buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A próza mint próba


2007.11.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tulajdonképp: próbálkozás. Itt inkább az. Persze, az esszé (értelme szerint maga a szó, idegen nyelven), az a próbálkozás, kísérlet. Még a lóverseny francia nyelvén is az „essay” annyi, mint angolul a „trial”. Derby Trial, és a a franciáknál is erõpróba egy elkövetkezendõ nagy verseny elõtt. De már maga a próbálkozás is magas rangú dolog. Az esszének mindig annak kéne lennie. Másképp csak (hírlapi) cikk, dolgozat, maximum tanulmá-ny(ocska).

Esszémben (ha igaz!) azt szeretném kifejezni, hogy véleményem szerint a próza még ma is próbálkozás. Talán mindig is az marad. A lírának az eposzoktól kezdve a bökversig, benne elégia, haiku, szonett, dal stb. vannak rögzült formái. Ne részletezzük ezt, vita tárgya lehet a véleményem, de fogadjuk el munkahipotézisül. S különben is: a próza (ha nem eszszé) egyetlen kanonizálódott változatával (pikareszk, folytatásos regény, családregény, kisregény, korfestõ mû… vagy nevek szerint Cervantes, Balzac, Dosztojevszkij, Martin du Gard, Musil – akire az esszéregény vizes lepedõjét húznák rá, száradni, ez szárad rajta ugyanis), egyetlen próbálkozásával sem tudta megállni azt a próbát, hogy bármi véglegeset tudtunk meg. (Róla magáról, a prózáról.) Mondom ezt én. Vitathatóan megint csak.

Kosztolányi Dezsõnek sokadszorra megjelent egy összegyûjtött „Esti Kornél”-ja (a szépen jövõ Partvonal Kiadó jóvoltából), s magam írtam hozzá egy bevezetõ dolgozatocskát. (Esszé-félét.) Nem lenne igazán illendõ, hogy ismertetõt is én próbáljak hát. De ez a cikk nem az Esti Kornél-kérdésrõl szól csak. Sõt.

Kosztolányi Dezsõt kiváló regényírónak tartják, Ottlikkal tartok, mikor csodálatos novellistának látom õt, s ha regényei, novellái nem jelentik is a mai ideáltípust, tartós értéke mindenképp vitathatatlan. Megvan. Úgy, ahogy Ottlik a „Minden megvan”-elbe-szélésben különbséget tesz múlandóbb és örökebb (fõleg gyerekkori) dolgok között. Kosztolányi – alapélményünk. Bár õt sem túl gyakran olvassuk. Esti Kornél a kivétel.

Érdekes, hogy Brenner József (Csáth), aki szerintem klasszikusan (ily próba szerint) valamivel kisebb értékû író, mint Kosztolányi, nem egyik legnagyobb lírikusunk, cikkírónk, mûfordítónk, hanem már-már efemér kuriózum (bár megrendítõ), nagyobb divatba jött, mint az Esti Kornél szerzõje. Oka lehet ennek a bensõ bizonytalanságait és nem épp abszolút tehetségeit a „posztmodern” köpönyegébe burkoló mai irodalmi tálentumvilág (meg a féltegnapi), mely még ezzel is tüntetõ vallomást tesz: az, ami/aki (Csáth és mûve) aligha klasszicizálódik (mindegy, hogy aztán mûködõképes-e, nem az, lényeg: a próbát megállta), de bizsergetõnek érzõdik, az az „igazi”… nem folytatom, sejtem, sok ellenszenvet is keltek…. Ám Esti Kornél, ahol Kosztolányi a forró szívû bûvész mindentudásával, a sajnos-még-mindig a legnagyobb huszadik századi lírikusunk habitusával (nem szeretem a habitust se, az efemért se, a poszt-modernt mint ürügyet se), tehát a kikezdhetetlen, idegesítõ tökélyû mûvész csodáit csillogtatva, csörgetve formál alakot, környe-zetet… ríkat és döbbent meg, bár tudjuk, trükk van a mélyén, igen, Esti Kornél épp a mai (elegyes, nem alaposan mûvelt, lelkes, jeles, derekas, bohókás) dicsérendõ közönségnek való csemege.

Isteni olvasmány, isten bocsássa meg. Bár… jaj, istenem.

Aki Esti Kornélt olvas, tiszta szeszt iszik, és rendes gyümölcsöt, püspökkenyeret eszik hozzá, vagy éppen más finomságot. Nem melegszendvics, nem pörkölt, nem is rántott pulykamell az Esti Kornél. Inkább illatosítókkal enyhén megfüstölt szoba süppeteg világában a legkeményebb tárgy. (Tárgyak sora.) Kis bronz kancsók, agyagvázák (eredetiek), egy odaliszk képe (tényleg egyiptomi örömtanyáról), bölcselet (bocsánat, kevés érzékiség, de az képviselhetõ), ifjonti hevület, világtájak és fülledt nagyvárosi közel-helyszínek…. Esti Kornélnak mindkét gyûjteménye – az összefüggõnek vehetõ sztori-sorozat és a karcolatos-novellás kiegészítés egyképp – hitele, szuperminõsége egyfajta prózának.

S szeretjük ma az ilyet. Valami végleges, mondom, stilizáció, semmi kapkodás, mély szív… a bûvészetrõl már volt szó. Kosztolányi az ezüstkornak nevezett prózai idõszakot alapozta meg.

Kisebb írásaival, mondhatni, a Hajnali háztetõk miniatûr remeklése és az iskolakönyvtárba méltán illõ Iskola a határon mellett készült összes „többijével” ilyen ezüstkori író. Jóval szerényebb szinten Illés Endre is az. Hunyady Sándor, jól; Márai Sándor (bár õ megint egy fokkal lejjebb!), a ködlovagok ily ezüstkoriak. Csáth nem az, Csáth eleven seb. Mándy az egyetlen világirodalmi rangot ostromló ilyes magyar prózaíró, akinek már híre is van-vagyogat, de jó fordítása sosem lesz. Nem folytatom.
Ottlik vajon még ma is tananyagnak ajánlaná-e nekünk, kezdõ prózairogatóknak (1958–62 között) Kosztolányit? Vagy csak szellemét istenítené? (Sok mindenben joggal, e tisztaságot, mely messze nem bûvészi, s a mûvészin is túl van. Igen, Kosztolányi igazi nagysága ott van a kétségbeesésnek abban a terében, hol örökké ott bolyong már, de ahonnét csinos képeslapokat is küldözget az eltévedt-kárhozott utazó, Kosztolányit Ottlik a boldogság jegyében nézte, én a boldogtalanságéban ugyanígy.

A mai magyar próza egyetlen nemzedéke sem tekinti már mesterének Kosztolányit. Nagy sikerû, sokban maradandó értékû alkotások jöttek létre 1979-tõl, nem volt forradalom, megújulása prózánknak a 80-as években, ez hazabeszélõ halandzsa; ugyan, Esterházy Péter rég megvolt a „termelési”-vel, és máig is hat, és Nádas fénykort élt, és ha azóta Háy, Jánossy, Solymossy Bálint – a legújabb ígéreteket és beteljesítéseket említem; nem foglalkozom cikkszerûen mai itteni élõ irodalommal –, igen, ha õk s mellettük még Téreyt is várom, ha félklasszikusokat nem említek, nagysikerû, értelmiségi közönséget birtokba vevõ írókat nem, ha régebbrõl Szentkuthyt, a maiak közül Tolnai Ottót nem sorolom, õk esszéista-regényírók inkább, ha tehát az újabbak hoztak is „újat”, csak magukhoz képest, csak az én eszményképeimet igazolgatva… nem én számítok… de a próza a bölcsek kövét azóta sem találta fel. Jóllehet kísérletezünk, próbálkozunk…. És ha Chandler, Higsmith, Poe, Boris Vian, Ambrose Bierce eszménykép lehet, figyeljünk, a legtépettebbek azok közülük is (nem Highsmith tehát), akik a – dosztojevszkijien, tolsztojian értve a bûn fogalmát – legalább ambícióikkal, feles bûvész-mûvészettel bûnügyit írni akaró szerzõket ihletik. Mivel azonban így e sorok íróját is, hát abba kell hagynom.

Olvassuk Esti Kornélt, a sosem öregedõ „bûnöst”! És bûvöst, pardon. A monopolyk és vidékek közti hûségest.

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu