buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 5, csütörtök
Vilma napja





















Évfordulók:
1870: id. Alexandre Dumas halála
1925: Wladislaw Stanis3aw Reymont halála (Varsó)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Két nő


2007.10.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Olyan szerencsém van mostanában, hogy nõket olvasok, nõkrõl írok szakmányban. Nem állítom, hogy nem szívesen, hiszen minden nõbõl tanulunk valami hasznosíthatót, ugyan késõinek tûnik a veszett tanulás, de talán majd a következõ életben elõrántom. Az elsõ könyv egy arab nagykislány naplója Párizsból, aki keresi a kulcscsomót az ajtókhoz, nem találja. Az ajtókat sem. Nem hisz senkinek, se fehérnek, se felnõttnek, de azon van, hogy rátaláljon a helyére. A másik nõ egy nyilvánvalóan bolond amerikai, aki szépségszalont nyit Kabulban a romok tetején, és azt képzeli magáról, õ fedezte fel a spanyolviaszt, és ha ki nem rakja az asztalra, senki meg nem ismeri. Kezdjük!
 

Párizsba beszökött az õsz

A kötet a véletlennek köszönheti létét, és talán annak is, hogy az történik Franciaországban, ami történik. Egy külvárosi klub vezetõje olvassa a naplót, és átadja a párizsi Hachette kiadónak. A kiadó hezitál, és piacra dobja ezerötszáz példányban – kóstolónak. Ennyivel nem lehet nagyot bukni. De az irodalmi és a bulvár sajtó ráugrik, nyilván nem ok nélkül, nem mindennapos eset, hogy arab lánynak kötete jelenjen meg, és bombasiker, négyszázezer példányban kerül a boltokba. Két éven belül huszonhárom kiadó veszi meg a jogokat, fordítja, jelenteti meg. Lásd az Ulpius-Ház. Nyilván okkal.

Eddig a ráció, ettõl kezdve vagyok bajban. Komoly bajban. Itt ez a remek (a szerzõ állítása szerint) fiktív napló, amely okos, bugyogó, gyengéd, kedves, megmosolyogtató és az emberi naplót kislány írta. Nõ. Arab nõ. Hogyan írjak a kötetrõl úgy, hogy ne azzal kezdjem, nõ, és arab. Némi erõlködéssel kiszolgálhatnám a hatalmon lévõ esztétikai szemléletet, mely szerint az adott szövegen kívüli szempontok kerülendõk, némi erõlködéssel idézhetném Derridát és Gadamert, ha már az adott szöveg értelmezésén kívüli szempontok bevonása tiltott gyümölcs, de akkor hogy kezdhetném azzal, a napló írója nõ, és arab. Arról nem beszélve, hogy bizonyos frontharcosok hátán már attól is ágaskodik a szõr, ha az ember leírja, nõíró.

E két megállapítás nélkül miképpen volna folytatható azzal, hogy: soha nem reméltem, hogy egy tizenhat éves arab kislány érteti meg velem a tavaly tûzbe borult Párizs külvárosait. Hogy egy moszlim kislány fog kézen, kísér végig a lerobbant negyeden, ismerteti meg az olvasóval a faluszélre szorult arab közösség nyomorult és még nyomorultabb mindennapjait, mozgatja a regresszió által fölöslegessé vált munkanélküli generációt. Ha munka nincs, maga az életben maradás is kockázatvállalást követel. Ahhoz pedig, hogy a szegénységbõl kikeveredjen, kötelezõ vállalni a kockázatot.

„Kit érdekel a holnap?” Ezt mondja. „…igaz. Már majdnem el is felejtettem. De Hamudi emlékezett rá. Mert tényleg ezt mondogattam, amikor rossz passzban voltam, amikor egyedül maradtunk a mamával. Kit érdekel a holnap?” Ahhoz, hogy a tényleges nyomorszint fölött tartsa magát egy franciaországi arab család, ahhoz családfõ szükséges. Nélküle nincs egyéb, mint a narkó, a Hivatal szociális osztálya, a turkáló, a segélyek és segélyosztók. És a folytonos látvány, az utca a nepperekkel, a mama analfabetizmusa és szerencsétlenkedése, a lakótelepi betonház. Csak fél arasszal föntebb, mint Magyarország arabjai. Szakszervezeti erõlködés, kisemmizettség, tanfolyamok és még tanfolyamok. A hatalom többnyire tanfolyamban gondolkodik, amikor ötven pontban kitûzi a nyomor és a kiszolgáltatottság végét.

Mikszáth, Móricz és Tömörkény együtt az arab kislány kezébõl, milyen csudák láthatók a földön, kérem tisztelettel? És ami a magyar klasszikusokból hiányzik, a humor. A tündéri kislányhumor, néha szarkasztikus, másutt szemérmes, megint másutt szerelmesféle, hogy eloldja a kilátástalan helyzetet, távolságot építsen alá. A humor miatt nem jut eszünkbe minden bekezdésnél, hogy ez szörnyû. A néhol gonosz humor miatt nem jut eszünkbe minden esetben, amikor pedig juthatna, hogy a kisebbségi létnél bonyolultabb és összetettebb kiszolgáltatottság aligha létezik a földön.

A napló szerzõje: Doria. Apja összepakol, elhagyja Párizst, az asszonyt, a kislányt, fiatalabb nõt vásárol magának Algírban, amint jogosulttá válik a nyugdíjra (amivel otthon gazdag kérõ), aki fiút szül neki. Az arab férfi élete fiú utód nélkül nem élet. Doria anyja megáll az elsõ szülésnél, a „szakállas”, ahogy nevezi, lazán otthagyja õket kereset nélkül. Érdemes megjegyezni itt, hogy ugyanúgy, mint a nagy magyar amerikai kivándorlás idején, az arabok is egy gombócban maradnak, melegítik, segítik, bátorítják, ugyanakkor beszorítják egymást a legvadabb vallási keretek közé. A reggeli imák arról szólnak, egy nappal újra kevesebb, és mehetnek haza. De nem mehetnek. „Tésztát és rizst ettek éveken át” – írja egyik szomszédról, hogy hazaindulhassanak. Az egyik alig emészthetõ szociális probléma. Ezzel szemben Faiza Guéne, az író, azt állítja, „nem akartam szociális problémákról írni. Ami olvasható nem más, mint a hely, ahol fölnõttem”. Hát nem az. A mindennapokat elõbb egy apapótlék narkós, késõbb egy okos „füles” osztálytárs plátói szerelme rezegteti.

Rendben. Elfogadható. Az ember él valahol, és nem láthatja az életet szociális problémának. Az volna nagy móka, ha annak látná.

A bolond nõ

A másik író Deborah Rodriguez, a bolond nõ.

A bolond nõ pörgõs könyvet írt, le sem lehet rakni annak ellenére, hogy ennyiszer életemben nem láttam leírva a hajápolás, vagy a szemöldökkiszedés szóösszetételt, és megismertem egy amerikai programot, a Szépség Határok Nélkül címût, amely program egyedül a kétezer-kettes kabuli szépségprogramok repülõjegyeire 12 000 dollárt költött. Az öszszegben nem szerepel a hírességek tiszteletdíja, különféle terembérletek, a hangosítás, ilyesfélék. Mindig csodáltam az amerikaiak üzleti érzékét, az ismeret birtokában – szépségápolás a burka árnyékában – az eddiginél is jobban csodálom. Kezdem elfogadni, hogy az alapítványi rendszer nem más, mint a pénzek áthelyezése, hogy az ügyesek eltartsák a hülyéket.

Kitanítja az olvasót a helyi házassági szokásokra, hogyan szõrtelenítenek a nõk, a férfiak, mikor egy teve, mikor tizenkettõ a menyaszszony ára. Megtanuljuk a házasságon belüli szexuális élet különféle furfangjait, heti beosztását (kisszex csüt., nagyszex pénteken), a házasodás háborús csapdahelyzeteit. És megtanulhatjuk azt is, hogyan, milyen gesztusaiból ismerjük fel a nõt, aki csak végletekben képes gondolkodni, végletek szerint hajlandó élni az életet. Sokat nem értünk belõle, a két véglet közt ülünk tátott szájjal, mi csökött, félfeudális magyarok. Fõleg a férfiak. Aligha értjük meg elsõ nekifutásból azt a hõsies elszántságot, amellyel egy amerikai (Michigan) fodrásznõ elunja a házasságát (házasságait), mert férjei többször féltékenykednek ok nélkül, ami persze szörnyûség a maga nemében, de talán nem fõbenjáró bûn (aki szeret, féltékeny rendszerint, aki nem, fütyül rá).

Ezenkívül a vándorlelkész férj át akarta volna venni élete felett az irányítást, hallatlan. Valóban szörnyû. Láttunk már nyilvánosan kasztrált férfit, aki azt hitte, van beleszólása a mellette hites feleségként élõ nõ mindennapjaiba. Példának okáért a férj nem rajong kimondottan, amikor a felesége felkerekedik egy nemzetközi segélyszervezet munkatársaként, és el-elrepül Afganisztánba bálaruhát osztani.

Az önéletrajzi regénybõl egyszerûen nem derül ki, a férfiembernek miképpen kellene viselkednie egy bolond nõ mellett. Mert semmi nem jó. Ha a bolond nõ úgy dönt, mindig új férje lesz, amint elunja az elõzõt, és nem mellesleg Kabulban nyit szépségszalont, mert abban teljesedik ki az élet, a férfi vegye a kalapját, és laza ügetéssel távozzon a környékrõl is. Bolond nõ ellen nincs gyógyszer.

A híradásokból emlékszünk a lerombolt, porig bombázott Kabulra, hajszálnyival roszszabbul nézett ki, mint ostrom után Budapest. Az afgán férfiak kiverik a Vörös Hadsereget, a világhatalom belebukik abba, hogy az afgán férfiak tíztõl száz évesig olyanok, amilyenek. Mudzsahednek születnek Kalasnyikovval a kézben, a szabadság a legdrágább kincsük, az egyetlen, amit becsülnek. Aztán jön a talibán, az értékmérõk közé illeszti a Koránt, ahol a nõknek kuss van, és azzal teszi emlékezetessé uralmát, hogy a nõt visszazárja a házba, és hogy nyilvános kivégzésekkel erõsíti az afgán nõk erkölcsi érzékét. Érkezik a NATO, az ENSZ, velük a bolond nõ.

Az önéletrajzi regény arról szól, hogy egy amerikai nõ meglehetõsen zilált háttérrel felkerekedik, hogy a világ másik végén megmentse a nõket és asszonyokat. Egy fodrász Robin Hood. És beszél közben. Nyomja. Diplomatafeleségeket díszít, történeteket mesél, olyasféle vándormotívumokat kever a történetekbe a férfi-nõ kapcsolat kultúrtörténetébõl, amelyeket a keresztény-zsidó kultúra írói százszor megfogalmaztak. Ez két dolgot jelenthet: a világ, benne az emberi szerkezetek hasonlóan mûködnek mindenütt, vagy annak ellenére, hogy amerikai, olvas európai irodalmat.

A bolond nõ – a házassági elõkészítésekre tervezve – szépségszalont, késõbb szépségiskolát nyit, ahol afgán nõket oktat a melírozás, epillálás titkaira, üzleti menedzserfogásokra. Közben bejárja Kabult. Nõi börtönbe visz bennünket, megharcol a bûnözõ szomszédokkal, jó kapcsolatokat épít ki a katonákkal. De hogy a bolond nõ élete színesebb, a regény olvashatóbb legyen, hogy közvetlenül belássunk egy moszlim férfi agyába és ágyába, elszegõdik második asszonynak, férjhez megy. A bolond nõ annak tudatában férje második felesége, hogy van egy elsõ asszony Szaúd-Arábiában, aki szült hét lánygyermeket. A nõ a szabadság harcos amazonja, felkent hõse rabszolgasorsot vállal, hogy pontosan ismerje az afgán nõ sanyarú helyzetét (ez vicc volt). Majd megszökik. És a kalandok folytatódnak. Egyszer lírai hangszerelésben, máskor keményen, ahogyan az amerikai küzdõszellemhez illik, beszívjuk az afgán port, látjuk a hegyeket, a romokat, a nõket világoskékben tipegni. Bolond ez a nõ, de pontos megfigyelõ, és jó keze van.

Végezetül az olvasó egyetlen dologban reménykedhet. Hogy nem találkozik a két írónõ. A kiszolgáltatottságra vágyait, reményeit ráengedõ arab, és a szabadság és demokrácia világából érkezõ fodrásznõ. Nem értenék egymást.

Faiza Guéne: Soha, sehol, senkinek
Ford.: Takács M. József
Ulpius-ház, 2007
230 oldal, 2690 Ft

Deborah Rodriguez: A kabuli szépségszalon
Ford.: Térfy Anna
Ulpius-ház, 2007
3354 oldal, 2999 Ft

 
 
 

Onagy Zoltán

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu