buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Terveink már nincsenek…”


2007.10.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szakmány György kötetbe gyûjtött szépprózája jószerével arról szól, hogy már nagyon fiatalon is bele lehet unni a kisebbségi létbe, ha az ember éppenséggel nem akar nemzetek, nyelvek és kultúrák közötti hídként metaforizálódni, vagy a gyökerek örökös õrzõjének provinciális szereposztásában statisztálni. Különösen azért, mert anyanemzete és országának többségi nemzete különbözõ módszerekkel, de egyforma vehemenciával szívatja. Az egzisztenciális nyomor és a létveszélyeztetettség már csak hab a tortán.

A magyarországi olvasóközönség korábban Gion Nándor, Majoros Sándor, Kontra Ferenc, Balázs Attila elbeszéléseibõl és regényeibõl kaphatott ízelítõt a délszláv polgárháború következményeinek hátországi lecsapódásából és a „határon túliak” magyarországi megítélésének tapasztalatairól, olyan mûvekbõl, amelyek a szépirodalom eszközeivel szólnak a lét teljes ellehetetlenülésérõl, a folytonos veszélyeztetettségrõl, a mindennapi agresszióról, a munkanélküliség és a pénzromlás által a létminimum alá taszított családi sorsokról, a kényszermozgósítások elõl bujdosók és menekülõk álmatlan éjszakáiról, emigrációjukról. Szakmány kötetének történetkorpuszát a narrátor és egyben fõhõs önéletrajziként megjelenített élményvilágából építi. Az elbeszélõ narratívájában rájátszik az életkorából adódó naivitására, nyelvhasználatára, kommunikációs közhelyeire, viszont megfigyelései és ítéletei pontosak.

Az olykor kisregény terjedelmû elbeszélései a középiskolás, majd egyetemista korú fiatalok perspektíva-nélküliségét ábrázolják: a szürkeséget, a szegénységet, a diktatúrát, a háborút, a szülõknek a tehetetlenségükbõl fakadó hisztériáját. A lényegében nemzedékélményt megfogalmazó történetsor, a dühös fiatalság bácskai kilátástalanságának elbeszélése egymást generáló történetekre alapul. Szakmány György mintha inkább mondaná mint írná a történeteit, narrációja a szóbeliség olyan képzetét kelti, hogy az olvasó mindvégig úgy érzi, mintha egy asztali beszélgetés hallgatójaként részese lenne egy feszélyezetlen monológnak, amit csak gesztusok és rövid közbevetések torpantanak meg, hogy egy újabb, látszatra lényegtelennek tûnõ szálon folytatódjon az elbeszélés, s az iróniával meg (olykor hahotára késztetõ) humorral lazított csevegés egy szembenézõ, odamondó, környezetével és önmagával is kíméletlenül õszinte, ön- és nemzedékközpontú világképet hozzon ki a történetekbõl. Egy olyan nemzedék lehetséges regénye képzõdik meg Szakmány szépprózájából, amely egy ideig még bízik, hogy bár terveit ellehetetlenítette világa, álmai még lehetnek, ám rá kell döbbennie, hogy az álmodás lehetõsége is illuzórikus.

A szerzõ fiatalkori (tanuló)éveit elbeszélõ szövegek olykor a dölyf és az (ál)hatalom provincializmusa elleni vádiratnak tûnnek, számba veszik a Budapesten és Újvidéken egyaránt jelen lévõ, csak más formát öltõ bürokratikus basáskodás részleteit. Ahogy nincs jó szava a budapesti egyetemi felkészítõ kollégium döbbenetes világáról, ugyanúgy sajátos rálátásból fogalmaz az újvidéki egyetemi állapotokról, amikor aposztrofálja „a teljesen lezüllött, de perverz módon mégis egyetemként mûködõ kisebbségi és irodalmi tanszéket”, majd a provincializmus, amatõrizmus és dilettantizmus meghatározó jellegének árnyalása közben részletesebben is kifejti erre vonatkozó véleményét.

A látszólag csupán az öttagú családra, a hazai és külföldi rokonságra, a fõhõsre és baráti körére fókuszáló szövegek mögött hangsúlyos politikai, történelmi és szociális háttér bontakozik ki, és majdhogynem minden helyszíne és szereplõje azonosítható. Szakmány György gördülékeny, olvasmányos elbeszélése során természetes módon használja a vajdasági szlenget, tájnyelvet, lexikális és grammatikai deviációkat, a köznapi trágárkodást, a nyelvbe beépült idegen szavakat, ezzel erõsítve elõadásmódjának orális jellegét. Az eredmény egy ígéretes elsõ kötet, a szürkeségben, fölbomló identitástudattal, az indulás vagy maradás dilemmájában õrlõdõ nemzedéknek a gyermekkortól indított, a tanulóéveken át vezetõ, a katonai szolgálat letöltésével záruló „regénye”, amelynek szerzõje a magyar irodalom újabb, Balázshoz, Kontrához, Majoroshoz, Gionhoz mérhetõ „mesemondó sziklája” lehet.

Szakmány György: Apu nem megy sehová
Palatinus Kiadó, 2007
332 oldal, 2400 Ft

 
 
 

Fekete J. József

Palatinus Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu