buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Most tél van


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Milyen pontos a „hitet-adó”, Vörösmarty vers-szava. És milyen pontos az ezt valóra váltó, igazoló költõi utánajárás is, mely Juhász Ferenc „kései” verseinek ezzel a legújabb gyûjteményével bemutatja, milyen az, mikor egy költészet, a maga alakította rendszabályok és rá kiszabott idõk közelítõ végzetének engedelmeskedve már csak alig pár problémára – talán a legfontosabbakra – fordítja minden figyelmét. „…és csend és hó és halál” – folytathatnánk Vörösmarty meghívott nagy sorát, az Elõszónak e kötet zord jövõidejében kemény jóslattá változtatott szemléjét, s valóban, keresve sem találhatnánk pontosabb rögzítését Juhász mostani – és némiképp mindenkori – költõi létállapotának, köz- és magánérzeteinek. Persze, csend az éppen nincsen, mert bár a kötet minden verse a Föld, az emberiség és a lírai én összeforrt végérzetébõl következõ búcsú, riadt készülõdés, kapkodó számvetés hangján szól hozzánk, de szól, s ezzel fenntartja és emlékezetünkbe idézi a költõ legfontosabb tulajdonságait: a legyõzhetetlen nyelvi dinamizmust, a válságokon is átsegítõ képzelõerõt, a metaforából kinövõ, akár hosszúversnek is beillõ betéteknek oly teltségét és autonómiáját, mely tartós helyet biztosít Juhásznak nyelvünk virtuóz író-mesterei sorában.

Miféle tél, miféle hó és miféle halál ez? A költõ tele, a létidejét halálhoz mérõ törvény teljesülése?

Vagy a világ télideje, katasztrófákkal terhelt jelenkorunknak alig rejtett rohanása a teljes pusztítást ígérõ ítélet, fenyegetésnél immár konkrétabb veszély felé, mely Juhászt mûködésének kezdetétõl a költészet pozitív küldetésként, jó hírként való megjelenítésére ösztönözte? A Halandóság-mámor címû kötet nem ad egyértelmû választ ezekre a kérdéseinkre, hiszen verseiben – a nagy világéposz töredékeiben – a költõ öntudatos szerepét magára vállaló élõ személy nem a köznapi emberrel és képességeivel azonos tudásszinten áll, hanem annak a privilegizált világtudatnak, kollektív emlékezetnek, mindenségnek a birtokosa, elsõ embere, mely munkáiban az amõbától vagy a világalkotó atomi paránytól a fölénkboruló ûri sivatagig és beláthatatlan galaxisig terjedõ távlatot fogja át, nem beszélve a kettõ között nyüzsgõ, mozgalmas világát építõ-romboló emberi nemrõl. A szöveg elzárkózó esztétikumát Juhásznál mindig kiegészítõ/teljesítõ írástett, a vállalt felelõsség – ha nem is közelíti mondandóját a kultúra modern apologétáinak, prófétáinak mondandójához, azért – mindenképpen speciális, korunkban már-már ismeretlen és az utóbbi évtizedekben bizalmatlanul szemlélt „váteszi” attitûdöt kölcsönöz. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy a romantikus váteszköltõ konkrét politikai-történelmi tettben kibontakozó vállalásával szemben Juhász önérzetesen és gyötrelmes módon ragaszkodik az irodalmi újra-teremtés mûvészi gesztusaiban testet öltõ – hite szerint új, a létezõ valóságnak egyszerre tükreként és részeként megmutatkozó – verseknek a világra-segítésében. Éppen ezért az új kötetnek a „halál, halál, halál, halál” (Az arany rózsafénye) zaklató kiúttalanságától az Élni! Élni! Élni! mégis-moráljáig, baljós és megpróbált életkedvéig terjedõ nagy íve egyszerre tekinthetõ a költõ nyolcvanas évekbeli zárt, intimebb tárgyválasztásról árulkodó személyes-családi líráját továbbíró vers-naplónak és a vállalt, de lehetetlenné tett közösségi szerepekkel való komoly, kritikus számvetés kísérletének.

A könyv tér- és idõszerkezete két szélsõ lét-szinten igazolja a „minden másként ugyanaz” tétel mûködését: a származás és az életrajz körülményeit értelmes sorozattá szervezõ, állandóan egy telosz/cél igézete felé haladó személyes útkeresés eseményeiben, illetve a Föld és az anyag életének, a vegetáció újraszületéssel sújtott végtelenjének üres és sorsnélküli alternatívája felõl. Az egyikbe belékódolt finalitás és determináció, valamint a másikat jellemzõ lezáratlanság és felszabadító hatás Juhász poétikájában sokáig valóságos feszültségként jelentkezett, és a lírai program hagyományos kereteinek kitágításával az extenzív leírás, az emberléptéken túli empátia nagy mûveit hozta létre. A Halandóság-mámor, bár cseppet sem mond le a hajdani nagy reményekre jogosító törekvés, „az ûrbe-növõ éposz-dóm könyörtelen kõmûves-munkájáról”, beláthatóbb és belakhatóbb egeket vesz célul, mikor a messzeségbe néz, valamint a versek befogadóit a klasszikus arányoknak, szerkezet-ötleteknek és forma-ihleteknek olyan közvetlen és nagyerejû mûveivel veszi körül, melyeket az sokszor hiányolhatott az époszi fáradhatatlanság õt magára hagyó, meghaladó vidékein. Már az is e munka csöndes és jótékony útmutatását jelzi a fogékony olvasó számára, hogy csupa ismert, a költõi szótárban kidolgozott fogalommal, kifejezéssel dolgozik: a kötet címe utalás Juhásznak A halandóság mámora címû 1991-es versére (In. Világtûz); a magyaros ritmusú, párosrímû kompozíciók e költõi mûforma régmúltjába, forrásaihoz éppúgy visszavezetnek, mint Juhász korai mûveinek ezt újragondoló népiességéhez. Nézzük csak meg, hogy a kötet Móricz Zsigmond-verse (Születésnapi halál-napló) milyen pontosan követi a régi centenáriumra írt Himnusz-hajnal végszavát, egyben milyen gazdaságosan használja egy 1941-es rövid találkozás anekdotikus emlékét, az író-portré „krétaszobor”-szerû, idõbe merevült statikusságát, hogy szinte bibliai táblaképként tömött, harsány változatát adja egy lehetséges utolsó ítéletnek! Nézzük, hogy a Hasonlatok címû, Bori Imre születésnapjára szerzett néhány évvel ezelõtti köszöntõ miként idézõdik meg, válik fájdalmasan folytatható elõszöveggé A nem látott halottat elsirató új versben! Kövessük figyelmesen és a szellemi kalandnak kijáró izgalommal, ahogyan Juhász oly régóta alakuló József Attila-képének legújabb, eleddig ismeretlen oldalait, rétegeit fedezi fel elõttünk, egyúttal nem tagadva meg korábbi, révült szólításainak szellemalakjai sorából egyet sem: megjelenik itt József Attila, a sose-látott kortárs, József Attila, az írásra ingerlõ, a legelsõ bíztató, József Attila, a Költõ-testvér, József Attila, a Fiú, a Gyönyörû Vad, a Lángtiszta Láng, a gondviselõ, kihordó Édennel azonos misztikus Anya-figura, s végül – talán nemcsak a kötet, de az újabb Juhász-líra egyik legszebb helyén: a közös külvárosi éjben, a költõi teremtés kietlen csendjében és szigorában együtt-didergõ jóbarát (Kozmosz-gyûjtemény sejtelemvirág).

A könyv gondolatilag talán legigényesebb – a ciklus-szerkezetbõl adódó belsõ tagoltságot a gondolatmenetben bekövetkezõ fordulatok, ellentétek és párhuzamok érzékeltetésére kreatívan fordító – utolsó mûvei, a Halandóság-mámor és a Halál-jövendõ igen intenzíven, a költõi kifejezés varázsos képességeibõl és változataiból valóságos bemutatót tartva összefoglalják a juhászi „földélettan” és „történelem” végsõ tanulságait. „Természet és költészet” (egy 1966-os verspróza címe) kettõssége és békíthetõ különbsége válik itt a bibliai Jelenések mintájára jövõt-mondó, elsötétült, embertelen idõkre látó költõ utolsó segítõjévé. Láthatjuk, ahogyan az emberi jelenlét, a nyelvben legmagasabb pontjára jutott anyagi önreflexió, mely korábban szinte új idõszámítást kezdeményezett világunk életében, a visszájára fordult megismerõ-kedv, emberi találékonyság vagy a bolygósors elkerülhetetlen balesete miatt eltûnik és átadja helyét a létezés silányabb, üres fokát megjelenítõ „titáni lények” seregeinek. A költõnek ez a szinte kezére és mesés fantaszta-képzeletére játszó jövõ-világ a racionalizálás és a megmentõ javaslattétel szólamaiból egyre inkább egy tiszta költészet láthatatlan birodalmába vezet át. Juhász azonban ide is követhetõ: ugyanis versének szinte elhaló végszavával is az emberit megörökítõ, védtelen itt-lét értelmét hirdeti – velünk, nekünk. Mintha nemcsak maga, de egy nagy közösséggé zárult emberiség nevében kiáltaná a várakozó pusztulás felé: „Itt vagyok. A soromba zárt idõt megértem.” Ilyesmikrõl beszél hát e könyv s talán ugyanezen dolgok miatt nevezhetõ „késeinek” is egy költészet: hogy tud az emberré tévõ és emberségtõl majdan megfosztó idõrõl; a halandóság mámoráról; hogy milyen is az, sejteni-tudni, most tél van, tavasz nélkül.

Juhász Ferenc: Halandóság-mámor
Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2007
136 oldal, 2400 Ft

 
 
 

Tóth Ákos

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu