buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A hallgatás jutalma


2007.10.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A múlt általában emlékeinkben él, ott ragad meg foszlányaival, éles, képszerû jeleneteivel, villogó dátumaival, homályos részleteivel, egyre halványuló eseményeivel. S az ember – ilyen a természete – az emlékeibõl építi fel egy idõ után saját múltját, történeteit, melyek a késõbbiekben meghatározzák jelenét, másokhoz való viszonyát – meghatározzák magát az embert. Az emlékezetnek – sok egyéb mellett – egyik tulajdonsága az, hogy könnyen alakítható.
 

A múlt zegzugos bugyrában lévõ események, melyeknek nincs szemtanúja, melyek már nem részei annak a bizonyos kollektív emlékezetnek, könnyen a feledés jótékony homályába vesznek – közhelyszerû fordulat, mely mélyen igaz. S mitõl jótékony ez a homály? Hát mert elfed, eltakar olyan múltbéli történéseket, melyek a személyes „mitológia” szempontjából nem illenek bele a kialakítandó képbe. Merthogy az ember hiú, számító és törekvõ – persze legyenek kivételek –, s szereti személyes múltját makulátlannak, dicsõnek feltüntetni, még akkor is, ha ez a múltbéli tények eltakarásával, rejtegetésével jár. Végeredményben az a bizonyos jótékony homály nem más, mint a szándékolt felejtés, az emlékezet pillanatnyi és szelektív kihagyása.

Günter Grass emlékezete sokáig szelektíven mûködött, s azt az aprócska tényt, hogy a második világháború végén az SS katonai alakulatában szolgált, „elfelejtette” beírni önéletrajzába. Egészen a 2006-os évig mindezt mi, egyszerû halandók és olvasók (esetleg rajongók) nem tudtuk, nem tudhattuk. Aztán az adott pillanatban az írófejedelem lerántotta a leplet. Nem is akárhogyan: megjelent a Hagymahántás közben címû önéletrajzi regénye, melyben többé-kevésbé részletesen beszámol a második világháború kitörésérõl, a háború alatti évekrõl, majd az azt követõ zûrzavarról, egészen A bádogdob 1959-es megjelenéséig. A regény megírásának körülményeirõl így vall 2006 végén fordítójának: „…úgy döntöttem, elég öreg vagyok már hozzá, hogy visszatekintsek, és könyvet írjak fiatal éveimrõl. Ebbe a könyvbe azonban bele kellett írnom azt is, hogy mennyire bizalmatlan vagyok tulajdon emlékezetemmel szemben. Az emlékezet hajlamos átrendezni, kicsinosítani a dolgokat, megszépíteni a valóságot, az egymással párhuzamosan zajló, de egymásnak ellentmondó eseményeket úgy rendezni, hogy azok kerek, jól elbeszélhetõ folyamattá álljanak össze.” Vallomás ez, nyilvánvalóan. Kérdés azonban, mirõl? Természetesen elsõsorban a könyvrõl, viszont feltételezem, az életrõl is, Günter Grass életérõl. Vallomás ez, az elfelejtett dolgokról s talán kicsit magyarázkodás is. Hiszen Grass szerint az „emlékek ellentmondanak az emlékezetnek, amely pedánsnak adja magát, civakodva ragaszkodik hozzá, hogy neki igaza van.” Hagymahántás közben címû regényében Grass vitába száll az emlékezetével, s megkísérli, hogy az emlékeinek adjon igazat.

S az író próbára teszi magát, elkezdi lefejteni a hagyma, azaz az emlékezet külsõ rétegeit, hogy eljusson a legbelsõ héjakig, melyeken fel vannak jegyezve a múlt cirkalmas történései, eseményei. Mindaz, ami eddig nem volt nyilvános. Mindaz, amit eddig nem tudtunk. És mindennek ráadásul két szintje is van. Egyfelõl feltárul Grass írói életmûvének izgalmas háttere, a regények, novellák mögött meghúzódó gazdag élettapasztalat. Bepillanthatunk a Ráklépésben címû elbeszélés kuliszszái mögé, s megtudhatjuk, hogy az abban szereplõ Wilhelm Gustloff nevû motoros hajón egy egész tankhadosztály szolgált: erre akart az akkor még tizenéves Grass szolgálatra jelentkezni. Vagy feléled szemünk elõtt a Macska és egér címû kisregény rokonszenves figurája, Joachim Mahlke, akinek eredetije a fiatalok kiképzése alatt – szõkesége, árja kinézete ellenére – megtagadta a fegyverforgatásra vonatkozó parancsokat. S megtudjuk, miként kapott Hans Werner Richtertõl, éppen az idén 50 éve alakított Gruppe 47 egyik alapítójától meghívót a csoport soron következõ ülésére. Emlékfoszlányok, melyek kiegészítik, tovább építik az életmût, a köréje szövõdõ legendát. Mindez egyfelõl.

Másfelõl pedig kiderül (?), hogyan válik a fiatal Grass a Schutzstaffel, azaz a Waffen-SS tagjává: a Jörg von Frundsberg páncélos lövészhadosztály katonájává. Valójában errõl szól a regény, errõl szól a hagymahántás: ez a tény rejtõzött valamelyik utolsó hagymahéjon. Ez az emlék volt az, melyet vonakodott megvallani: magának és a publikumnak. Egy helyen a Schulden és a Schuld szavak kapcsán úgy fogalmaz az író, hogy az adósság csökkenthetõ, visszafizethetõ, a bûn, „a bizonyítható és a takargatott, vagy akár a csak gyanítható bûn azonban nem múlik.” És nem a Waffen-SS közkatonai tagsága a bûn, hanem ennek a hosszú évtizedeken át való elhallgatása (ahogyan be is látja ezt), miközben Grass ezalatt az antifasizmus egyik legharcosabb prédikátora lett. S az SS-tagságra vonatkozó események bemutatásánál még mindig túl sok a kérdõ mondat, túl sok a feltételes mód, a bizonytalanság. Persze, az emlékezet már nem mûködik túl jól, megcsalja az emlékezõt, vitatkozik az emlékekkel. Így viszont – és itt következik a valódi bûnhõdés – az olvasó is bizonytalan. Higgyen-e vagy ne a feltáruló, õszintének tûnõ írói emlékezetnek? Annak az emlékezetnek, mely most, mikor ebben a bizonyos esetben egyértelmûnek kellene lennie végre, még mindig bizonytalankodik. Günter Grass mûveinek értéke megmarad, azonban az olvasó elbizonytalanodik, s elveszti hitét az íróban, aki eljátszotta eddig kiérdemelt bizalmát. Azt a bizalmat, melyet nem lehet viszszaszerezni. S úgy vélem, ez a hallgatás méltó jutalma.

Günter Grass: Hagymahántás közben
Fordította: Gyõri László
Európa Kiadó, 2007
494 oldal, 2800 Ft

 
 
 

Vincze Ferenc

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu