megtörténhetett, az emberi tartás identitás szavatolta bizonyossága és az identitás kérdésessége által elõálló irdatlan bizonytalanság, valamint ennek nyelvi ábrázolhatósága és ábrázolhatatlansága közötti eltérésrõl van szó, hanem immár arról, hogy létezhet-e bármiféle kulturális, egzisztenciális, sõt ontológiai instancia, amihez viszonyulva éljük és meséljük újra az életünket. Az Austerlitz címû regény prózapoétikai tétje éppen az, hogy ezt a különbséget hogyan viszi színre. Ti. Sebald utolsó regényében egy látszólag köztes, valójában rendkívül rafinált megoldást alkalmaz.

A fõhõs ötéves korában a prágai zsidó lakosság deportálása következtében elveszíti szüleit, és egy hosszas vonatút után, immár egy teljesen új környezetben, Angliában idegen emberekhez kerül, akik felnevelik. A regény egésze annak elmesélése, hogyan fedezi fel sorslétének eme kiüresítését Jacques Austerlitz. Helyesebben annak reprezentációja, ahogyan az emlékezés fragmentális és plurális aprómûveletei által létrejövõ, „sehonnan sem eredõ, sehová sem torkolló, mindig önmagába visszaömlõ folyam” (211.) feltölti az identitás üres terét. A regény formalétében megtapasztalható rafinéria abban áll, hogy maga a narráció egyvégtében árad, majdhogynem megszakítatlanul bontakozik ki az olvasó elõtt az emlékezõ világa. Azazhogy egy tömbben nehezedik az emlékezés az elmesélésre. A szöveget meg-megszakító képek sem a tagolást-tagolódást segítik elõ, hiszen a képeken majdnem kivétel nélkül a szövegben utaltként megjelenõ világszegmens válik újra láthatóvá. (A gyakorlatilag egyetlen kivétel, amikor tehát a kép valamiféle titokszerûvel, ki-nem-mondottal képes szolgálni, az maga az emlékezõ elmosódó arcmása egy kirakatüvegen visszatükrözõdve, ami egyfajta vizuális játékosságot csal az olvasás – úgy is mint világlátás – menetébe.) Ily módon úgy tûnhet, hogy az emlékezet jelenik meg regényszervezõ erõként. Hol akkor az a bizonyos, fent említett különbség, kérdezhetjük. A válasz valami olyasmi lehetne, hogy ahhoz, hogy láthatóvá és érzékelhetõvé váljék az emlékezet monolit monumentalitása és az emlékezés fragmentális pluralitása közötti szakadéknyi különbség, ábrázolódnia kell a szakadék mindkét martjának. Ezt Sebald a narráció szintjén úgy oldja meg, hogy az emlékezõ és a mesélõ funkcióját kettéválasztja, ami persze nem azt jelenti, hogy az emlékezõ a Gedächtnis, míg az író az Erinnerung diszpozícióját képviselné. Hiszen az író szavai, mondatai az emlékezõ szavaiból, mondataiból táplálkozik, míg az emlékezõ, maga Austerlitz, mint azt megtudjuk a regény többszöri utalásából, mintegy keresi az író társaságát, hogy mesélhessen neki életérõl.

Londonban, Austerlitz házában hangzanak el a következõ szavak a fõhõs szájából: „Csak homályos, úgyszólván elmosódott emlékem maradt a búcsú órájáról a Wilson pályaudvaron, mondta Vìra, és némi tûnõdés után hozzáfûzte, a holmim egy bõrbõl készült kis bõröndben volt, egy hátizsákban pedig úti elemózsia – un petit sac à dos avec quelques viatiques, mondta Austerlitz, ezek voltak Vìra pontos, az õ egész késõbbi életét, idõközben már úgy gondolja, összefoglaló szavai” (187-188.). Ez a mondat annak a fájdalmas emléknyomnak a felelevenítése, amikor Austerlitz élete az édesanyjáétól végérvényesen elválik. A fõhõs egész életét valamiféle útravalóul kapta akkor, azon a pályaudvaron.

És mint folyamatosan kiderült a számára, nehezékként, nehézkedésként élte meg az emlékezés során. A folytonos vándorlásnak és a nehézkedés szellemének, dramaturgiájának egymáshoz illesztése voltaképpen Sebald regénytechnikájának kulcsmozzanata. És ennyiben annak a hatalmas örökségnek az újraírása is egyben, amelyet Homérosz indított útjára, az életvezetését és mûvészetét otthontalanul, nyugtalan rapszodoszként formáló eposzköltõ. Sebald prózája nagy tétben játszik – immár végképp otthontalanul és nyugtalanul az emlékezés szívében.

Winfried Georg Sebald: Austerlitz
Fordította: Blaschtik Éva
Európa Kiadó, 2007
315 oldal, 2700 Ft

 
 
 

Valastyán Tamás

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu