buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Két könnyû nyárvégi


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szingli-, és háziasszonykönyvek, történelmi és gasztronómiai drámák, gyökerek-kutató családfaregény és egy világmegváltó verseskötet után végre két könnyû nyárvégi az istentelen kánikula végén. Egyik sem okozna maradéktalan örömöt, ha a lét nem válna derûsebbé azzal, hogy augusztus megajándékoz bennünket tizenöt fok elvonásával. Maga ez a tény fényez, nyugtat, élesíti az elmét, felragyogtatva a két kötet rejtett értékeit. Mindkettõ a múltba réved. Az elsõ a távoli, a második a közeli múltba, a nyolcvanas évek nehezen jellemezhetõ és még nehezebben bemutatható korába.
 

Autentikus szólás és közmondásterepen nõve fel, körülbelül ott, ahol a közmondás születik, ahol kialakul, megtalálja végsõ, leghatékonyabb formáját, akár még érdekes is lehet az olvasót (és szerzõjét) szólásmagyarázatokkal szórakoztató gyûjtemény. Rövid idõn belül kiderül azonban, hogy még a jóindulatú szemrevételezés ellenére is több sebbõl vérzik.

Elsõsorban a koncepció vérzik. De az nagyon. Íróember tudja (a szerkesztõ kötelezõen tudja), hogy nincs olyan leírt, ezerszer húzott szöveg, amelynek ne használna némi tömörítés. Rendszerint a versek is telefutnak olyan tetszetõs tölteléksorral, amelyek nélkül koncentráltabb lehetne a vers. Húzható és rövidíthetõ a rövid-, és hosszúpróza, az elõadás, a miseszöveg, a tanóra, a programbeszéd. Fõleg a politikusbeszédek húzhatók. Az egyetlen tökéletes kivétel a közmondás. A szólások és közmondások az élõbeszéd igazgyöngyei. Karaffa nem rövidíti persze választott közmondásait, hanem növeli. Elköveti a fõbenjáró bûnök közé sorolható cselekményt a szólás és közmondás-gyöngyszemekkel, bõvíti õket. Rövidke tréfás népnemzeti történetekkel oldja a szólások szikárságát. Azért ilyet ritkán látni. Tréfából is ritkán.

A közmondás maga a hagyomány, a tapasztalat, a végleges zárvány. Innen már nincs hová (megengedve, hogy a tartalmat követi a korral módosuló nyelv). Mielõtt az ember önbizalommal telve nekiugrik a közmondásoknak (proverbium a hivatalos neve), nem árt tudni, hogy az elsõ csokor közmondás Mezopotámiából való. 3000 évnél öregebbek. Nem árt tudni azt sem, hogy Alexandriában külön tudóscsoport foglalkozott az ókori görög példabeszédek és közmondások gyûjtésével, magyarázatával. Azután nem árt megtudni azt sem, hogy az európai közmondások hömpölygõ folyama három nagy, jól elkülöníthetõ ágból áll össze: az ókori görög, a középkori latin és a középkori francia. A magyar közmondás – a magyar mindig különleges, kilóg a sorból. többnyire megszegi az európai alapszabályokat – nem három, hanem öt rétegre szedhetõ szét. Ismert a bibliai, a görög antikvitás, a latin, a honfoglalás elõttrõl megõrzött finnugor örökség, és az utolsó, mert a labanc hosszan a nyakunkon ülte torát, a német közmondások magyarra átültetett rétege.

Ugyanakkor kötelezõ tudni annak, aki akár tréfás kedvében is specializált – novellisztikus – szólásmagyarázatokra adja a fejét, hogy ki mindenki tette elõtte ugyanezt csak a magyar nyelvterületen. Pl. Baranyai Decsi Csimor János (1598-ban!); Szenczi Molnár Albert, Pápai-Páriz Ferenc, Kis Viczay Péter. A 19. századtól aztán leválogatva, tematizálva: Ballagi Mór, Erdélyi János, Szirmay Antal, végül Pálóczi Horváth Ádám, aki a következõkben foglalja össze a közmondások lényegét: „Azok pedig, a’mellyek bizonyos igazságot röviden tesznek ki, akár forognak a nép szájában, akár csak az olvasottakéban [...] nyomós jelesmondások”. Egyszerûbben fogalmazva a közmondás olyan fecske, amely fecskeként, fecskefarokkal üzemkész. Ha pávatollat csatolunk rá, nem képes repülni. Akkor sem, ha cseresznyepaprikát dugunk a farka alá, vagy ha egyedi novellanyelvet csatlakoztatunk alá. Mivel próza dolgában elvi kérdésekkel nehéz zöldágra vergõdni, mindössze annyit tennék hozzá, amit (az elõszóban is megemlített) O. Nagy Gábor gyûjtötte óriási tudás- és tényanyagot népszerûsítõ kiadvány formájában volt kénytelen közzétenni.

Huzamosan gondolkodtam, kinek ajánlhatnám a könyvet. Talán annak, aki szereti a fonóban elhangzó különösen buggyant történeteket sorozatban; aki szívesen olvas egyszerre hat-nyolc – palóc, székely, szegedi, göcseji, szabolcsi etc. – nyelvjárást ugyanazon a mesén belül (ugyan sok értelme nincs), és nem utolsó sorban annak ajánlom, aki se kelni, se feküdni nem képes anélkül, hogy meg nem fejtett közmondások eredetét tanulmányozza. De bárki vásárolja meg, veszi kézbe a könyvet, gyorsan ráébred, a sehonnan nem induló, sehová nem érkezõ apropó-sztorik kötõanyag nélkül szétdúrják egymást. Lineáris kohézió nélkül, a kötet egymást követõ szerkezeti egységeinek grammatikai-szemantikai összefüggései nélkül elszállnak az amúgy kiválóan eltalált betétek is. Fárasztóak. Érdektelenek. Csinálmányok.

Ha a szerzõ engem kérdez recept dolgában: 1 helyszín, 1 végig azonos (ha egyszer Nógrád, akkor a kézenfekvõ palóc) tájnyelv, 1 nagycsalád + körbeutalások. A dolog puszta technika. De hasznos technika.

A második kötet két kisregény. Szerzõje Az írott szó mesterei címmel hirdette néhány évvel korábban Csatalónak nevezett Irodalmi Ügynökségét. A Csataló mindent ígért, de engem egyedül az érdekelt volna, semmi nem hiányzott az életembõl, hogy néhány százalék fejében intézik el mindazt, ami az írói lét kínja, tárgyalások, író-olvasó találkozók, utazgatások, pofára ejtõ szerzõdések. Irodalmi ügynökség, gondolom én, érdekük, hogy jót, s jól a piacra, mert az nekik is a pénzt hozza, ez kell nekem, azonnal.

De úgy tûnik, a kötet azt bizonyítja, az Ügynökség vegetál, vagy nem mûködik.

Végigveszem, hogyan kerülhetett kiadóba a Hõsök gatyában címû könyv kézirata. Nem nehéz, hiszen nem ritka eset a világ irodalomtörténetében. A szerzõ lejárt szavatosságú címlisták után kutatott egy használaton kívüli lakás használaton kívüli szekrényében. És ahogy ottan kotorász, kicsúszik a régi szekrény legfelsõ polcáról egy megfakult szalagos dosszié. A régi dossziék beltartalma rendszerint használhatatlan. Lejárt érzelmek, félkész elbeszélések, kisregények, amelyek úgy kerültek elidegenítésre, hogy „jó lesz valamire”. Az öt-tíz soros javítások értelmezhetetlenek. Ezen kéziratok abszolút porfogók, mégis akad pillanat, amikor a középkorú író lelke a kanyarban összefut a fiatal író lelkével, és értik/megértik egymást. Nem gyakori, de elõfordul. Különösen, ha közben kiadói megrendelés gázolta el, de életvitele, elfoglaltsága nem teszi lehetõvé, hogy új mûvel álljon elõ, átfutja az öreg írást, és azt gondolja, „itt van, kipofozom, aktualizálom, adok neki mélységet és magasságot, leadom ezt”. Nem tudja viszont, hihetetlen nagy munka. A tizenéves kéziratok többnyire mechanikus géppel íródtak, a digitális világ digitálisába az egészet át kell másolni. A másolás halálra gyötri az írót. Amikor saját régi anyagot másol, a képzeltnél is jobban. És gyakran nem illeszkedik résmentesen a húsz év különbséggel egymásra fektetett test. Itt sem.

Helybõl, egy szóval, különös regény. Ez kettõ. A hetvenes évek lázadó és reménytelen regényvilágába utazik vissza. Minden megvan benne. Ellenzékiség, értelmiség, ellenzéki értelmiség, titkok, a korra jellemzõ autók, szoc-dizájn, promiszkuitás, Solidar-nosc, titokrendõrség, korzene, korpálinka, menekülés hatszázzal. Csak a nõ hiányzik közülük. És a férfi. Fogalmazhatnám rosszkedvûen úgy, az ember. Masszív életérzés van bennük hús-vér fiatalemberek helyett. Ha a nevet nem ismerem, ha a fülszöveget nem olvasom, azt hiszem, kezdõ. Annyira jópofa. A kezdõk ilyen eltökélten jópofák. A fiatal író hajtja meg ennyire, akarja egy-egy bekezdésen belül felvonuljon nyelvi zsenialitása beágyazva teljes filozófiai háttértartományába. A konstrukciós hiányosságokat, átgondolatlanságokat fiatal író oldja, szójátékkal, zsebhumorral.

Karaffa Gyula: Épphogy csak beszólok. Szólások, mesék
Magánkiadás, 2007
2000 Ft

Tóth Gábor Ákos: Hõsök gatyában
Trivium Kiadó, 2007
167 oldal, 2190 Ft

 
 
 

Onagy Zoltán

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu