buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ha jövõ, akkor…


2007.07.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Bár az élet kezdeteirõl minden egyes kultúra megfogalmazta a maga elképzelését – eleinte mítoszok, majd tudományos elméletek formájában –, a végkifejlettel kapcsolatban már korántsem ilyen kidolgozottak a variációk. Azaz nem voltak, egészen a közeli múltig, amikor már letagadhatatlanná vált a tény: a Földet minden kétséget kizáróan sikerült tönkretennünk az emberi technológia megannyi „áldásos” tevékenységének köszönhetõen. A kérdés mindössze annyi, hogy az általunk akkumulált probléma visszafordítható, vagy nem. Szakértõink szkeptikusabb (realistább?) tábora az utóbbira szavaz. A vég tehát (kilépve a vallási tébolyodottak és tudományos-fantasztikus írók hatáskörébõl) manifesztálódott, és noha a hétköznapok embere – szerencsére – nem foghatja fel a helyzet súlyosságát, a beavatottak már a túlélésen gondolkodnak. Az egyik lehetséges alternatíva, hogy magunk mögött hagyva halálos beteggé tett planétánkat, telepedjünk át az Univerzum egyéb szegleteibe – ha jövõ, akkor világûr…
 

A cím tehát nem egyéb, mint a fajunk szellemi elitjében megfogalmazódó jövõkép összegzése. Hogy mindennek van-e realitása, és ha igen, akkor milyen kondíciók mellett, errõl szól a magyar szerzõpáros könyve, amely üdvözlendõen szerencsés keveréke lett a klasszikus tudományos ismeretterjesztésnek és a kötetlen hangvételû, inspiráló eszmecserének. Így gyakorlatilag abban az építõ élményben lehet része az olvasónak, hogy miután tájékozódott az épp terítéken levõ témakörrõl, meghallgathatja két, a területen messzemenõen kompetens tudós véleményét, beszélgetését, sõt, olykor vitáját a témához szervesen kapcsolódó, továbbgondolkodásra inspiráló kérdések apropóján. A könyv építkezésének haladási iránya azonos bármely fellõtt szputnyikéval: a Föld közelébõl ível a térben és idõben felfoghatatlanul távoli helyek, messzi galaxisok, eljövendõ korszakok felé.

Az elsõ fejezet tulajdonképpen egy helyzetjelentéssel indul, amelyben az utóbbi ötven esztendõben megtervezett, jó esetben elõállított, jobb esetben pályára bocsátott, legjobb esetben pedig vissza is tért különféle hordozóeszközökkel, rakétákkal, mûholdakkal ismerkedhetünk meg, valamint azokkal az egyébként roppant merész elképzelésekkel (pl. ûrlift), amelyek a mai napig a fiókban pihennek – talán merészségük, de egész biztosan költségvetésük miatt. Bár más okokból, de nem kevésbé érdekes az ezt követõ téma is, az ûrszemét problémája, amelybõl (nincs mit szépíteni a dolgon) szégyenteljes mennyiségû kering körülöttünk: az Egyesült Államok követõhálózata szerint a felettünk cirkuláló közel 13.000 objektum 95%-a hulladék... Az ezután ecsetelt problémakör megannyi hollywoodi forgatókönyvíró dédelgetett kedvence: a minket fenyegetõ kozmikus veszélyek különféle nemei a gigantikus napkitöréstõl a planétánkba csapódó kisbolygókon át egészen a csillagászati léptékben is sokkoló méretû gammaviharokig. Azokról nem is beszélve, amikrõl fogalmunk sem lehet…

A folytatás már átlép a valóság és utópia nem kevésbé elgondolkodtató határmezsgyéjére, felvázolva a Naprendszerrel kapcsolatban – nagyrészt az USA által – szövögetett jövõbeli elképzeléseket. Ezek nagy része azokra a tán nem is oly távoli idõkre vonatkozik, amikor (a túlnépesedés, a természet kollapszusa, egy atomháború, avagy mindezek hátborzongató keveréke miatt) el kell hagyni a Terrát.

Hogy mégis hova mehetnénk? Nos, ezt hivatott most elméletben megtervezni, és tán egyszer gyakorlatban kivitelezni azon tudósok garmadája, akik ma már korántsem romantikus okokból kutatnak az élet nyomai után a Naprendszeren belül – ahol ugyanis akár csak az amõba is meg tud maradni, ott valószínûleg meg tud telepedni az ember is, igaz az adott objektum alapos átalakításával. Most úgy tûnik, az egyetlen reális, terraformációra alkalmas célpont a Mars, amelynek „elföldiesítésére” egymás után születnek az átlagember szemében majdhogynem szürreális elképzelések a zuzmók által akkumulált üvegházhatás létrehozásától a Mars körül keringõ, annak jégsapkáit leolvasztó napvitorlásokig. Nem kevésbé tûnik vadnak az ûrvárosokról tervezgetett projekt sem, amely ha egyszer valóban létrejön, bizonyára már a szkeptikusok számára sem fog fantazmagóriának tûnni többé a Földön kívüli civilizációk esetleges léte, akiknek felkutatását az egyik legnagyobb szabású (és költségvetésû) ûrkutatási program, a SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) vállalta magára…

És, hogy mi is történik a nevezett projekt keretei között? Nos, messzemenõen nagyobb szabású dolgok, mint E.T. kacatokból összetákolt, távolba bipelõ ûrtelefonja – tegyük hozzá, hogy míg a mesebeli babzsák alkatú Földön kívüli sikerrel vette fel a kontaktot csészealjbeli pajtásaival, addig ez a SETI csillagászainak, fizikusainak eleddig nem jött össze. Pedig az Univerzum legjellemzõbb paramétere, ti. hogy végtelen, arra enged következtetni, hogy nem vagyunk egyedül széles e világon.

Hogy hozzávetõlegesen hányan lehetnek a „többiek”, azt próbálja számszerûsíteni például a mûben részletesen kielemzett ún. Drake-formula, és ugyanezt hivatott felderíteni a SETI passzív (azaz pásztázó) és aktív (vagyis üzenetküldõ) programja, amely lassan ötödik évtizede fut – eredménytelenül. Ennek okát a teljes mértékû tudományosság jegyében szintén egy teória magyarázza, a Fermi-paradoxon, amely négy pontba sûrítve indokolja az idegen civilizációk távolmaradását.

A jövõbeli tendenciák azonban nem az égre függesztett tekintettel, passzívan várakozó stratégia felé mutatnak – az ember minden kétséget kizáróan a csillagközi utazásra készül, immár évtizedek óta. Elsõ hírnökeink, a Pioneer és a Voyager ûrszondák már elhagyták a Naprendszert – még röpke négyszázezer év, és a Naptól már félmillió csillagászati egységnyi távolságra lesznek. A TAU és az Interstellar Probe nevû csillagközi szondák terve megvalósulásra készen várakozik a NASA irodáinak sötét fiókjaiban, hasonlóan a már korántsem sci-finek minõsülõ többgenerációs csillaghajók projektjéhez, ahol kiválasztott, genetikailag gondosan összekombinált (amerikai?) családok hasítanák az ûrt új világok felé. Érdekes elképzelés… ám mivel egyelõre – akár tetszik, akár nem – a Föld az otthonunk, még érdekesebb lenne azon gondolkodni, hogy vele mi lesz. Ha jövõ, akkor Föld.

Remélhetõleg…

Almár Iván – Galántai Zoltán: Ha jövõ, akkor világûr
Typotex Kiadó
307 oldal, 3500 Ft

Szirtes Borbála

Typotex Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu