buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Még mindig: a nemzet rebellise


2007.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Majdnem húsz éve, hogy egy pályaképvázlatban Csoóri Sándort a nemzet rebellisének neveztem. Azóta egy másik évezredbe s egy egészen másfajta világba léptünk át, de ezt a minõsítést máig érvényesnek tartom. Csoóri Sándor minden újabb könyve – most éppen esszékötete – folytonosan igazolja ezt. Mit értettem ezen a kifejezésen? Elsõsorban azt, hogy felkészülten és végiggondoltan vállalja a nemzeti költõ szerepét, feladatkörét, s teszi mindezt annak tudatában, hogy magyar földön ez rebellis, azaz bujdosó, kuruc sorsra kényszerít. Nagy László egyik halhatatlan önarcképe így hangzik: „versben bujdosó haramia vagy”. Érvényes ez Csoóri Sándorra is, azzal a kiegészítéssel, hogy õ közvetlenebb kifejezési formákat is hangsúlyosan vállal: szépprózát, esszét, publicisztikát is ír, régebben a film mûfajában is otthonos volt, s mindemellett fontos közéleti tevékenysége is.
 

1983-ban, Illyés Gyula halála után emlegették, hogy elhunyt az utolsó nemzeti költõ, s azt is, hogy munkássága alapján Csoóri Sándor lehet ebben a folytatója. Ez azóta be is igazolódott. Mások pedig arról beszéltek, hogy ez a fogalom, ez a feladatkör a romantika korához kötõdik, az ezredforduló táján s fõként a posztmodern korában erre már nincsen semmi szükség, fõként akkor, ha beköszönt a demokrácia. Az irodalom ne foglalkozzon a politikával, arra valók a szakemberek. Azóta ez a leghangzatosabb érv, holott az igazi demokráciának éppen az lenne a lényege, hogy mindenki zoon politikon is. Nálunk furcsa módon szokás megkülönböztetni az értelmiségi szakmákat és a politikusit, mintha az utóbbi nem lenne értelmiségi feladat, s mintha politikusainknak nem lenne valamilyen értelmiségi szakmája. Csoóri Sándor abban látja a különbséget, hogy az értelmiségi – az író különösen – igazmondásra kötelezett, ha viszont politikussá válik, akkor kényszerûen felfüggeszti ezt a kötelezettségét, ha a politika érdekei ezt kívánják.

A reformkorban bizony még nem ez volt a jellemzõ. Kölcsey és a többiek másfajta példát mutattak, de a huszadik századra nagyot fordult a világ, s rangos íróink politizálhattak ugyan, de nem kaptak igazi politikusi szerepet, hogy megkísérelhessék az igazságot megtartó érdekérvényesítést. 1948 után az élet minden területét a hazugság hatotta át, sokáig a korlátozott igazmondás is tiltott volt.

Csoóri Sándor a legelsõk közé tartozott a Rákosi-, majd a Kádár-korban is, aki egyre több megnyilatkozási formában mondta ki az igazságot, s küzdött egy olyan társadalomért, amely demokráciának nevezhetõ. 1989–1990 számára is ennek a vágynak a megközelítését ígérte. Néhány hónap, még inkább néhány év elmúltával azonban úgy látta, s úgy látja most is, hogy mai világunk, ha másként is, de ugyancsak csillagmesszire van az elképzelt demokráciától.

Válságosnak látja a magyar társadalom állapotát, de nem csupán a Kárpát-medencére tekint: érzékeli és leírja az egyetemes válságot is. Ez utóbbi a globalizációból következik, amely nem az emberiség testvériesülését segíti elõ, hanem az általános emberi értékeket devalválja, s amelyben egyetlen „demokrácia” van: a piacé, amiként ezt a francia Raczymow megállapította, s amiként ezt a leghétköznapibb ember is napról napra megtapasztalhatja. Persze mindezt már érzékelni lehetett volna a hetvenes években a Kádár-kori eladósodás kezdeti esztendeiben is. A nyolcvanas években, emlékszem, a szocializmus gondolkodó védelmezõi azt mondták, hogy annak a rendszernek van két nagy elõnye a kapitalizmussal szemben: nincs munkanélküliség és nincs tömegmanipuláció. Az utóbbi mindig volt, az elõbbi pedig lett. A manipuláció ténye elõbb abban mutatkozott meg, hogy az egyetlen létezõ igazságra hivatkozva ígérték a társadalom minden tagjának a Kánaánt, késõbb ezt a római császárok bölcsessége váltotta fel: elég, ha cirkuszt és kenyeret adunk a plebsnek. A mai magyar kapitalizmus legfeljebb papol az igazságról, a társadalmi szolidaritásról, keveseknek ad sokat, sokaknak kenyeret sem. Marad a cirkusz, amelynek legfõbb színhelye a televízió és a sajtó. A hol tragikus, hol groteszk manipuláció jól kiszámított eszközei, amelyekben olykor még a jó szándék is ellenkezõjére fordul. Csoóri Sándor szerint: „a globalizmus újfajta diktatúrákat teremt: túladagolja például a valóságot, a látványt, hogy ne tudjuk meg soha: mi igaz, mi szükséges nekünk vagy mi fölösleges. A világból kihal a tárgyilagosság, s emiatt nem bízhatunk meg semmiben. Magunkban sem és másokban sem. Valami hasonlót eddig csak a diktatúrákban éltünk át.”

A magyar társadalom meglehetõsen védtelenül szembesült a globalizációval: a szocializmus után egy második vadkapitalizmus kora köszöntött be, legalábbis én így minõsíteném. S mindez egy fizikailag-szellemileg-erkölcsileg megfáradt népességre szakadt rá, amelyben nem volt kellõ ellenállóerõ, s még kevésbé találtatott cselekvõképesség. Csoóri Sándor úgy látja, hogy az emberi személyiség egyre védtelenebbé vált, s ezügyben segítség egyre kevésbé érkezik, még az irodalom is hallgat, nagyrészt feladta évszázadokon át vállalt feladatkörét. Mint egy nagy interjú zárógondolataként kifejtette: „magát az életet kell megreformálnunk. S ehhez legnagyobb szükségünk az irodalomra lesz, a költészetre, a nyelvre, amelyet nem a természet alkotott, hanem maga az ember.” S ez elsõsorban nem a költõ és esszéíró szakmai irodalomféltése, hanem az értelmiségi ember aggodalma: mert tény, hogy a globalizáció anyanyelvünket is veszélyezteti, márpedig az anyanyelv alapos ismerete nélkül nem válhatunk igazán gondolkodó emberré. S akkor még könnyebben manipulálhatnak bennünket.

Csoóri Sándor: Tizenhét kõ a parton
Magyar esszék sorozat
Nap Kiadó, 2007
376 oldal, 2900 Ft

 
 
 

Vasy Géza

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu