buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A jelentõségek jelentõsége?


2007.10.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Két könyvrõl akartam írni, kezdem rögvest ezzel. Az egyikbe beletört „az idõjárásfüggõm”, a bicskám tehát, melynek itt nem kinyílásáról van szó, hanem a vele természetes öröm kis suhintásai révén végezhetõ örvendet mozgalmairól, a másiknál saját magam iránt támadtak végül sem cáfolandó kétségeim. Írásomban elõször is megjelölöm, melyik két könyvrõl van szó. Mert hogy mégsem tûröm kudarcomat, s remélhetõleg egy csavarmenettel „feljebb” srófolva eleget teszek a magammal szemben támasztott igényemnek.

Jean-Pierre Torrell O.P. könyve az egyik: Aquinói Szent Tamás élete és mûve (Osiris, 2007, kb. 640 old.), nagyon régóta vágytam beszerzésére. A gyönyörû kiállítású kötet igazi szakkönyv. Ezzel magamat már haza is küldhetném, lévén hogy katolikus vagyok bár, de messze nem egyházközeli, valamint vallás- és filozófiatörténészi „mivoltom” és képzettségem is alacsony értékszámok körül mozog. A ragyogó históriai munka, mely Tamás (fura nekem, hogy így neveztetik, ennél a Witti is személyigazolványosabb) világi, szellemi és lelki pályáját taglalja, óriási jegyzet- és forrásanyaggal, sok latinsággal, nélkülözhetetlen kézikönyve lesz a tanításnak, tanulásnak, és ahogy tizenöt-húsz éve még nekem számos elhanyagoltabb író és filozófus lelkendezõ örömet okozott, Tamás története is elemi szellem-lélek-együttéléseket eredményez, bizonyosra veszem. Kerek szövegeket ne keressünk benne, a kolduló baráti utat és a fõpapi-féle széket egyképp megismerõ egyházi férfiúi filozófiáját a vélemények ütköztetése, sok munkájának részlet-ismertetése révén tárja elénk a szerzõ. Gazdag élet volt, számunkra ma nyilvánvalóan sok különösséggel, de hát a gondolkodás-és-hatalom embere mindig így hat kicsit.

Tamás történetét nem mondanám para-digmatikusnak; filozófiáját tömör összefoglalásokban sokfelé megtaláljuk, ha ez a könyv nem adná (de hát adja? nem adja?). Magam az 50-es, 60-as évek fordulóján „besuttyantott mûnek” számító „Bochenski”-t nézegettem meg, Mészöly Miklóstól, szellemi kezdeteim ilybéli atyamesterétõl kölcsönöztem el örökérvényûleg, nagy haszonra. Ellenben ezt most nem ismertetem. Lét és lélek, a Jó, mindenféle kategóriák, s a centrumban Isten, Krisztus, megváltástan – a szigorú logika társaságában. A szerzetesrendek szervezésének kérdései stb.

Viszont ha már filozófia, s ha már Nemes Nagyéktól, kicsit Ottliktól is megtanulhattam, hogy „fiacskám, öregem” a nemzetközi filozófiai nyelvnek nincs magyar megfelelõje, tehát ilyetén gondolkodásunkkal is akadnak bajok, logikus…. A Tamás-mûben a kifejtett filozófiai tételeket nem nagyon találva (ez egy csodás irodalmi-tudósi szakmunka, 1000-a-köbön anyagtömeggel, azt jól rendezve, nem vitás), elkezdtem (egzisztencia-listaságom örvén) Heideggert nézegetni, szintén Osiris, magyarul. (Egykor írtam róla.) Hamar megtudhattam, hogy Heidegger szerint a (borzalmas magyar szó, mégis zseniális találmány) jelenvalólét mögött ott a lét, a jelenvalólét, melynek változata a mindennapi lét, meglét (parasztosan mondom, nem vívóasszóra álltam ki itt), a lét, mely J. A.-nál dadog, igen, a lét nem meghatározható, nem is kell meghatározni, ellenben kapcsolatba lehet kanyarítani vele a jelenvalólétet, s akkor ez egzisztencialista vizsgálódás. Ha anyagi, hivatali, hierarchiabeli, egyetemi stb. egzisztenciájáért küzd a dolgozó, a szépreményû, férfi és nõ, az nem egzisztencializmus. Pl. ha a papájával van regényes gondja, a szerelmérõl derül ki, hogy stb., netán közérvénnyel becsapták anyagiakban mint polgárembert. A tamási (késõbb tomista?) filozófiá(k)ban a lét helyett én úgy látom, a lélek áll etc., és a megváltástan gondjai helyettesítik a heideggeri gond megválthatatlanságát, nem folytatom, a filozófiai gondolkodás egy külön kaszt ügye, melynek részeseiként magunknak hízelegve láthatjuk csak magunkat. A dolog jelentõségét érezzük, ennek a jelentõségnek a jelentõségét azonban a magunk életére nézvést nem oly állandósággal látjuk.

A másik könyv, ha már menet közben változtattam, felvázolt dolgozatszerkezetemen, a Typotex ismét jeles, érdekes, közérvényt megcélzó kiadványa, történeti jellegû, s pedig olyan, hogy ember a magam nívójegyébõl is hozzá tudhat szólni. (Ajánlva széles körû olvasásra a roppant rokonszenves munkát, plusz.) A mû szerzõje kitûnõ történész, rendes stiliszta: Grüll Tibor. A cím: Az utolsó birodalom. És Rómáról szól.

Taglalja rengeteg tömb-idézettel, kiemelt nagyobb, húsosabb falatokkal a birodalom történetét, megannyi oldalát, aspektusát, különlegességét, építészetét, irodalmát; a hódításokat, a polgári és az „arisztokratikus” létet; a szellemi plusz vívmányokat stb. Jól látszanak a könyvben a szerény ábrák. Izgalmas kérdések az effélék: volt-e vallásszabadság az ókori Rómában? Mi köze az Egyesült Államoknak az ókori Róma alkotmányos rendszeréhez? Zsidók és görögök problémái… A tömegmédia kihasználása a hatalmi gépezet által… ily dolgok a kötet hátlapján elolvashatók. Nem ez itt a lényeg.

A lényeg az, hogy Rómát Grüll az utolsó igazi birodalomnak állítja. S meggyõz igazáról. Olyan szennyképzõdményeket, mint a Harmadik Birodalom, ahol (részben) a németség képében az alantas emberi ösztönök kerültek uralomra… és ennek volt szovjet megfelelõje… az úgynevezett fehér ember évezredes strabancolása… nem, hát hagyom, Grüll épp azt mondja, a szovjet és a náci, íme, nem volt birodalom. Birodalomnak ma még csak sejlõ árnya sincs a trükkvásznon, nincs az a pantomim. Mi van?

Az a kérdés van, ismétlem, hogy miért érdemes (szinte kell, na jó, ajánlatos, hasznos) a régi Róma tanulmányozása? Részben az ókortudományok heidelbergi doyenjét, a magyar Alföldy Gézát idézi Grüll. A mai európai egyesüléssel szemben Alföldy is, gondolom így Grüll is szkeptikus. Magam a kép szélére se kerülök, nem témám az ily véleményezés. De a mostani állapotok mindenféle utópisztikus elegyet görgetnek csak, és Rómától nagyon sokat kellene tanulni, mondjuk szerzõ és forrása, például arról, hogyan lehet a különféle népeket nagyjából azonos életnívón, nagyjából saját kedvüknek megfelelõen, nem csupán gazdasági haszonelvek alapján, nemcsak adminisztratív intézkedésekkel etc. Öszszetartani, hogy aztán tényleg egyesülésnek legyen nevezhetõ az eredmény.

Dolgom nekem mint íróféle embernek és könyvismertetgetõnek egészen más. Amikor fõleg egy ismeretterjesztõ vagy tudósi munka kerül „elém”, elgondolkodom, mit mondhatok elsõdleg, valami haszonnal akkor már. (Más dolog, hogy Maigret kalandjairól újabb stiláris kisesszém áll készen, de ez az író mûve, ugyanígy elmélkedhetem Sherlock Holmes halhatatlan sokoldalúságáról, rejtelmeirõl.) A Tamás-mû haszna egyértelmû: egyházi, vallási, hívõi, szakjellegû. S eleve egy szellemi rangon felüli illetõk, igyekvõk kenyere. Mi a helyzet azonban a roppant nívójú ismeretterjesztõ mûvekkel? A szellemi igényû magazinjelleget messze meghaladják. Tárgyukat összefoglalóan ismertetik. Ha festészetrõl van szó, hát pl. Cézanne mûveinek illusztrációival gazdagítják. Nézek egy ilyen római eszmefuttatást. Másutt Wittgenstein-, Poe-életrajzot. Jelentõs dolgokról olvasok. Cézanne képe azonnal tetszik, tudom, világcsoda, azt is belémsulykolta az élet, miért. Nyitás a kubizmus felé. A kubizmus meg... aztán ami utána jött... elvezetett a csak fehér, a csak fekete képekhez, elvezetett a ... A történelem vívmányai elvezettek a kényszerûen, ma már némely japán véleményezés szerint is észelvûen ledobott atombombához. Elvezetnek a történelem vonalai a mai összes fejleményhez. E fejlemények között élünk mi, olvassuk tudósi vagy ism. terj. feldolgozásaikat.

Miért a lélek ily-oly fényûzése, emlékezem vissza a poétára (pontatlanul itt, elnézést). A jelentõséget még csak értjük, tudván tudjuk, megtanultuk, azonosulunk is vele, kultúr-kincs, haladás. Örök értékek, önazonosságok (vallás, család etc.). Jelentõségek, ismétlem. Ellenben – szerencsére nem sokunkban, de számunk egyre nõ – az merül fel: mi a jelentõségek jelentõsége? A cézanni táj kocka-kibomlása, a colos pasi térdének kocka-nadrág-fordulója mily jelentõs! De hová vész a jelentõség, ha a fejlõdés nyomán ebbõl csupa fehér, csupa fekete, vagy annyi se lesz a képen? De hát az is igaz, hogy a világ – érdeklõdésecskéinkkel, tudóskodásainkkal – már csak elejitül fogva így megyen.

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu