buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Fiúregények, fiúesszék, fiúversek


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az „apa”, ah, és „fogalma”. Visszakanyarodni! A kiváló Marcel Reich-Ranicki (cudar csudás, erõszakos, bölcs, igazságtukmáló, kedves öregúr-irodalmár) német Irodalmi Kvartettjében elõjött valahogy (egyszer rég, ilyen mûsorban mûsorozok én a tévén, kizárólagossággal, vagy folyósodrokat nézek, partokat, zöldeket), hogy (stilárisan bár) Handke nevét mûsorban így ne vegyük. S Marcel úr még: ahogy a 19–20. század fordulóján jobb szalonokban nem volt illendõ (Ibsen-)Nórázni. Az aparegényekkel hosszan álltam hadilábon (e. p. volt egyetlen kivételem, a „Termelési” mellett a másik szuperprodukciója az én kollégámnak), mígnem belekékültem. Hát persze, fix anyag, hozott anyag, melybõl mi magunk is vagyunk… csak, fene tudja, magam inkább azt tudnám értékelni az õsbõl, ha nem hagyott volna rám (tényleg) rákhajlamokat, prosztatahajlandóságot stb. A többivel elboldogulok, még az õ néma – olykor csúnyán kibeszélt, ergo nálam kibeszéletlen – emlékével is. Mire az aparegényt elfogadtam, nevetség, beugrott a fiúregény fogalma. Jánossy Lajos és Solymosi Bálint kiemelkedõen jó könyvei révén.

Magam tehát nem szakítok itt gyakorlatommal, hogy pediglen ma élõ magyar költõt, prózaírót (esszé kivétel!), drámást nem értékelek, bírálok, én itt csak a magam jelenségeivel – „élményeimmel” – foglalkozom, nyilvánosan.

Ami tehát e nyilvánosságot illeti… Emberként, ember mivoltában tehát (pusztán így) senki emberfia-lánya nem érdemelné meg a kiemelt nyilvánosságot. Ez a média legyilkolása lenne, ám így a média gyilkol le valami érdemlegesebbet: a tényleges egyéni (urambocsá ember)létezést. Kit-kit csak teljesítménye szerint. De még sportolók, írók, színészek (!) se lenne szabad, hogy úgynevezett karizmájuk stb. szerint váljanak fontossá. Reménytelen küzdelem volna részemrõl ez! A musili szakszerûség megvalósulása helyett (és Ulrich úr, az eredeti, egy éves önszabadságolásának fityiszt mutatva) inkább az I. világháború tör ki.

Az aparegények apái nem bizonyulnak túlsággal karizmás személyeknek. Unjuk is már ezt. Jánossy Lajos könyvének (Hamu és ecet; Kalligram, 2006) érdeme a fiú-fõszerep. Másrészt apai mellett anyai is bõséggel béleli a mûvet. Fejlõdésregény, ahogy Németh Gábor írja általam többször megünnepelt esszérecenziójában (ismétlem, Jelenkor 2007/május), anti-trendi dolog, ergo nem primer aparegény, hanem a mondatok, sti-laritások(!), urambocsá eszmék(?) irodalom-csinálásvilágában a sajátélet-sajáthalál követelése, kalandja, kóborlása, bukdosása. Világirodalmian ottliki „Iskola”-kezdettel-véggel hiteles Buda-belsõvel összeállt élet-mû, csak így tovább, semmi lustulást, hihetetlenül okos, rokonszenves egyéniség munkája, a további évekre is kíváncsiak vagyunk. Az általam (paramétereivel nyilván, de melyõnknek nincsenek) számomra leghasznosabban legokosabbnak tartott irodalomnézõ Németh Gábor nem véletlenül bukott rá Jánossy regényjelenségére. S tudom, lesz még jobb!
Solymosi Bálint (Életjáradék; Kalligram, 2007) viszont mintha saját legjobb lehetõségének 9,6 közelébe került volna. (A jelenlegi Solymosi Bálint optimumszáma a 10-es.) Nemcsak kettõs fiú-regényt ad (nem árulom el, miért), de a tagolás prózaköltõi, közben gyilkosan prózaszikár módján; hanem hogy az végig szinte – és nem szinte – fáj, újdonat megoldást hoz: 1.) a szövegtagolás hogyanjára, 2.) az olvasás mikéntjére. Kis egységekbõl áll a könyv, lapszélein római számokkal és normál alszámokkal és albetûkkel tagolt jelzésrendszer… olvashatjuk hát a mûvet egyvégtén, meg kigyûjtve pl. az apáról a XIV-eseket, a kisgyerekkorról, mit tudom én, a II-eseket stb. Tartom magam ígéretemhez: nem elemzem a mai irodalom részletes összefüggésében a mûvet, sem az angyalok, a társadalmi haladás, a kegyetlenség v. a humánum „unt” jegyeiben, nem. Solymosi döbbenetes képet tár elénk – tartalmilag, de nekem fõleg szerkezetileg. Halad, halad, tarolódik minden, mint Arany szõlõsgazdájának isten-vezette átokjártán. Élve marad a végén; újabb könyvét nem verifikálásnak és nem vertikálisan (igazolta magát, ismétlem), de horizontálisan várom – Jánossynál a további éveket (mint olvasói éveimet!), Solymosinál a további terepeket.

Kántor Zsolt esszékötete Báger Gusztáv lírájáról (Madarak, puha gépek; Tiszatáj könyvek, 2007) igazi fiúesszésor. Fia Kántor Zsolt a modernségrõl beszámoló nagyoknak (Kassákék mellett fõleg külhoni nevekkel szolgálhatnék), s jó ez, mert Báger Gusztáv a megalkuvás nélküli tágan értelmezõdõ modernség fia. Makulátlan lírikus, ritka hang a mai palettán (képzavarom, ah!), idõtávjai mollban-dúrban újítóak! Klasszikussá vált egy kihaltnak hitt jegyben. Kántor rendkívül körültekintõ esszésort ad át nekünk (dicsérhetném szakszerûen, de nem akarok Jánossyék-kal szemben igazságtalan lenni, hogy õket nem elemezhettem). Kántor elhivatott tudásgyûjtõ, született érzékeny mûvész, nagyon becsületes értékelõ. Báger jól járt vele (nem máról holnapra történt ez, persze), és irodalmi köztudatunk jól teszi, ha rájön: jól járunk Bágerral, elsõ kézbõl szolgáltat olyan „híradásokat” a mûvészet alap-világából, melyeket ezen a színvonalon más ma (ily jegyben, mondom) nem adhat. Éljen az együttmûködés, meg a Tiszatáj okossága.

Fiúköltészete a szabadvers-félszabadvers-modernnek a lankadatlanul remekül szereplõ Varga Dániel (Stancák Tatjánának; Fekete Sas, 2007), s milyen alapon merek szólni róla? A természetes beszéddel akkora indulatokat, fájdalmakat, kétségeket stb. szólaltat, hogy csak elcsodálkozom (bocsánat: „pedig láttam már egyet-mást”). Egy jelenségre hívom fel hát a figyelmet: lehet így is… ma is… még… mindig. Örök mércém: nem úgy I. csoportos „ló” ez a líra, mint Szép Ernõé, Berdáé, de nem is „kisúlyozott”, handikepes, hanem a kettõ közti, felsõ kategóriájú listás. És nagyon szeretetreméltó „lélek” van jelen. Az én listámon mindenesetre, amíg nem fogok csalódni benne, ott a helye Varga Dánielnek. (Nem fogok.)

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu