buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kiböngészde


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nekeresdfalva tulajdonképpen kisváros. „De ha jobban körülnézel, rájössz, hogy akár a te utcád, falud, városod is lehetne. Kedves környék: házak, út menti benzinkút, tanya, pályaudvar, sok kis boltocska és állandó forgatag a fõtéren. Találunk itt építkezést és mûvelõdési házat, áruházat és városszéli parkot állatokkal, kávézóval, játszótérrel.” Így kezdõdik a Naphegy Kiadó szórólapjának a szövege Rotraut Susanne Berner Böngészõirõl. A négy évszaknyi képeskönyv közül az õszi ugyan még várat magára, de az eddig megjelent három kötet alapján is lenyûgözõ dimenziók nyílnak meg az olvasó számára. A kulcsszó itt az olvasó, ugyanis e könyvekben csak képek vannak, semmi szöveg. A könyvek nagyméretûek, keménytáblásak, keret nélküli, kifutó kép az egész. Egyetlen nagy panorámakép, több oldalra felvágva, az oldalak ugyanis egymás folytatásai, akár leporellót is lehetne készíteni belõlük. Sõt, az utolsó és az elsõ oldal kis halmon álló cseresznyefája is lehetne ugyanaz: így körbejártuk a környéket, a séta végére visszaérve a kiinduló pozícióhoz. (Persze akkor egyes szereplõknek nem kellene végigrohanniuk a városon, hogy végül a tóparti kávézóban találkozzanak valakivel, elég lenne egyszerûen a másik irányba indulniuk, de itt a haladási irány szigorúan balról jobbra – errõl majd késõbb.) A képeket tehát olvasni kell.

A legkisebb olvasók egyelõre csak felismernek mindenféle személyeket, állatokat, tárgyakat. Az egyszerû vonalrajzok ellenére szó sincsen általános virágokról meg madarakról meg nénikrõl, bácsikról: minden és mindenki jól beazonosítható. Tavasszal krókuszok és kankalinok nyílnak, a fákon zöld küllõ, vörösbegy, rigók, és minden szereplõ külön személyiség, határozott, jól megkülönböztetõ jegyekkel. Bár a nemi identitás kérdése nem minden esetben egyértelmû (mi sokszor mellétrafáltunk, s mint késõbb kiderült, éppen egy kibontakozó lányszerelembe csöppentünk). A másság-sokszínûség hiteles bemutatása elvének megfelelõen határozottan egyéniesített figurákkal is találkozhatunk, itt van pl. a mexikói gitáros fiú, a sapkabolond Helga (néhány szereplõ nevét a hátsó borítóról tudhatjuk), a libarajongó János, az indiai, turbános Santosh. Szóval itt minden nagyon reális, annak ellenére, hogy természetesen kissé túlidealizált is. Minden a helyén van, mindenki folyamatosan mosolyog(!), de láthatók itt cigarettázó személyek is, éppen bedöglött jegyautomatát rúgdosó dühöngõ utas, utcazenész, kerekes székben közlekedõ férfi, kolduló bohóc, a képzõmûvészeti kiállításon akt elõtt kuncogó gyerekek, bolhapiacra járó, fagyizgató apácák – és az állomás sarkában lepisilték (sic!) a kinyíló pitypangot. A város mindennapi élete mögött a földeken zajlanak az éppen aktuális mezei munkálatok, állatok nyüzsögnek, kellõképpen „zöld” is az egész: a határban szélerõmûvek forognak, az éppen épülõ óvoda tetejére meg napkollektorokat szerelnek. Bármelyik dupla oldalon is nyitjuk ki a könyvet, a részletgazdag, aprólékos gonddal felrajzolt világ nemcsak a felismerés, ráismerés örömét nyújtja a legkisebbeknek (és ezzel együtt az ismerõs világ megtapasztalásából adódó biztonságérzetet), hanem az „ezmiaz?” kérdezõs-korúaknak is kínál mindig valami új tanulnivalót. És emellett az igazán érdekes, valódi kihívás az oldalon lévõ logikai kapcsolatok felfedezése, a történések rekonstruálása: az ok-okozati kapcsolatok megtalálása, az egész-rész párosítás, a hasonló-különbözõ felfedezése, új asszociációs lehetõségek játékba hozása valódi nyomozati munka, az ezzel járó ujjongó sikerélmény pedig a legmélyebb katarzisokkal vetekszik. Itt van mindjárt a legelsõ oldalpár: a város széli társasház a padlástól a garázsig zsúfolva van, a busz az elõtte lévõ megállóhoz közelít, a távolban az autóút forgalma halad, repülõgép közelít. Ki melyik emeleten lakik? Melyik kinek a lakása? Hányan laknak benne? Mit ugat olyan dühösen az arra sétáló kutya? Mit kiált Tamás a lépcsõrõl lerohanó kislányának, Julinak? És hol van Juli anyukája (mert a lakásukban csak két fogkefe áll a fürdõszobában, és a háló gitáros-súlyzós berendezése nagyon csak férfias)? A földszinten lakó nõ (az õ neve például csak a Tavaszi böngészõben derül ki) láthatóan kisbabát vár, de lakik még más gyerek is a lakásban? Hogy kerül a téli hidegben egy zöldszárnyú ara a lépcsõkorlátra? Hova indul Cirmos? Miért néz olyan aggódóan Ágnes? Kik utaznak a buszban? Karácsony elõtt vagyunk még, vagy már elmúltak az ünnepek? És ez csak néhány kinyomozható, továbbgondolható, továbbmesélhetõ, a képekrõl mindig el- és leolvasható választ igénylõ kérdés. Az oldalankénti élettörténetek többnyire logikai kapcsolatokból építhetõk fel, így pedig a könyvben megnyíló világ végleges berendezésére van mód. Az új struktúrák kialakításával jön létre valójában minden olvasónak a saját, egyedi világa: a narratívákból épülõ világ teszi otthonossá, belakhatóvá a könyvet. A saját történetek alkotása pedig már sokkal több, mint egyszerû böngészés: az alapvetõen néma, statikus keresgéléssel párhuzamosan az elmesélhetõ történések tágítják szó szerint végtelenre a könyvek perspektíváit.

A valódi kalandot azonban nem az egyes oldalpárok egyedi történései adják, hanem egy könyv és a könyvek egészén is átívelõ események. A szereplõk ugyanis egy folyamatos háttér elõtt mozognak, az így létrejövõ polyptichon olvasása, értelmezése nem szokatlan a képregények világát ismerõknek. A háttér-elõtér párhuzamos futtatásával, az egymást követõ oldalakkal kinyílik a tér: mélységében és szélességében egyaránt be lehet járni: a szereplõk esetenként a messzi távoli autóútról közelednek, és érkeznek meg a belvárosba (mint a titokzatos motoros), vagy éppen a belváros megkerülésével jutnak el a célállomásig (lásd a kiránduló Ágnest, aki az elõtéri társasházból indul, és végig a háttérben látható mezõkön haladva néha feltûnik az oldalakon, míg meg nem érkezik a tópartra). Az idõtényezõ nemcsak az egyes évszakokra jellemzõ környezeti változások, öltözékek, tevékenységi formák megjelenítésében érvényesül, hanem egy-egy könyvön belül néhány óra leforgása alatt zajlanak le az egyes események. Ezt pl. onnan lehet tudni, hogy majd minden oldalon találunk egy órát, egyik oldalról a másikig kb. negyed óra alatt jutnak el a szereplõk, szigorúan balról jobbra haladva, így akár kétdimenziós felhúzható óraként is funkcionálhat a könyv: a szereplõk sorban eljátsszák a maguk történeteit – és a legtöbben végül a tóparti parkban találkoznak.

A böngészõk hátsó borítóin olvasható néhány ötlet, hogy kinek a sorsát, mozgását érdemes figyelni, mit lehet kinyomozni: „Éva igencsak meglepõdik, amikor kinyitja a csomagtartót!” „Vajon ki veszítette el a kulcsát és a pénztárcáját?” „Ki lehet a titokzatos motoros?”. Az olvasó gyereknek elõször be kell azonosítania a keresett személyt (aki nem biztos, hogy mindjárt az elsõ oldalon lévõ társasházból indul el), majd jöhet a tényleges nyomozás. (Bevallom, a Tavaszi böngészõt többször is át kellett kutatnom, míg megtaláltam, hogy ki dobta el a banánhéjat, amelyen Géza kocogás közben elcsúszott…) Minden évszakban van egy-egy kiemelt közösségi esemény, amelyen többen is megfordulnak, de különösen izgalmassá az teszi a kalandot, hogy az egyes szereplõk élete több ponton is érintkezik, gazdagon elágazó szociometriás hálót hozva létre. Mi több, az egyes események, életek az évszakok változását követõen is változnak: nyomon követhetjük az új óvoda építését, az alapok kiásásától; tavasszal derül ki, hogy Móni volt az, aki télen még nagy pocakkal olvasta az újságot, s most már babakocsiban tologatja a megszületett kis Barbarát, nyáron pedig már az almafa alatt rugdalózik a baba; a télen még magányosan kocogó Géza tavasszal ismerkedik össze Vilmával, nyáron már együtt futnak, és hogy õszre hogyan alakul a kapcsolatuk – az majd kiderül. A visszalapozás, a folytonos elõre-vissza keresés nemcsak megengedett, de egyenesen elvárt, hiszen számtalan apró részletbõl áll össze végül a kisvárosi panorámakép. Az okfejtõ nyomozásból kerek történetek jöhetnek létre, melyeknek a humor és a derû az elsõdleges jellemzõje (a sapkamániás Helga furcsa fejfedõivel mindig történik valami apró baleset; az Annáék tanyáján élõ csacsi folyamatosan az ott vásárlók kosarából lakmározik, Anita végül megérkezik a zongoraórára, de a játékában nincsen sok köszönet): sok-sok váratlan, vicces dolog történik minden oldalon és majd minden szereplõvel. Természetesen nem kell mindent kimondani vagy elmesélni. Bele lehet feledkezni a nézegetésbe, böngészésbe, mert ha új, eddig ismeretlen figurát pillantunk meg, óhatatlanul kíváncsiak leszünk rá: honnan jön, és mit akar. Így lehet újralapozni az egész sorozatot pl. a tavaszi részben a semmibõl megjelenõ létrás pasi miatt, aki ott egyetlen oldalon tûnik csak fel, majd nyáron megint a semmibõl bukkan elõ azért, hogy az utolsó oldalon a létrájával leszedjen egy faágba akadt lufit – több, mint titokzatos…

Rotraut Susanne Berner: Téli böngészõ
Rotraut Susanne Berner: Tavaszi böngészõ
Rotraut Susanne Berner: Nyári böngészõ
Naphegy Könyvkiadó Kft., 2006–2007
Kötetenként: 16 oldal, 2490 Ft

 
 
 

Lovász Andrea

Naphegy Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu