buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Lezárult trilógia


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A történet kerete természetesen megérthetõ a Schvab diariom elbeszélésébõl, viszont ajánlott hozzá a trilógia elõzõ két kötetének, a Schvab evangiliomnak (2001) és a Schvab legendariomnak (2004) az ismerete, hogy teljességében kitáruljon elõttünk a szép, halottak arcát megsimogató, olykor torokszorítóan szomorú családnyomozás horizontja. A három kötet fraktál-jellege folytán az elsõ magában foglalja az utolsót, miként az utolsó is az elsõt, ám a fraktálok képtelenek felmutatni az ívet, amely nyomán az elbeszélõ az elsõ könyv legelején lelkesedõ, érzelmileg felajzott riporter módjára vezeti be olvasóját felmenõi falujába, a Pécs közelében fekvõ Véméndre, hogy a harmadik kötet végén higgadtan, tárgyilagosan kalauzolja a kiindulástól mintegy ezer kilométernyire fekvõ Hennersdorf falucskában, ahová üknagyszüleit 1947-ben kitelepítették, és ahonnét Ómama egyszerûen hazagyalogolt, miközben az indulásnál még háromszáz évre visszamenõ, és háromszázezer svábra kiterjedõ szövegmederbõl az elbeszélés a magánnyomozás érdekében tett utazás magánnaplójának csermelyévé tisztul. Mire erre a tényleges, földrajzi-fizikai értelemben valós utazásra sor kerül, a regényíró nyomozása gyakorlatilag befejezõdött, s az, hogy az elbeszélõ tulajdonképpen szinte semmit sem talál felmenõi ötvenöt évvel korábbi, idegenben töltött éveinek emlékébõl, már megnyugvással tölti el, már megtanulta, hogy a világnak nem az értelme, hanem a részletei érdekesek.

Az elbeszélõ hangok és pozíciók sokasága, a szólamok sokszínûsége, a mûfaji kódok váltogatása tölti ki a két hangulatos leírással határolt regényidõt, nem is lehet mindig pontosan azonosítani a beszélõt – sõt, az elsõ kötetben azzal, hogy minduntalan Ómamáról beszélt, miközben az üknagymamáról volt szó, összezavarta a regény jó szemû kritikusát is –, ezen túlmenõen pedig a svábság orális hagyományából megmentett varázslatos, misztikus, szürreális szövegrészek elegyítése a bükkfanyelven fogalmazott rendeletekkel, a szociográfiai megfigyelések lírai fikcióval való átszövése, a sváb kiejtést betûhív, illetve helyesírási korrekciók melletti dokumentálása burjánzóan gazdaggá teszi az egyébként kis oldalszámú kötetekben leképzett létélményt. Az elsõ és második kötetet még kétségtelen mitogén szándék hatja át, a harmadikban egy drámai betétben újra szárnyra kap ez a törekvés, viszont itt már a mítoszteremtés igyekezete fölé kerekedik a minden elmúlásának bizonyossága, és annak elfogadása. Korábban fontosnak talált újságkivágások, családi fényképek, a családi események idejére utaló bejegyzések, dokumentumok másolatai, és a liturgikus tartalmakat kiegészítõ profán, laikus imák épültek be a szövegtestbe, minduntalan a történet hitelesítését keresve, hogy végül az elbeszélõ beletörõdjön: hitele egyedül az elbeszélteknek lehet, a többit maga alá temette a feledés. Balogh Robert, aki írói mivoltában a trilógiát megformáló elbeszélõ is egyben, s talán õ a regény alcímében szereplõ utolsó sváb is, saját családi legendáriumának felkutatására vállalkozott, közben az elbeszélhetõség lehetõségeit járta végig, miközben eljutott odáig, hogy inkább a teremtésként megélt elbeszélést értelmezze valódi legendáriumnak a nyomozása során fellelt dokumentumok helyett. Egy belsõ történetet alkotott, amely találkozik, együtt fut az immár kifürkészhetetlenné vált (közel)múlt tényeivel, külsõ történeteivel, akár el is kanyarodik tõlük, anélkül, hogy ez bármit is csorbítana a megidézettek emlékén.

A véméndi svábok között felbukkanó szent bolondok történeteit felvonultató második kötet már erõteljesen jelezte az elbeszélõi hang személyessé válását (még ha teljes fikcionalitásában is mutatkozik meg az érintettsége), amit végül a harmadik könyv meg is erõsít annak felismerésével, hogy a múltból csupán könnyes históriák maradtak, anekdotákból áll össze az élet emléke, ami kizárólag a személyes érintettség hangján idézhetõ meg.

A VAGON címû profán misztériumjáték látszólag kilóg a hosszabb-rövidebb, anekdotikus jellegû, monológként vagy dialógusokban elbeszélt fejezetek közül, tovább lazítja az egyébként epikát, lírát, drámát egyenrangúan kezelõ regényformát. A drámai forma viszont lehetõséget ad az öt generáció életét átfogó történet újbóli átélésre, az elbeszélés árnyalására, s innét visszafelé olvasható ki némely történet régóta halott beszélõjének valós kiléte.

A trilógia záró kötetébõl szinte kikopott a késõ-középkort idézõ színpompás kultúrvilág emléke, még szerencse, hogy a feltehetõen „utolsó” sváb az elõzõ kettõben annyi mindent megmentett annak keserédes fûszereibõl, és hogy itt is talált módot a pazar, balládás hangú, ritmikus próza általi megidézésére.

Balogh Robert: Schvab diariom. Utolsó Schvab
Kortárs Kiadó, 2007
166 oldal, 2500 Ft

 
 
 

Fekete J. József

Kortárs Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu