buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Pénznél maradandóbb


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Az erõs Németországnak nagy építészet kell, mert az építészet a nemzet hatalmának és erejének létfontosságú mutatója. Új ideológiánkat és a politikai hatalom akarását kõdokumentumok örökítik majd meg. A nagy építkezési program élénkítõ szer, gyógyír a német nép kisebbségi komplexusára. Aki egy népet nevel, annak látható okot kell adnia e népnek a büszkeségre. Egy 80 milliós nemzetnek joga van arra, hogy ilyen építményeket birtokoljon. Ellenségeinknek és követõinknek egyaránt fel kell ismerniük, hogy az épületek hatalmunkat és tekintélyünket erõsítik” (Adolf Hitler).
„A történészek a Harmadik Birodalom épületeibõl akkor is ki tudták volna olvasni Hitler világuralmi törekvéseit, ha az összes dokumentumnak nyoma vész” (Albert Speer).
„Hitler egy politikai rendszer létrehozásán fáradozott, és ehhez vezetõi mítoszra is szüksége volt. Az õ kezében az államvezetés a római császárok, a germán törzsfõk, porosz királyok kormányzását jelentette. Épületei szabályok, rituálék kipróbálására szolgáltak” (Deyan Sudjic).
„A szovjet építészetet az egyszerûség, a puritán formavilág és a gazdaságos elrendezés kell hogy jellemezze. Az épületeknek vonzó külsejûeknek kell lenniük, mégpedig nem a dekoratív díszítõelemek, hanem az épület formája és rendeltetése közötti szerves kapcsolat, valamint a helyes arányok, az építõanyagok, a szerkezetek helyes alkalmazása, illetve a minõségi munkavégzés révén” (Nyikita Hruscsov).
„Elõször mi alakítjuk az épületeinket, utána pedig az épületeink alakítanak minket” (Sir Winston Churchill).

 

Az idézetek természetesen e könyvbõl vannak. És nagyon jó ez a könyv: világos, tanulságos, és igen meggyõzõ példákkal alátámasztott képet ad az építészet és a mindenkori hatalom viszonyáról. Nagyon jó annak ellenére is, hogy Sudjic nem tud könyvet írni. A szövege nem eléggé összeszedett, az egy-egy motívumra, vezérgondolatra felfûzött fejezetek belsõ szerkezete olykor kissé kusza, és helyenként hirtelen témaváltások is megtörik a kifejtés logikáját. A magyar szövegben is akadnak javítani való mondatok – a könyv elemzéseinek kiemelkedõ értéke mellett azonban mindezek csak apróbb szépséghibák.

Az építészetrõl tudjuk, hogy kezdetétõl fogva többet jelent az ember számára, mint hogy védelmezze az életterét. A különbözõ korok urai építészeti alkotásokkal igyekeztek hirdetni erejüket, kifejezni fennhatóságukat, biztosítani helyüket az örökkévalóságban. A kiemelkedõ alkotásokra törekvõ építész ugyanakkor a leginkább kiszolgáltatott minden mûvészek között. Sudjic ezt kitûnõen fejti ki, mintegy összegezve e mûve üzenetét és tanulságát: „Az utóbbi években ugyan hallhattunk kenetteljes szónoklatokat arról, hogy az építészetnek kötelessége a közösség szolgálata, a szikár tények azonban azt mutatják, hogy az építésznek minden kultúrában kapcsolatot kell kialakítania a gazdagokkal és a hatalmasokkal, hiszen csak õk rendelkeznek az épületek megvalósításához szükséges erõforrásokkal. Az építész genetikailag úgy van programozva, hogy mindent elkövessen annak érdekében, hogy dolgozhasson – éppúgy, ahogy a lazac, mielõtt kilehelné a lelkét, még tesz egy utolsó nagy utat árral szemben, hogy ikrákat rakjon. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy az építész szakmáról jóindulatot kell feltételezni. Könnyen lehet, hogy inkább fausti alkura bármikor kapható társaságként érdemes kezelni a mûvelõit.” Továbbá: „Az építészet nemzetformáló szerepe felfogható egyfajta egyenruhaként, a hovatartozás, illetve a nemzeti törekvések erõteljes jelzéseként.

Az építészeti alkotások alkalmasak a saját tábor mozgósítására, illetve a vélt vagy valós ellenség megfélemlítésére. Az épületek formáját, a katonai egyenruhákhoz hasonlóan, látszólag praktikus, funkcionális megfontolások szabják meg, valójában azonban hihetetlenül konkrét érzelmi üzenet közvetítésére tervezik õket.” Ebbe a vonalba illik az a meglehetõsen sarkos vélemény is, amelyet Sudjic a franciákról mond. „Franciaország természetesnek tekinti azt is, hogy elnökei, polgármesterei, illetve azok tanácsadói a lehetõ legdirektebb módon alakítják építészeti arculatát, és az emlékmûvek (itt nyilvánvalóan az építményekre gondol, amelyet a hatalom eme birtokosai a maguk emlékmûveként emelnek – O.P.) költségeit álló adófizetõket vajmi kevéssé vonják be a döntéshozatalba. Ebben az országban – az elnök párizsi példáját követve – minden magára valamit is adó vidéki polgármester építtetett magának egy üvegfalú – és jó eséllyel üvegpadlójú – mûvészeti galériát, vagy egy bálnacsontvázra emlékeztetõ tetõszerkezettel ellátott TGV-állomást, esetleg egy rózsaszín mûanyag hullámlemezbe csomagolt konferencia-központot.

A józan építészetnek finom érzékkel kell megtalálnia a helyes mértékét a bizalomépítõ erõdemonstrációnak, és soha nem átcsapnia bizalmat romboló pazarlásba. Kitûnõen érzékelteti ezt Sudjic az amerikai kisvárosi bankok dilemmájával, amelyek egyrészt impozáns külsõvel szeretnék jelezni, hogy náluk biztonságban van az ügyfél pénze, másrészt viszont „nem vihetik túlzásba a márványt vagy a korinthoszi oszlopokat”, mert az már gyanúba keverhetné õket, hogy nem tisztességes úton teremtették elõ rá a pénzt. Részletesen ismertet két igencsak látványos negatív példát is. Ezek egyike a londoni Millennium Dome. Amint elmondja, Tony Blair az õ megújulást ígérõ Új Munkáspártja megdicsõülésének megtestesülését, az új politikai irányvonalat sugalló propagandaeszközét látta benne. Irdatlan mennyiségû közpénzt öltek bele, így jött létre – Sudjic szavával – a brit kulturális élet legnagyobb szabású üres gesztusa. Az építmény nem csupán szó szerint kiüresedett, hanem, amint olvashatjuk, az enyészet fenyegeti. A másik példa az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hírhedtté vált székháza, a politikai alku révén az elnöki székébe került Jacques Attali mániás építési és átalakítási költekezései révén.

És „mindenfajta politikai kultúra racionálisnak, pragmatikusnak tekinthetõ célokra használja az építészetet. Ha viszont a politikai számítás és a pszichopatológia közti határvonal elmosódik, akkor az építészet már nem pusztán a gyakorlati politika része, hanem fantazmagória, sõt áldozatait felfaló betegség.” Sudjic ez utóbbi megállapítását annyiban finomítanánk, hogy jóllehet az elkövetõi a ráció és a mánia közötti vékony, vörös vonalat átlépõ építészetet is racionálisnak, pragmatikusnak tüntetik fel, ám messze nem az. Õ maga is hoz fel erre példákat, nekünk pedig megvannak a magunkéi, köztük a legrosszabb Ceausescu falurombolása.

A kötet építmények alapos és szakszerû elemzésével – sajnos képek nélkül –, építtetõk és építészeik jellemzésével mutatja meg 13 tematikus fejezetben a legkiemelkedõbb példáit annak, hogyan valósult meg mindez a 20. században, Hitler, Mussolini, Sztálin építészetétõl a Rockefellerekig és a valóban bámulatos Crystal Cathedralig.

Deyan Sudjic: Épület-komplexus. Ahogy a hatalmasok és gazdagok építkeznek
HVG Kiadó, 2007

 
 
 

dr. Osman Péter

HVG Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu