buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A Fal két oldalán


2007.10.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Berlin örök téma marad. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent Sven Regener regénye, a Berlin blues (Herr Lehmann; 2001) és a Gondolat Világirodalmi sorozat darabja, Thomas Brussig A Napsugár fasor innensõ vége (Am kürzeren Ende der Sonnenallee; 1999) címû mûve komplementer regénypárost alkotnak: a kettéosztott Berlinrõl kap az olvasó az elsõ regényben a nyugati, a másodikban a keleti városrész hétköznapi életébõl, mindennapi sorsaiból megrajzolt képet – immár magyarul is. Egy téma két különbözõ nézõpontból, de együtt a két könyv sajátos harmadik olvasatot képez, amelyben egy harmincéves nyugat-berlini élete kerül párhuzamba egy kelet-berlini kamasz mindennapjaival. Mindkét regénybõl Leander Haußmann rendezett filmet, s a mûvek számos jelenete képiségében is engedi magát filmként elképzelni és akként olvasni. (Brussig regényét ráadásul meg is elõzte a film és a forgatókönyv.)
 

Sven Regener, aki az Element of Crime nevû berlini zenekar egyik alapító tagjaként vált ismertté, a ’Lehmann úr’ – vagy ahogyan az angol fordításból vett, némileg erõltetett asszociációból eredeztethetõ magyar cím hangzik: a Berlin blues – címû regényével lépett 2001-ben az irodalmi nyilvánosság elé, és nagy sikert aratott. A történet fõszereplõje Frank Lehmann, akit közelgõ harmincadik születésnapja alkalmából legnagyobb bosszúságára mindenki Lehmann úrnak kezd szólítani. Lehmann úr immár kilenc éve él Nyugat-Berlinben, pultosként dolgozik az Ötlet nevû kocsmában, és elégedett munkájával. A regény jó néhány fejezetébõl az õ figuráján keresztül világlik ki, hogy a nyugatiak hétköznapi élete a Fal jelenlétén kívül abszolút átlagosnak tekinthetõ: barátok a kocsmában, Erwin, a kocsmatulajdonos bosszús dolgai, egy szerelem a csinos szakácsnõvel, Katrinnal – mindennapi jelenetek egy nyugat-berlini ember életébõl hétköznapi konfliktusokkal tarkítva. A kelet-berlini epizód, amikor Lehmann úr pénzt próbál vinni anyja unokanõvérének, kudarccal végzõdik, egy vámügyi probléma miatt nem tud átjutni a határon. Kelet-Berlin „NDK-fõvárosként” való megjele-lölésében is érzékelhetõ a városrész távolisága és idegensége a nyugatiak számára és viszont is: Lehmann úr hiába int a határ túloldaláról a kelet-berlini határõrnek, az nem integet vissza. A cselekmény mélyébõl fokozatosan egy rejtett probléma bontakozik ki: Karl, Lehmann úr legjobb barátja mélypontra kerül. Lehmann úr nem igazán vesz tudomást az elõzetes jelekrõl, azokat a fáradságra, illetve barátja szobrainak és „objektumainak” közelgõ kiállítása miatti stresszre fogja; majd szerelmi bánata miatt hanyagolja el legjobb barátját. Karl fokozatosan összeomlik, napokig nem alszik, mindenkivel összeveszik, és egyre zavarosabban, „sikamlós kétértelmûségeket” kezd beszélni. Végül súlyos depressziós állapotban kerül kórházba. Karl figurájában áttételesen a Berlin-probléma koncentrálódik. A nagyszerû barát, akire Lehmann úr mindig számíthatott, valójában kettõs életet él, ami a vidám és gondtalan mûvész-személyiség illúziójából és Christinnel, a pultosnõvel való gondterhelt, titkolt kapcsolatából tevõdik össze. Ahogyan a két világ ellentmondásosságából Karl összeomlása következik, a berlini fal is leomlik Lehmann úr harmincadik születésnapján. Az újraegyesítés, a Fal leomlása Lehmann úr sorsában is egyszerû látványosságként reflektált eseménybõl határkõvé válik, és a születésnappal részint ellentétbe, részint párhuzamba állítva valami esetlegesen új korszaknak az eljövetelét vetíti elõre. Berlin makrotörténete az egyes emberek sorsában ismétli meg magát. Frank szembesül azzal, hogy mennyi minden futott vakvágányra az utóbbi idõben, és hogy „mindenhonnan eltûnt a tûz”.

Magányában és ürességérzetében arra keresi a választ, hogy hol találja meg saját helyét a változás és az állandóság határmezsgyéjén. Konklúziója a berlini történet végkövetkeztetése is: „Elõször is elindulok valamerre, gondolta. A többi majdcsak kialakul valahogy.” A beszélt nyelvi elemekkel gazdagon díszített mondatok, a gondolatok élethû és gyakran rendkívül humoros „parafrazálása” teszi nagyon olvasmányossá a könyvet. A Berlin blues soraiban Lehmann úr gondolatai lüktetnek, egyes állandósult jelzõk, szituációkhoz kötött szerkezetek sokszor ismétlõdnek. Lehmann úr reflektáltan használja a nyelvet, rendkívül jó érvelési képessége révén pedig egy-egy fogalom kapcsán elõtör belõle a hétköznapi filozófus: „Ha az élet kitöltésérõl beszélünk, akkor az életet csak tartóedénynek, valami korsónak nézzük, eszköznek a célhoz, amibe valamit bele kell tölteni, ahelyett, hogy az ember rádöbbenne, hogy az élet önmagában érték, amit, ha egyfolytában azzal foglalkozunk, hogy tartalmat töltsünk bele, talán észre se veszünk.”

Thomas Brussignak, a kelet-berlini születésû regény- és forgatókönyvírónak A Napsugár fasor innensõ vége címû regénye a „másik Berlinbe” vezeti be az olvasót. Ez a regény Michael Kuppisch, egy kelet-berlini kamaszfiú világát mutatja be, az õ, családja és barátai életének egy szelete képezi a cselekmény magvát. A potsdami konferencián Berlin felosztásakor Sztálin szeretett volna egy szép nevû utcát – olvashatjuk Micha anekdotikus magyarazátát arra, hogy a Napsugár fasor „rövidebb vége” vajon miért került az NDK-ba. A fasor birtoklását azonban Truman nem akarta átengedni. Churchill, akinek döntõ szava volt a kérdésben, éppen szívni akart szivarjából, az azonban kialudt, és Sztálin volt a gyorsabb: õ adott tüzet Churchillnek, aki a szívességet azzal viszonozta, hogy a Napsugár fasorból hatvan méternyit a szovjeteknek adott. A történetszál, amely Michának a vele egyidõs, Nyugatról jött szomszédlány, Miriam szívéért folytatott hódítási kísérleteit írja le, az NDK-s életképek gazdag repertoárjába ágyazódik: egy szerelmes levél, amelyet még elolvasása elõtt Micha kezébõl a halálsávba fúj a szél; az iskolában büntetésként vitaindító tartása „Mit mondanak a mai fiatalságnak a marxizmus-leninizmus klasszikusai?” címmel; a Vörös kolostor mint a szocialista ifjak elitképzõje; egy megtalált nyugatnémet útlevél története; Micha apjának a stáziszomszéd-képzelgései és beadványírási mániája; Heinz bácsinak, Micha nagybátyjának ártalmatlan csempészési kísérletei; tiltott számok hallgatása, „kazettás átjátszások” és a Rolling Stones legújabb lemeze „ötven nyugiért”; a határon elkobzott japán hi-fi-torony, ami zárlatot okoz; egy NDK-s választás… Mariónak, Micha barátjának egyedülálló kapcsolata egzisztencialista barátnõjével, aki kapcsán megjelenik a regényben a kelet-berlini lét mélységeinek és vágyakozásainak egyetlen törtmondatba sûrített lényege: „szabadságra vagyunk ítélve”… És nem utolsósorban kiemelendõ a groteszk kísérlet: felvásárolni a telkeket az NDK alól… A magától értetõdõ NDK-s szókincs mellett a diáknyelvi és szlengkifejezések, valamint az elbeszélt idõbe beszivárgó külföldi szóösszetételek képezik a regény rendkívül kidolgozott nyelvi palettáját. Az elbeszélõ egy ponton kilép auktoriális, távolságtartó pozíciójából, és személyesebb regiszterben, többes szám elsõ személyben mondja el a történetet.

Sven Regener Berlin blues-ával szemben Brussig regényében a korszak, a Fal a mindennapi életbe kódoltan jelenik meg. Nemcsak Michának, akivel a nyugat-berlini oldal egyik kilátótornyából gúnyolódnak az ottani gimnazisták, vagy Mariónak, aki el sem tudja már képzelni, hogy a Fal ne létezzen többé; hanem mindenkinek: „Milyen szomorú és kétségbeejtõ is tudott lenni ez a Fal.” Mégis, hangvételében rokon a két regény, hiszen Brussig mûve ugyanúgy humorosan reflektál a keleti jelenségekre, mint Regener Lehmann ura: Micha és Mario a nyugati turistabuszhoz futnak, és eljátszák az éhezõ kelet-berlini gyereket. A kelet-berlini sztereotípiák a hétköznapi élményvilágban oldódnak fel. Valójában egyik mû sem akar nagy dolgokat kimondani, csak – ha ironikusan is – emlékezni: „Mert az emlékezés többre, sokkal többre képes, a legnagyobb csodára: megbékélni a múlttal.”

Sven Regener: Berlin blues
Fordította: Jónás Péter
Kalligram Kiadó, Pozsony, 2007
280 oldal, 2500 Ft

Thomas Brussig: A Napsugár fasor innensõ vége
Fordította: Nádori Lídia
Gondolat Kiadó, 2007
168 oldal, 2190 Ft

 
 
 

Arany Mihály

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu