buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az ördög nyelve – a nyelv ördöge


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Miközben Lovász Andrea könyvének talányos címével elénk varázsolja, (e)világunk részévé avatja a mese imaginárius téridejét, a borítón látható kép gyönyörû tölgyfáján nyíló ajtó egyben csalogatóan hív, hogy lépjünk be vizsgálódásainak birodalmába. S amiként Micimackó azon tûnõdött, hogy a tölgy koronájából felé szálló döngicsélésbõl és zümmögésbõl leginkább arra következtethet, hogy ott fenn méhek laknak és méz van kilátásban, amit természetesen õ megehet, én most arra a belátásra juthatok olvasva a fejezetcímeket és témamegjelöléseket (találomra néhány: Mese, álom, halál és filozófia; A gonosz a mesében; A meseregény kora? [Történeti-poétikai áttekintés]), hogy ebben a könyvben nem a gyermekmesék újabb emancipatorikus bemutatására kerül sor – szerencsére –, sokkal inkább a mese kontextuális vizsgálatára. Ennek a kontextusnak ugyanúgy része az irodalmi, antropológiai megközelítés, mint a filozófiai, ontológiai dimenzió keresése és megkonstruálása.

Választott címemhez rögtön hozzáteszem, hogy akár azt a paratextuális mozzanatot is alkalmazhattam volna rövid véleményem felütéseként, hogy a csoda nyelve – a nyelv csodája. Ti. Lovász Andrea mesérõl szóló elgondolásainak mélyén két erõ egymásra hatása, a jó létminõsége körüli energiamezõ kisugárzása, illetve a rossz körül sûrûsödõ, gomolygó feszültség munkál legfõképp. Az elsõ erõ eminens megnyilvánulása a csoda, míg a második az ördögben testesül meg. A jónak és a rossznak eme sokféle kontextusban, úgymint etikai, esztétikai, antropológiai, nyelvelméleti stb. megjelenõ és realizálódó különbsége vagy elkülönbözõdése elvi alapját képezi mindenféle metafizikai jellegû vizsgálódásnak. És hát szerintem ilyen metafizikai érdekeltség irányítja Lovász Andrea kutatói kíváncsiságát is, amennyiben mögöttes erõk, motivációk, hatások jelenlétét fürkészi a mesék transzcen-dentalitásában. Ezt egyébként tételesen meg is fogalmazza könyvének A mesék antropológiai megközelítése címû részében: „A meséket az ember metafizika iránti igénye hívja életre” (18.). A könyv legfõbb erényei közé tartozik, hogy ehhez a nyíltan felvállalt kutatói pozícióhoz illõ és megfelelõ elméleti bázist épít ki, amely bázist fenomenológiai és recepcióesztétikai, effektív meseteoretikus és herme-neutikai, valamint kommunikáció-elméleti és antropológiai források egyaránt táplálják. Ez a mondjuk így, metadiszkurzív rétege Lovász Andrea tanulmányának ugyanakkor nem válik el a konkrét mûelemzésektõl, hanem mintegy elõlegzi azokat, ily módon szervesül a vállalkozás egészébe.

Ami mármost Lovász Andrea meseszemináriumának esztétikai-filozófiai háttéranyagát illeti, általában elmondható, hogy a teoretikus bázis-építés során a szerzõ motiváltan és relevánsan választja meg s jelöli ki az ún. szekunder elméleti irodalom rengetegébõl a neki kellõ anyagot. A recepcióesztétika egyik legfõbb elve – ti. hogy a mûalkotást elsõdleges észlelése során „élvezve értjük és értve élvezzük” – Lovásznál termékenyen egészül ki a hermeneutikai szempontrendszerrel, aminek révén eljuthat a gyermekmesék fiktív olvasási stratégiájának bemutatásáig. E stratégia lényege az, hogy a gyerek nemcsak elszenvedi, készen kapja a neki szánt irodalmat, hanem aktívan alakítja is azt. Ennélfogva „gyerekként ismeri és éli meg a meséket”, felnõttként pedig „adekvát módon képes értékelni és értelmezni a szöveg újszerûségét és annak üzenetét” (9-10.). Hangsúlyosan kerül elõ továbbá a könyv filozófiai szólamai között a fenomenológiai gondolkodás. Ez egyébként nemcsak azért érthetõ, mert a mese fenomenológiai újraértése a jelenkori mesekutatás egyik legfontosabb innovatív része, ezért egy ilyen tárgyú értekezésben nem megkerülhetõ, hanem mert Lovász Andrea mesérõl szóló elgondolásai fõképp tapasztalatelméleti, ontológiai alapokon nyugszanak, aminek eredményeképpen a tanulmányban a mesék nyelvi megformáltságát érintõ kérdésegyüttes háttérbe szorult. Viszont nehezen érthetõ, hogy ebbõl a kutatási diszpozícióból hogyan születhetnek ilyen s ehhez hasonló megfogalmazások: „a mesékben mûködõ lényegi általánosság minden tapasztalattól függetlenül igaz” (15.) – tudniillik minek a fenomenológiai irányulás, ha el tudok tekinteni a tapasztalat értelem- s világkonstituáló jellegétõl.

Lovász Andrea tehát egy elvi döntést hozott a tekintetben, hogy a mesék ontológiai-metafizikai szervezõdésének vizsgálata, azaz a mesei világlátás mibenlétének tisztázása során a tapasztalatelméleti megfontolások elsõbbséget élveznek a világ nyelviségének és a nyelv világszerûségének elemi kiazmusával szemben. Jómagam a szerzõt ebben a döntésében erõs fenntartásokkal tudom csak követni. Annál is inkább, mert mint Tzvetan Todorov írja, „a természetfölötti a nyelvbõl születik, egyszerre következményképpen és bizonyságul. Nem csupán azért, mert az ördög és a vámpírok csak a szavakban léteznek, hanem azért is, mert egyedül a nyelv tesz képessé arra, hogy elgondolhassuk a soha-jelen-nem-lévõt: a természetfölöttit.” Ugyanis „egy olyan mesevilág valóságos létezésérõl (...), amelynek szubsztanciális jellemzõje a csoda megtörténte” – ahogy a legpregnánsabban kifejezi Lovász mesekoncepciójának leglényegét könyve 118. oldalán –, nos egy ilyen mesevilág létezésérõl is, orális vagy írott formába-rendezõdésrõl lévén szó, kizárólag a nyelv révén tudhatunk.

A könyv számomra legszimpatikusabb vonása az, hogy a régebbi és mai gyermekirodalmi munkák és újonnan születõ meseregények mesei világlátásának vizsgálata során ezen mûveket a kortárs magyar széppróza narra-tológiai és prózapoétikai rendjébe illesztve méltatja, értékeli. Így tudja impulzívan újraolvas(tat)ni mások mellett Mészöly Miklós, Lázár Ervin, Szijj Ferenc, Darvasi László és Böszörményi Gyula mûveit azon belátás jegyében, hogy fikcionalitás és mese nem pusztán feltételezik egymást, hanem a csoda és a varázslat a fikcióképzés eminens elemeiként „kizárólag a meséknek tulajdoníthatók” (164.). S amint Micimackó A. A. Milne és Karinthy Frigyes fikcióteremtésének köszönhetõen a mézkészítésnek egyetlen értelmes okát és célját abban látta, hogy a mézet megegye, annak az olvasónak, aki szereti a meseirodalmat és a kortárs irodalmi törekvéseket, csak azt tanácsolhatom, hogy létének számos értelmes oka és célja között elidõzve, hánykolódva, lubickolva ne habozzon elolvasni a Jelen idejû holnemvolt címû könyvet.

Lovász Andrea: Jelen idejû holnemvolt
Krónika Nova Kiadó, 2007
184 oldal, ármegjelölés nélkül

 
 
 

Valastyán Tamás

Krónika Nova Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu