buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Keleten a helyzet változatlan


2007.10.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az elakadt közel-keleti békefolyamatról, az önálló palesztin állam létrejöttének és zsidók-palesztinok együttélésének esélyeirõl és szükségességérõl most egyszerre két világhírû szerzõ könyvét is olvashatjuk. A két hasonló formájú, vékonyka kötet együttes kiadásában az Európa Kiadót nyilván az ismeretterjesztés mellett a kiegyensúlyozottságra törekvés is vezette, hiszen az izraeli Ámosz Ozt elkötelezett baloldaliként, a perui Mario Vargas Llosát pedig éppen ellenkezõleg jobboldaliként, konzervatívként tartják számon. Leszámítva, hogy Oz elutasítja a kétnemzetiségû Izrael gondolatát – s ezért õt Llosa cionistának nevezi –, a helyzet megítélését, az okokat és a teendõket illetõen meglepõ módon nincs jelentõs különbség kettejük véleménye között.
 

Mindamellett vitatkoznék azzal a gyakorlattal, hogy híres, pláne világhírû szerzõk újságban, folyóiratban megjelent minden írását, vagy különbözõ rendezvényeken elhangzott beszédét szentírásként kell kezelni, s szövegeiket – amelyek a maguk közegében, megjelenési formájukban fontosak voltak, sajátos helyi értékkel bírtak – könyvben kell kiadni.

Elsõsorban az általam éleslátása, tisztessége, s persze tehetsége okán kedvelt Oz kötete okozott csalódást. A feltupírozott, de még így is vékonyka opus két esszét, egy elõadást, s egy vele készített, nem túl mély és elemzõ telefon (!) interjút tartalmaz; egyikük után sem szerepel az eredeti megjelenés ideje, helye, copyrightjukból ítélve 2002 elõtt születtek. Az eredetit 2006-ban a Princeton University Press adta ki.

Oz alaptézise néhány mondatban összefoglalható. Az izraeli zsidók és a palesztin arabok közötti egyre véresebb konfliktus „nem vallásháború, nem kultúrák háborúja, nem két hagyomány csatája, egyszerûen ingatlanvita." A megoldás, még ha fájdalmas is, csak az lehet, ha létrejön a palesztin állam, s a két nép megpróbál békében egymás mellett élni. Izraelnek vissza kell adnia megszállt területeit. Szomszédságért szomszédság, tiszteletért tisztelet jár.

Oz szerint a palesztin vezetés és a zsidó állam egyaránt felelõs az 1948-ban elûzött, elmenekült hárommillió palesztin sorsáért, az 1967-es, hatnapos háború után pedig az izraelieknek nem kellett volna olyan arrogánsnak, hataloméhesnek, önzõnek lenniük. Így igaz.

Oz néhány kijelentését, ötletét azonban vitatnám. Vele ellenétben nem hiszem, hogy az árulás a szeretet egyik megnyilvánulási formája. Azt fenntartás nélkül elfogadom, hogy a fanatizmus ellen jó orvosság, ha a másik helyébe képzeljük magunkat, azzal azonban nem értek egyet, hogy a mindenütt jelen levõ fanatizmust – az évszázadok óta bennünk, velünk élõ önhittséget – humorérzékkel, regényolvasással, fõleg Shakespeare-rel- és Kafkával lehet kúrálni.

Oz bölcs és kevésbé bölcs, de mindenképpen rokonszenves gondolatait bõ lére ereszti, gyakran ismétli önmagát, olykor evidenciákat, közhelyeket hangoztat, s ez egy idõ után unalmassá teszi szövegeit.

Llosa bevallása szerint rokonszenvezik Izraellel, három évtized alatt ötször is járt ott. 2005 augusztusában egy meglepõ fejlemény miatt utazott az országba: azért, mert a kiegyezés, a békefolyamat egyik fõ kerékkötõjének tartott Ariel Saron felszámolta a gázai zsidó telepeket. A szerzõ arra volt kíváncsi, hogy milyen szándék vezette a politikust döntésében, s ennek milyen következményei lehetnek. Kéthetes riportkörútja tapasztalatait, benyomásait, izraeli és palesztin vezetõkkel, közéleti személyiségekkel és egyszerû emberekkel folytatott beszélgetései esszenciáját eredetileg a madridi El Pais nevû napilapban publikálta nyolc részben. Ezek az írások ott – s aztán az utánközlõ sok-sok lapban – a helyükön voltak, de egy könyvtõl, különösen egy ilyen tárgyútól, az olvasó nagyobb elmélyedést, több idõt, energiát igénylõ, alaposabb, részletesebb feltáró munkát várna. (Óhatatlanul eszembe jut az a bon mot, hogy ha az élelmes tollforgató két hétig külföldön jár, akkor az élményeibõl könyv születik, ha két hónapra megy, cikket ír, ha meg, mondjuk két évet tölt el valahol, egy sort sem.)

Az anyag egy része Saron politikájával, az aktuális politikai, társadalmi helyzettel foglalkozik, de ezek a szövegek igazából ma már nem érdekesek, az események túlléptek rajtuk. A lényeg azonban nem sokat változott. Llosa szerencsére a mindennapokat, a konfliktus megjelenési formáit akarja megragadni. Meghallgatja a szembenálló felek véleményét, s megrázó tudósításaiban emberi drámákat, tragikus sorsokat mutat be, beszámol a megszállt területeken s táborokban élõ nincstelen palesztin nép szenvedéseirõl, kiszolgáltatott, megalázott helyzetérõl, röghöz kötöttségérõl, amelyet csak még teljesebbé tesz a rossz emlékeket ébresztõ, sok települést kettévágó, 650 kilométer hosszúra tervezett, tömör vasbetonfal. Nem hallgat az izraeli hadsereg brutális akcióiról sem. Mindezzel nyilván magára vonja az elvakult Izrael-pártiak haragját.

Úgy véli, hogy a Camp David-i tárgyalás kudarca, s a terrorista merényletek elszaporodása óta az izraeli társadalom zöme betokosodott „valami erõsen vallási színezetû, nacionalista, soviniszta és idegengyûlölõ konzervativizmusba." Ezért is értékeli nagyra, hogy mégis akad néhány száz bátor és igaz izraeli zsidó ember, aki kimondja az igazságot, keményen bírálja a kormány politikáját, kiáll a békéért, s leleplezi a palesztinok ellen elkövetett visszaéléseket, bûnöket. Az õ létezésük miatt tartja Izraelt az egyetlen helynek a világon, ahol még balolda-linak érzi magát.

A cikk-sorozatot Llosa lányának fotói, s Llosa hosszú képaláírásai egészítik ki. Kár, hogy a fotókat nem sikerült az adott szöveghez, interjú-részhez betördelni. S ha már a szerkesztésnél tartunk: érthetetlen, hogy egyik kötetben sincs egyetlen, a neveket, eseményeket magyarázó lábjegyzet, még a sokat emlegetett Cahalról sincs leírva, hogy az az izraeli hadsereg.

A kötetet – a téma alaposabb kibontása, s talán még inkább a könyv „felhízlalása" miatt – függelék egészíti ki: ebben Llosa hét, 2001 és 2004 között született, az izraeli-palesztin konfliktus különbözõ vonatkozásaival, okaival, következményeivel, Saron politikájával foglalkozó rövidebb publicisztika olvasható. Ezek, azon túl, hogy sok evidenciát, közhelyet tartalmaznak, mára nagyrészt az aktualitásukat és érdekességüket vesztették.

Nem vitatom a szerzõk és a kiadók (az eredetit publikáló amerikai és spanyol cég illetve az Európa) jó szándékát, a végeredmény azonban elég sovány. S most nem az oldalszámra, hanem a szellemi izgalomra, a teljességre törekvésre, az író név „márkavédelmére" gondolok.

Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Ford.: Pék Zoltán
79 oldal, 1800 Ft

Mario Vargas Llosa: Izrael/Palesztina
Ford.: Benyhe János
Európa Könyvkiadó, 2007
156 old., 2100 Ft

 
 
 

Gervai András

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu