buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A nemeslelkû haragvó


2007.10.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az élet kiszámíthatatlansága hozta úgy, hogy az elmúlt heteket elõbb egy Arthur Koestlerrõl írott könyv (Körmendy Zsuzsanna könyve, írtam is róla az Új Könyvpiacban), majd pedig egy George Orwellrõl írott könyv olvasásával töltöttem.
 


George Orwell
Az élet kiszámíthatatlansága mellett persze most is, mint mindig, valami más, mélyebb tendencia is meghúzódhat amögött, hogy egy Koestlerrõl és egy Orwellrõl írott könyv egymás mellé kerülhetett a napi olvasmányaimban: az, hogy az ezer bajtól sújtott magyar tudományosság és könyvkiadás igyekszik bepótolni a hátrányait, Koestler és Orwell pedig igencsak hátrányos szerzõnek számított hosszú évtizedeken keresztül a magyar világban, nevüket és mûveiket sem volt szabad említeni. Nem csoda, mondhatnám, hiszen nevük és életük-életmûvük összekapcsolódott a huszadik századi totalitarizmus elleni küzdelemmel. Valójában ezért is örülök annak, hogy a Koestlerrõl és az Orwellrõl írott könyveket egymás után olvashattam el: a véletlenben rejlõ esetlegesség mély kapcsolódási pontokra mutatott rá. Ezek feltárása, úgy gondolom, akár több tudományos dolgozat tárgya is lehetne.

A zárkózott, beteg Orwell alig engedett közel magához embereket, Koestler azonban azok között volt, akiknek feltárta a maga világát, s akiknek a mûveit is érdeklõdéssel figyelte. Persze voltak közöttük különbözõségek is: Koestler a multikulturális Monarchia gyermeke volt, életútján, még akkor is, ha szinte csak a félelemmel találkozhatott, a boldogságot kereste, ahogy Orwell írta róla: „Az emberiség csak akkor lehet boldog, ha nem tételezi fel, hogy az élet célja a boldogság. Fölöttébb valószínûtlen azonban, hogy Koestler elfogadná ezt a nézetet. Van az írásaiban egy jellegzetes hedonista vonás, ami annak az eredménye, hogy a sztálinizmussal való szakítás után képtelen volt politikai álláspontot találni magának.” Nos, ha így nézzük, a beteg és a zord világba belesüllyedõ George Orwellbõl hiányzott minden hedonista vonás, különösen érzékeny volt a megaláztatásokra, a kiszolgáltatottság megélésére, az így kialakuló életérzését pedig nagy erõvel vetítette ki önmagából. Brende Salked írta róla visszaemlékezésében: „…jó volt együtt lenni vele, amikor éppen nem volt borongós hangulatban, és nem panaszkodott. Nem igazán értette az embereket, különösen a nõket nem, nem tudta átadni magát… Szerette megdöbbenteni az embereket. Az írás volt a legfontosabb dolog az életében. Semmi és senki, egyetlen ember sem kerülhetett ez elé.” A könyv szerzõje, Jeffrey Meyers jegyzi meg, mintegy az életút tanulmányozása során szerzett tapasztalatait összegezve: „Orwell, aki leghatásosabban olyasmirõl tudott írni, amit saját szemével megfigyelhetett, szándékosan kereste azokat az élményeket, melyeket majd felhasználhat munkájában. Minél rosszabb élményben volt része, minél többet szenvedett az iskolában, csavargás közben, Wiganban, Spanyolországban és a londoni Blitz idején, annál inkább képes volt rá, hogy élményeit megírja. Nehézség és igazságtalanság, erõszak és elnyomás mind arra ösztökélte, hogy írjon, és hírneve is provokatív õszinteségén alapult.” Jellemzõ, hogy elsõ házasságkötésekor anyja és testvére külön beszélt ifjú feleségével, s kifejezték sajnálatukat azért, amit ezzel a házassággal magára vett.

Koestler jó emberismerõ érzékkel bírt, ezért írhatta le: „…minél közelebb került hozzá az ember, annál inkább úgy tûnt, hogy van benne egy gát, ami útját állja a melegségnek.” Messze vagyunk tehát attól a hedonizmustól, „hedonista vonástól”, melyet Orwell figyelt meg Koestlerben. Orwell a betegségébõl, alkatából következõ kilátástalanság-érzetet felnövesztette, s az általa ábrázolt totális világ mellé helyezte, így az még nagyobb súlyt és erõt kapott.

Természetesen más rokon vonásokat is találunk a huszadik század két emblematikus jelentõségû írója között, például azt, hogy mindkettejük életében döntõ szerephez jutott Spanyolország, a spanyol polgárháború. (A huszadik század történelmében is megvolt a maga kiemelkedõ súlya, számos, késõbb tisztán megmutatkozó jelenség ott és akkor jelentkezett elõször.) Ismert, Koestlert halálra ítélték, s éppen brit nyomásra sikerült kiszabadulnia, Orwell pedig majdhogynem halálos sebet szerzett, az õt eltaláló golyó a gégefõ alatt hatolt be, a golyó éppen a légcsõ és a nyaki verõér között ment át, csoda, hogy életben maradt. De szimbolikusan is nagy a jelentõsége a Spanyolországban történteknek, ahogy Camus írta: „Spanyol-országban tanulták meg, hogy van úgy, hogy igaza van az embernek, mégis legyõzik, hogy az erõ leigázhatja a szellemet, hogy van olyan idõ, amikor a bátorság nem fizetõdik ki. Kétségtelenül ez a magyarázata annak, hogy a világon sokan személyes tragédiaként élték meg a spanyol polgárháborút.” Orwell, miután az anarchisták között harcolt, megismerte Sztálin Spanyolországba küldött embereinek a módszereit is, ezt követõen írta meg Hódolat Katalóniának címû könyvét, késõbb minden írása a totalitarizmussal foglalkozott, ennek jegyében mondható, hogy a halállal való versenyfutásban írott 1984 címû, ugyancsak emblematikus jelentõségû regény „egy ember egész életén át tartó politikai gondolkodásának eredménye.”

Jeffrey Meyers Orwellrõl írott könyve életrajz, szemben Körmendy Zsuzsanna már említett Koestler-könyvével – az a könyv az élet és mû kölcsönhatását, kapcsolatát, s magát a mûvet vizsgálta, a gondolatiság igényével. Azt is mondhatnám, hogy Jeffrey Meyers könyve nálunk még szokatlan életrajz, hiszen a megszokottnál és elfogadottnál többet foglalkozik „hõse” nemi életével és anyagi viszonyaival, a kiadókkal kötött szerzõdéseivel, mûveinek példányszámával – de nem fölöslegesen, így például megtudhatjuk, hogy Orwellnek volt olyan könyve, amelyikbõl a megjelenést követõ tizenkét évben nem fogyott el hatszáz példány. Igaz, értesülhetünk az 1984 szédítõ számadatairól is – ezek azonban már Orwell halála után keletkeztek. Ez a nálunk még szokatlan életrajz pontosan vezeti be olvasóját Orwell világába, s emellett azt is megmutatja, hogy ez a nemeslelkû haragvó – eredetileg Orwell nevezte így Dickenst – mivel járult hozzá a huszadik század megismeréséhez. Az 1984 folyamatos sikere miatt, írja Meyers, Dickens mûveihez hasonlóan az angol nyelvû kultúra maradandó részévé lett. „Kiplingrõl azt írta: ’korunk egyetlen olyan angol írója, aki új kifejezésekkel gazdagította a nyelvet.’ Ma ugyanez Orwellre is igaz. Az 1984-bõl ismerjük az olyan eleven kifejezéseket, mint a ’Nagy Testvér szemmel tart’, ’két perc gyûlölet’, ’gondolatrendõrség’, ’gondo-latbûn’, ’arcbûn’, ’duplagondol’, emlékezetlyuk’, ’gázzá változtat’, és ’nemszemély’.” Hadd tegyem hozzá ehhez azt, hogy ezek a kifejezések nem csupán az angol nyelvet gazdagították, hanem a huszadik századról alkotott képünket is, hiszen Orwell volt az, aki ennek a századnak számos fontos jelenségét a lehetõ legpontosabban megnevezte.

S még egy megjegyzés: Orwell mûvei magyarul a rendszerváltás óta jelennek meg, más-más kiadónál, szétszórva, ahogy figyeltem, most is a piacon van néhány könyve. Jó lenne, ha munkái összegyûjtve, egységes arculatban, a lehetõ legteljesebben is megjelenhetnének magyarul.

Jeffrey Meyers: Orwell. Egy nemzedék fagyos lelkiismerete
Fordította: Magyari Andrea, N. Kiss Zsuzsa
Európa Könyvkiadó, 2007
446 oldal, 3500 Ft

 
 
 

Füzi László

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu